Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-26 / 34. szám

rát, ollykor ollykor megédesített, 's ezért vegye szivem' tiszta háláját köszönetül!! az egyháztanács számadásra szólít fel, 's kéri a' lakosok' névsorát, küldöttséget jelel; ezek levonva a' levonandókat, bérlevelemre utasítanak, 's tetemes öszvegre rugó fizetésemet, szívesek valának csak igen igen kevésre leolvasztani; elmellözöm, hogy egyéb mellesleg fizetéseimet elvonták, megcsonkították, 's megherélték; mert én örülve a'szabadulás' órájának, megnyugvék bölcs itéletökön. — Itt megemlíthetném még eldődömön elkövetett nagyobb méltatlanságaikat is, de ezt tárja fel ö, csak azt mondom: nyúljanak csak keblökbe ! nem égre kiáltó vétek volt-e az?! Már annyit a'menynyit csak mégis fizetni kell, - de pénz nincs, a' hitel elveszett, a' gondnok saját szükségére költé az egyház' pénzét, 's végre is 100 vczftig kötelezővei elégítenek ki. A' kötelezőt irta a' lelkész; kötelezi az egyházat, aláírják nevöket a' gondnok, lelkész és egy tanácsos; szóbeli perre utasítják, holdnapnyi határidőt tűznek. — Elmúlt a' határidő, elmúlt másfél év, a' nyolczad nap már évet túlhaladt; mert több rendbeli biztatásaik, fáradságaim után , törvényre igazítnak; az egyház-tanács az adósságot a' biró' felszólítására nyakából kirázza, utal a' hanyag gondnokra; a' bíróság ezt törvénybe idézi, elösmeri de fizetni nem akar; a' per bonyolúl, határnap tüzelik, foglalás rendeltetik, és a' gondnok ellenláll; most már hatalomkarért folyamodott a' megyére; a' dolog ebben áll: sokan jósolgatják, hogy pénzem elvesz, de én nem hihetem. — Én ugyan bonyolúltabb egyházat E. B.-nél nem ismerek, hol a' fejetlenség, személyeskedés, egyenetlenség annyira felemelték volna fejeiket, mint itt; — de épen most hallom, hogy az e. megyei kormány küldöttséget nevezett oda. és talán éber figyelem mellett, ki fogják ugratni bokorból a' nyulat, fejét szegik a' mind inkább harapódzó rosznak. Végül azt jegyzem meg: ne álmodozzunk addig mivelt tanítókral, mig az élet' legelső szükségei' fedezhetés »ről számukra nem gondoskodtunk ! mert bár állítassanak a' legtökéletesb tanítókat képző intézetek: küldessenek szét belőle, a' Iegalkalmasb i^neretekkel 's cselekvési készséggel biró egyének : nem bírván tanítói pályájukon leküzdeni a' szenvedésekből eleikbe tornyosúlt óriási akadályokat, eltörpülnek, 's végre hidegekké 's hanyagokká lesznek szép pályájukon. Mig táplálati gondok emésztik a' tanítót; mig korlátolt helyzete kevés kényelemmel 's megelégedéssel sincs párosítva: csak boldog óhajtás marad a' népnevelés. Ujj György, böesi segédpap. Sz. udvarhelyi főiskoláról. Az e- ref. főiskolában nyárelő1

21-kén kezdődtek, és utolsó napján, a' felsőbb tanók' hallgatására felbocsáttattak' megvizsgálásával, végződtek az examenek. A' hittan' tanára, az A. Csernátonban tartatott köz szent zsinatra köteleztetvén menni, minta' papságra felszentelendők' megvizsgálásukra kinevezett censor, még tavaszhó' 27-kén bematatta a' közönségnek tanászai' igvekezetök' gyümölcseit. — Nincsen üdvösebb az emberiség' előmentére a' nyilvánosságnál, ha az minden gúny és sértés nélkül történik; mert a' jót serkenti ti jobbra-, a' roszat irtóztatja a' rosztól; ellenben , ha ezen czélját eltéveszti, keblet megrázó mérget önt a' kigúnyolt egyénekbe, a' társas életbe; 's vájjon lehet-e ennél szomorítóbb? — félre tehát minden sértéstől és gúnytól! A' felsőbb tanokat hallgatók közt — a' hittanászok bebizonyították, hogy az iskolai évet, nem henyeséggel, hanem szorgalommal, és igy haszonnal töltötték; - de nem igy a' törvény' és bölcsészet'osztályai: a'kik közt, megkell vallani, sokan voltak, kik a' gyönyörű Tempén szedett virágokkal díszítették magokat, 's örvendeztettek minket íigyellel hallgatókat; — oh! mert nincsen kellemesebb érzés, mint midőn látja hallja 's remélli az ember, mi erődúsan nevekednek azon emberi csemeték, mellyekből egykor a'fejedelemnek híí alattvalói, a' hazának értelmes és rendílhetlen oszlopi leendenek. Ellenben: meg kell azt is vallani, hogy többen voltak, kik ezen édes reménynyel minket épen nem kecsegtettek. Nem szűntem meg az examenek után, egy ahoz értőtől tudakolni, ugyan mi lehet ennek az oka, hiszen a' székelynek esze ollyan tűz, hogy keveset kivéve, mindent felemészt, csak értelmesen adják eleibe ; talán a' tanárokban van a' fogyatkozás? felelt: ,,a' Tanárokban; de épen nem azért, hogy azok kötelességöket nem tudnák , pontosan nem végeznék; nem, mert mind tudják, pontosan is végzik, — hanem abban, hogy még azokat is felbocsátják a' felsőbb tanok' hallgatására, a' kik olvasni sem tudnak; — ezt a' tanászok igy tudván, nincsen sarkantyú; az időt elhenyélik, mert könyebb heverni, mint szorgalommal izzadni, még az alsóbb osztályokban is; mert ottan is egyik osztályból a' restet, tunyát, munkátlant is felbocsátják a' másikba; melly ha igy nem lenne, tanulnának a' kik azért jöttenek ide, hogy magokat a' tudományokban, a' jó erkölcsökben miveljék; — a' kik pedig nem azért, kézi munkákra jó eleve reá szorítatnának: igy a' hazának, ha nem értelmes is, de haszonvehető polgárjai lennének.4

' — Itt van uram a'hiba, vélekedésem szerint, mellyben hogy nem csalatkozom — a', mint értésemre esett — már a' t. tanár urak is kezdik átlátni a' hibát, mostan két munkátlant nem bocsátottak fel a' felsőbb tanok' hallgatására; 's ha az szorgosan igy mégyen, ha a' tanulni nem akarók, az osztályokból alulról kezdve, fel nem bocsálalnak a' felsőbb osztályokba: hiszem, teljesen hiszem , hogy csak két év múlva is, ölömmel fogja díszíteni uraságod a' hallgatók' koronáját. Az alsóbb osztályokban, mellyek itten 8-an