Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-19 / 33. szám

/ jelenet, melly ezen vád' átalánosságának megczáfolására szolgál, 's azt bizonyítja, hogy a1

szláv evang. lelkészek között is vannak, kik az unió' boldogító eszméjét nem burkolják alávaló gyanúsítgatások szülte rémképekkel telt lepelbe ; hanem tisztán szivárogtatják híveiknek, általuk legkönnyebben megnyerhető kebelébe. Illy jelenetnek voltam tanúja a' Z.. i. ev. egyházban, mellynek szláv ajkú buzgó lelkésze, Sz. M. ur, a'confirmálandó gyermekeket vizsgálván meg, ez alkalommal olly meghatólag 's a' gyermekek által is könnyen felfogott, megérteit szavakban szólott az unióról, a' két evang. vallás közti különbségnek csekélységéről, a' meghasonlás' szomorú következményeiről , hogy a' jelenvolt ifjaknak 's véneknek szemeiben könnyek, a' legnemesebb megindulás' könnyei csillogtak, 's mindnyájan azon óhajtást nyilvánították: bár mennél előbb beköszönthetne azon idő, mellyben az egyesülés' ünnepét országszerte megülhetnők. Igy szólt többi közt a' tisztelt lelkész úr: „Nincs köztünk lényeges különbség. Mi azt hisszük, hogy a' kenyér vagy ostya az úr' sz. vacsorájában a' Krisztusnak nem valóságos teste, és a' bor nem valóságos vére, hanem annak csak jele ,r

mellyet magunkhoz veszünk az ő emlékezetére. És református atyánkfijai is épen ezt hiszik. Ok is, mi is köz megegyezéssel óhajtjuk és akarjuk, szűnjön meg az elkülönözés' szinét viselő Kálvin és Lutheránus nevezet 's legyünk, miknek lennünk ..kell, protestánsok." Továbbá „csak egy különbség van köztünk , az t. i. hogy a' reformátusok többnyire magyarok , tehetősek és többen vannak, mi pedig leginkább tótok és németek, szegényebbek és kevesebben vagyunk. Szükséges tehát, hogy mi e' miatt is hozzájok simuljunk, nehogy elszakadozva ide 7

s tova hányassunk, mint hányattak elődeink." És ezt egy szláv lelkész mondá, ki ámbár magyatúI — nem önhibájából, miként sok mások — úgyszólván egy szót szem tud : de azért a'magyar nemzetiség'terjesztésének egyházában lelkes előmozdítója. Adja Isten, hogy érzelmeivel több lelkész társai elteljenek! B L. Mogyorósit! evang. gyülekezet' hálája liesyes jótevőihez I- a.) Főméltóságu németnjvári herczeg Batthyáni Fülöp ur elfelejthetlen adományokkal tette magát emlékezetessé ebben a'gyenge gyülekezetben, melly jótéteit ő herczeg'ségének, az ekklézsia'krónikájából, a' hírlapok' utján is közhírré tenni, elmulaszthatlan kötelességünknek tartjuk. — Ugyanis ez a' Mogyorósd, kisded falu Vas megyében, a' körmendi uradalomhoz tartozik, nagyobb részét a' két felekezetű protestansság lakja, — csak az 1840-ik évben lépett az anyagyülekezetek' sorába, levén az előbb fdia Körmendhez. Az ettőli elválás előtt már őherczegsége, mint kegyelmes f. uraság, jobbágyainak alázatos folyamodása' következtében egy igen szép fundusl adott, mellyen a' papház díszesen felállítathassék. 'S ekkor egy úttal az építési költségek' pótlásához 300. p forinttal is járulni kegyeskedett. De ő kegyelmes herczegsége jótevő- • ségének ezekkel még vége nem lett. Mert b.J Folyó évi junius' 11 - kén Berlinben kelt atyai resolutioja' értelmében, hat ezer szép födél téglát is ingyen kiadatni rendelt, hat ezerért pedig csak a' termesztő árt kívánta lefizettetni. Mellyekbőlkitünik, hogy ő herczegsége az a' nagylelkű férfiú , ki a' jótétben el nem fárad. 0 olly uraság, ki egyszersmind kegyelmes atya is, áldást terjesztvén alattvalói között. Ő az a' nemes sziv és lélek, ki csak akkor örvend az ő világi sokjának, ha azokból más szűkölködőknek és főkép az Isten' dicsősége' előmozdítására részt juttathat. 0 az, kitől ezután is még többször megsegíttetést lehet bizton reményleni a' megszorultság' ésinség' napjaiban, tudván, hogy ő nemcsak a' gyülekezeteken örvend segíteni, hanem még akarja, hogy a' papoknak is az ő széles uradalmaiban jól legyen dolguk. 'S ennyi magas jótétekért a' szegény gyülekezet most legforróbb háláját nyújtja, 's kivánja : „Éljen a' mi kegyelmes uraságunk sokáig, legyen áldás életére! Az Isten' atyai karja vezesse őt külföldi utazásiban , 's vezérelje vissza kedves honunkba szerencsésen lí

C II. Az ivánczi urodalom' kormányzója és tulajdonosa ifjú gróf 'Sigray Titus ur ő nga is, viszági és sz. jakabi jobbágyai' kérelmökre , az ő nagy terjedelmüerdejéből igen jó épület-fát ajándékozni kegyeskedett. Melly szívességéért ő nganak a' hírlapokban is a' legszívesebb köszönet és hála nyilvánítatik — Végre ez úttal ő herczegsége' körmendi uradalmi t tisztségének is jóvoltiért és szives fáradozásiért a' gyülekezet' különféle ügyeiben, alázatos köszönetét a'nyáj ide beigtatni örömének tartja. Mogyorósdon, aug. l-jén 1843. Lipóth Mihály, mogyorósdiprédikátor, ilaraiig-öntetés. Tek. bilkei Nemes Zsigmond ur, Szabolcsban a'bogdányiszentegyházat, két ezer váltó forinttal ajándékozta meg egy nagyobb harang- öntetésre. — Készítette a' harangot Hornung József pesti művész, (lakik füzfautszában 347 szám alatt) fontját harminczkét váltó garasokért, tiszta finom anyagból; mi több —• kijelölt meghatározott a tónra. — Kívántuk ezt, e' lapokba igtatni, nem hiúságból, de kötelességből, 's közérdekből. Az adakozó ur (legyen követendő példája, az egyházi jó gondnokoknak) ki már nem régen is — bár nem dúsgazdag ,— ezer négy-száz váltó forinttal emelé egyháza' jóllétét — ő az idő'szellemétől jobban át van hatva mint a' sok beszédű tervezők. — A' művészt pedig ismertetnünk kell egyházainkkal; mert tapasztaljuk, hogy sokkontár harangöntők által miként csalatnak meg? drága pénzért, rosz haranghoz, milly nehezen, és sokára jutnak? — Ő jó anyagból, legjutányosbban, és pontosan szolgál, vállalatában nem csal. Lehet Yele értekez-