Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-19 / 33. szám

/ jelenet, melly ezen vád' átalánosságának megczá­folására szolgál, 's azt bizonyítja, hogy a1 szláv evang. lelkészek között is vannak, kik az unió' boldogító eszméjét nem burkolják alávaló gyanú­sítgatások szülte rémképekkel telt lepelbe ; ha­nem tisztán szivárogtatják híveiknek, általuk legkönnyebben megnyerhető kebelébe. Illy jele­netnek voltam tanúja a' Z.. i. ev. egyházban, melly­nek szláv ajkú buzgó lelkésze, Sz. M. ur, a'con­firmálandó gyermekeket vizsgálván meg, ez alka­lommal olly meghatólag 's a' gyermekek által is könnyen felfogott, megérteit szavakban szólott az unióról, a' két evang. vallás közti különbségnek csekélységéről, a' meghasonlás' szomorú kö­vetkezményeiről , hogy a' jelenvolt ifjaknak 's véneknek szemeiben könnyek, a' legnemesebb megindulás' könnyei csillogtak, 's mindnyá­jan azon óhajtást nyilvánították: bár mennél előbb beköszönthetne azon idő, mellyben az egyesülés' ünnepét országszerte megülhetnők. Igy szólt többi közt a' tisztelt lelkész úr: „Nincs köztünk lényeges különbség. Mi azt hisszük, hogy a' kenyér vagy ostya az úr' sz. vacsorájában a' Krisztusnak nem valóságos teste, és a' bor nem valóságos vére, hanem annak csak jele ,r mellyet magunkhoz veszünk az ő emlékezetére. És refor­mátus atyánkfijai is épen ezt hiszik. Ok is, mi is köz megegyezéssel óhajtjuk és akarjuk, szűnjön meg az elkülönözés' szinét viselő Kálvin és Lutherá­nus nevezet 's legyünk, miknek lennünk ..kell, protestánsok." Továbbá „csak egy különbség van köztünk , az t. i. hogy a' reformátusok többnyire magyarok , tehetősek és többen vannak, mi pedig leginkább tótok és németek, szegényebbek és ke­vesebben vagyunk. Szükséges tehát, hogy mi e' miatt is hozzájok simuljunk, nehogy elszakadozva ide 7 s tova hányassunk, mint hányattak elődeink." És ezt egy szláv lelkész mondá, ki ámbár magya­túI — nem önhibájából, miként sok mások — úgyszólván egy szót szem tud : de azért a'magyar nemzetiség'terjesztésének egyházában lelkes elő­mozdítója. Adja Isten, hogy érzelmeivel több lelkész társai elteljenek! B L. Mogyorósit! evang. gyülekezet' hálája liesyes jótevőihez I- a.) Főméltóságu német­njvári herczeg Batthyáni Fülöp ur elfelejthetlen adományokkal tette magát emlékezetessé ebben a'gyenge gyülekezetben, melly jótéteit ő herczeg­'ségének, az ekklézsia'krónikájából, a' hírlapok' utján is közhírré tenni, elmulaszthatlan kötelessé­günknek tartjuk. — Ugyanis ez a' Mogyorósd, kisded falu Vas megyében, a' körmendi uradalom­hoz tartozik, nagyobb részét a' két felekezetű pro­testansság lakja, — csak az 1840-ik évben lé­pett az anyagyülekezetek' sorába, levén az előbb fdia Körmendhez. Az ettőli elválás előtt már őher­czegsége, mint kegyelmes f. uraság, jobbágyai­nak alázatos folyamodása' következtében egy igen szép fundusl adott, mellyen a' papház díszesen felállítathassék. 'S ekkor egy úttal az építési költ­ségek' pótlásához 300. p forinttal is járulni ke­gyeskedett. De ő kegyelmes herczegsége jótevő- • ségének ezekkel még vége nem lett. Mert b.J Folyó évi junius' 11 - kén Berlinben kelt atyai resolutioja' értelmében, hat ezer szép fö­dél téglát is ingyen kiadatni rendelt, hat ezerért pedig csak a' termesztő árt kívánta lefizettetni. Mellyekbőlkitünik, hogy ő herczegsége az a' nagy­lelkű férfiú , ki a' jótétben el nem fárad. 0 olly uraság, ki egyszersmind kegyelmes atya is, áldást terjesztvén alattvalói között. Ő az a' nemes sziv és lélek, ki csak akkor örvend az ő világi sok­jának, ha azokból más szűkölködőknek és főkép az Isten' dicsősége' előmozdítására részt juttathat. 0 az, kitől ezután is még többször megsegíttetést lehet bizton reményleni a' megszorultság' ésinség' napjaiban, tudván, hogy ő nemcsak a' gyüleke­zeteken örvend segíteni, hanem még akarja, hogy a' papoknak is az ő széles uradalmaiban jól le­gyen dolguk. 'S ennyi magas jótétekért a' szegény gyülekezet most legforróbb háláját nyújtja, 's ki­vánja : „Éljen a' mi kegyelmes uraságunk sokáig, legyen áldás életére! Az Isten' atyai karja vezesse őt külföldi utazásiban , 's vezérelje vissza kedves honunkba szerencsésen lí C II. Az ivánczi urodalom' kormányzója és tu­lajdonosa ifjú gróf 'Sigray Titus ur ő nga is, viszági és sz. jakabi jobbágyai' kérelmökre , az ő nagy terjedelmüerdejéből igen jó épület-fát aján­dékozni kegyeskedett. Melly szívességéért ő nganak a' hírlapokban is a' legszívesebb köszönet és hála nyilvánítatik — Végre ez úttal ő herczegsége' körmendi uradalmi t tisztségének is jóvoltiért és szives fáradozásiért a' gyülekezet' különféle ügyei­ben, alázatos köszönetét a'nyáj ide beigtatni örö­mének tartja. Mogyorósdon, aug. l-jén 1843. Lipóth Mihály, mogyorósdiprédikátor, ilaraiig-öntetés. Tek. bilkei Nemes Zsig­mond ur, Szabolcsban a'bogdányiszentegyházat, két ezer váltó forinttal ajándékozta meg egy na­gyobb harang- öntetésre. — Készítette a' haran­got Hornung József pesti művész, (lakik füzfa­utszában 347 szám alatt) fontját harminczkét vál­tó garasokért, tiszta finom anyagból; mi több —• kijelölt meghatározott a tónra. — Kívántuk ezt, e' lapokba igtatni, nem hiúságból, de kötelesség­ből, 's közérdekből. Az adakozó ur (legyen követendő példája, az egyházi jó gondnokoknak) ki már nem régen is — bár nem dúsgazdag ,— ezer négy-száz váltó forinttal emelé egyháza' jól­létét — ő az idő'szellemétől jobban át van hatva mint a' sok beszédű tervezők. — A' művészt pedig ismertetnünk kell egyházainkkal; mert ta­pasztaljuk, hogy sokkontár harangöntők által mi­ként csalatnak meg? drága pénzért, rosz harang­hoz, milly nehezen, és sokára jutnak? — Ő jó anyagból, legjutányosbban, és pontosan szol­gál, vállalatában nem csal. Lehet Yele értekez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom