Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-26 / 34. szám

ki nem tudná ? hogy e' fontos hivatalnak kedves oldala is épen nem hiányzik, hogy van bizonyos cselekvési köre; van soknak használhatni, és a1 mi legfőbb, van a' közjóra sikeresen hathatni örvendetes alkalma. Azért is részint némelly jóakaróim 's barátim, részint saját szivem által oda utasíttattam, hogy annyi mélyen tisztelt úri személyek, annyi forrón szeretett tiszttársaim', annyi nemes egyházak' rendelkezésének mély alázattal hódoljak, és tökéletlenségeim' daczára is, e' fontos hivatalt felvállalni merjem; azon édes reménytől kecsegtettetvén, hogy a' kik csekély személyemet olly ritka, soha nem vártam, soha nem érdemlettem bizodalomra méltatták, azok hiányimat is elnézni, 's aztán hogy nemcsak az annyi remek kormányzói ügyességgel kitűnő, tek. esperességi felügyelő ur, de e' nagy testület' többi mélyen tisztelt tagjai is, gyengeségemet, lankadásomat, támogatni kegyeskedendnek. Azonban lehetetlen még, két alázatos kérésemet elhallgatnom. 'S itt, árva lelkemre mondom, nem czélom ezen szilárd, ezen századok óta olly példás egyetértéshez ragaszkodott testületbe a' legkisebb meghasonlás'magvait is hinteni! nem; mert ez vallásunk' egén a' Iegszomorúabb jelenet volna : de erősen reményiem, hogy a' tek. esperességi felügyelő ur, kinek a' papi rendhezi vonzalmai régóta ismeretesek , ki magasan álló, úgy is már országszertei tekintélyéből, kérésem által, mitsem veszthet, 's ki mint újonnan közörömünkre választott nemz. magyar müsaeum' igazgatója, éljen hazánknak! mint díszes felügyelőnk pedig, éljen esperességünknek ! (éljen!) — reménylem, mondom, hogy mindezen tisztelt felügyelő ur, mind az egész nógrádi világi rend, kérésem' alaposságát elismerendi, és azt, a' mi másutt vallási rokonink közt régen történik: a' rni nálunk is, részint, de csak csupa úri nyájasságból és szokásból, tettleg már divatozik: azt most ünnepiesen kimondván, esperességi municipalis törvényünkké alakílandja, tudniillik először: hogy az esperes úgy , mint a' felügyelő ur, valódi törvényes elnöke a' gyűlésnek; másodszor: hogy a' papi egyéneket, hahogy szavazás által nem választatandnak, mind hivatalokba, mind pedig akármilly küldöttségekbe kijelelni , candidálni, az esperes' jogához tartozzék. Ezen csak két, csak igazságos, 's a' hivatal' természetéből önként folyó kérésein után, szavaimat végzem, azon forró óhajtással, hogy Krisztus Urunk' atyja 's mi urunk, a?

mindenható Isten, árassza örökké mennyei bő áldását, ezen ősi díszes nógrádi evang. testületre, mellynek csekély tagja lenni büszke vagyok, 's mellynek magamat további legbecsesb kegyeibe 's pártfogásába alázatosan ajánlom. Osztroluczky Mihály. Hagyhonti c van;;. egyházi gyűlés. A' nagyhonti egyházmegye f. évi aug. 3-án tartá F. Szúdon szeretve tisztelt felügyelője's honti alispán 'Sembery Imre úr' lakházában szokott évenkénti gyűlését. E' gyűlést a' világi karbeliek, némelly urakat kivéve, kik szívesek néhány év óta egyházi ügyeink' tárgyalásában részt venni, jelenlétükkel, mit sajnosan mondunk, nem diszesítették; az egyházi rendből pedig, hivatalnokokon kivül, e' gyűlésre is, mintáz előbbeniekre, csupán azok jelentek meg, kik egyik legfőbb kötelességöknek ismerik illyféle gyülekezetekbejárni. Vájjon mi lehet e' gyűléseink iránti közönyösségnek fő oka, főleg most, midőn nyilvánosság'korában élünk, 's tanácskozásainkhoz mindenki előtt nyitva áll az ajtó, hogy szólhasson szabadon, ha szólásra magában hivatást érez ? A' hely' távolsága, hol gyűléseink tartatnak , nem lehet oka, mivel az megyénknek majdnem középponti helye; felügyelőnk sem lehet, mert ezt kiki mint bölcs, igazságos, szilárd jellemű 's magyar szivcsségű férfiút ismeri; tanácskozásaink szinte nem lehetnek, mert Hiedelemmel történnek 's vezéreltetnek; az idő sem lehet oka, mellyben a' gyűlés tartatott, mert nem egyszer korábban, későbben is tartalék már, 's a' világi rend mégis nem volt jelen. Másutt rejlenek tehát az egyházi gyűlésünkre meg nem jelenésnek okai, t. i. a' nem akarásban 's egyházmegyei ügyeink iránti hidegségben. A' fenn említett gyűlés' nevezetesbb tárgyai következők: 1) Terényi lelkész iv. F. előadván, hogy mult évben egy hiteles, mind a' négy iskolafelügyelők által közre bocsátott s aláirt körlevélben közönségesítve lön , mikép valaki egyházmegyénk' iskolatanítói közül, egy magyar szónak hibás kimondása miatt, tanítványának fülét egészen leszakította, 's miután e'kegyetlenkedés az egyházi és iskolai lap' folyó évi l-ső számában újonnan kihiresztelve, egész egyházmegyénknek, melly olly embertelen tanítót kebelében büntetlenül megszenved, gyalázatjára szolgálna: azon kívánságát nyilvánította, miszerint a' gyűlés az iskolai felügyelőket a' fcnérdeklelt kegyetlen tanítónak megnevezésére felszólítaná, bűne szerint megfenyítendőt. Ezen kívánat' következtében a' bozoki vidék' iskola-felügyelője P. T. kijelentvén, hogy e' kegyetlenkedés decanalis körlevélbe általa főleg azért lőn beigtatva, miszerint az iskolatanítók , kik közül némellyek növendékeiket csekély hibákért gyakran irgalmatlanúl szokták megfenyíteni, minden illyféle kegyetlenkedésektől óvakodjanak, s magát ezen szenvedélyes tanító' nevének felfedezésére magány helyen késznek nyilatkoztatván : e' tény1

megvizsgálására nyomozó küldöttség neveztetett. — 2)Főesperes ur, néhai superintendens PohlMihály' hagyományát illetőleg , e' gyűlésnek beadott körülményes tudósításában kimutatván, hogy 1786-dik évi jan 23-kán, ja' besztetczeikerületi gyűlés' alkalmával, az ak-