Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-26 / 34. szám

ki nem tudná ? hogy e' fontos hivatalnak kedves oldala is épen nem hiányzik, hogy van bizonyos cselekvési köre; van soknak használhatni, és a1 mi legfőbb, van a' közjóra sikeresen hathatni ör­vendetes alkalma. Azért is részint némelly jóaka­róim 's barátim, részint saját szivem által oda uta­síttattam, hogy annyi mélyen tisztelt úri személyek, annyi forrón szeretett tiszttársaim', annyi nemes egyházak' rendelkezésének mély alázattal hódoljak, és tökéletlenségeim' daczára is, e' fontos hivatalt felvállalni merjem; azon édes reménytől kecseg­tettetvén, hogy a' kik csekély személyemet olly ritka, soha nem vártam, soha nem érdemlettem bi­zodalomra méltatták, azok hiányimat is elnézni, 's aztán hogy nemcsak az annyi remek kormány­zói ügyességgel kitűnő, tek. esperességi felügyelő ur, de e' nagy testület' többi mélyen tisztelt tag­jai is, gyengeségemet, lankadásomat, támogatni kegyeskedendnek. Azonban lehetetlen még, két alázatos kéré­semet elhallgatnom. 'S itt, árva lelkemre mon­dom, nem czélom ezen szilárd, ezen századok óta olly példás egyetértéshez ragaszkodott testü­letbe a' legkisebb meghasonlás'magvait is hinteni! nem; mert ez vallásunk' egén a' Iegszomorúabb jelenet volna : de erősen reményiem, hogy a' tek. esperességi felügyelő ur, kinek a' papi rend­hezi vonzalmai régóta ismeretesek , ki magasan álló, úgy is már országszertei tekintélyéből, ké­résem által, mitsem veszthet, 's ki mint újon­nan közörömünkre választott nemz. magyar mü­saeum' igazgatója, éljen hazánknak! mint díszes felügyelőnk pedig, éljen esperességünknek ! (él­jen!) — reménylem, mondom, hogy mindezen tisztelt felügyelő ur, mind az egész nógrádi vi­lági rend, kérésem' alaposságát elismerendi, és azt, a' mi másutt vallási rokonink közt régen tör­ténik: a' rni nálunk is, részint, de csak csupa úri nyájasságból és szokásból, tettleg már diva­tozik: azt most ünnepiesen kimondván, esperes­ségi municipalis törvényünkké alakílandja, tudni­illik először: hogy az esperes úgy , mint a' fel­ügyelő ur, valódi törvényes elnöke a' gyűlésnek; másodszor: hogy a' papi egyéneket, hahogy szavazás által nem választatandnak, mind hivata­lokba, mind pedig akármilly küldöttségekbe ki­jelelni , candidálni, az esperes' jogához tartozzék. Ezen csak két, csak igazságos, 's a' hiva­tal' természetéből önként folyó kérésein után, sza­vaimat végzem, azon forró óhajtással, hogy Krisz­tus Urunk' atyja 's mi urunk, a? mindenható Is­ten, árassza örökké mennyei bő áldását, ezen ősi díszes nógrádi evang. testületre, mellynek csekély tagja lenni büszke vagyok, 's mellynek magamat további legbecsesb kegyeibe 's pártfogásába alá­zatosan ajánlom. Osztroluczky Mihály. Hagyhonti c van;;. egyházi gyűlés. A' nagyhonti egyházmegye f. évi aug. 3-án tartá F. Szúdon szeretve tisztelt felügyelője's hon­ti alispán 'Sembery Imre úr' lakházában szokott évenkénti gyűlését. E' gyűlést a' világi karbeliek, némelly urakat kivéve, kik szívesek néhány év óta egyházi ügyeink' tárgyalásában részt venni, jelenlétükkel, mit sajnosan mondunk, nem disze­sítették; az egyházi rendből pedig, hivatalnokokon kivül, e' gyűlésre is, mintáz előbbeniekre, csu­pán azok jelentek meg, kik egyik legfőbb köteles­ségöknek ismerik illyféle gyülekezetekbejárni. Váj­jon mi lehet e' gyűléseink iránti közönyösségnek fő oka, főleg most, midőn nyilvánosság'korában élünk, 's tanácskozásainkhoz mindenki előtt nyit­va áll az ajtó, hogy szólhasson szabadon, ha szó­lásra magában hivatást érez ? A' hely' távolsága, hol gyűléseink tartatnak , nem lehet oka, mivel az megyénknek majdnem középponti helye; felügye­lőnk sem lehet, mert ezt kiki mint bölcs, igazságos, szilárd jellemű 's magyar szivcsségű férfiút is­meri; tanácskozásaink szinte nem lehetnek, mert Hiedelemmel történnek 's vezéreltetnek; az idő sem lehet oka, mellyben a' gyűlés tartatott, mert nem egyszer korábban, későbben is tartalék már, 's a' világi rend mégis nem volt jelen. Másutt rej­lenek tehát az egyházi gyűlésünkre meg nem jele­nésnek okai, t. i. a' nem akarásban 's egyházme­gyei ügyeink iránti hidegségben. A' fenn említett gyűlés' nevezetesbb tárgyai következők: 1) Terényi lelkész iv. F. előadván, hogy mult évben egy hiteles, mind a' négy isko­lafelügyelők által közre bocsátott s aláirt körle­vélben közönségesítve lön , mikép valaki egyház­megyénk' iskolatanítói közül, egy magyar szónak hibás kimondása miatt, tanítványának fülét egé­szen leszakította, 's miután e'kegyetlenkedés az egyházi és iskolai lap' folyó évi l-ső számában újonnan kihiresztelve, egész egyházmegyénknek, melly olly embertelen tanítót kebelében büntet­lenül megszenved, gyalázatjára szolgálna: azon kívánságát nyilvánította, miszerint a' gyűlés az iskolai felügyelőket a' fcnérdeklelt kegyetlen taní­tónak megnevezésére felszólítaná, bűne szerint megfenyítendőt. Ezen kívánat' következtében a' bozoki vidék' iskola-felügyelője P. T. kijelentvén, hogy e' kegyetlenkedés decanalis körlevélbe álta­la főleg azért lőn beigtatva, miszerint az iskolata­nítók , kik közül némellyek növendékeiket cse­kély hibákért gyakran irgalmatlanúl szokták meg­fenyíteni, minden illyféle kegyetlenkedésektől óva­kodjanak, s magát ezen szenvedélyes tanító' nevé­nek felfedezésére magány helyen késznek nyilat­koztatván : e' tény1 megvizsgálására nyomozó küldöttség neveztetett. — 2)Főesperes ur, néhai superintendens PohlMihály' hagyományát illető­leg , e' gyűlésnek beadott körülményes tudósítá­sában kimutatván, hogy 1786-dik évi jan 23-kán, ja' besztetczeikerületi gyűlés' alkalmával, az ak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom