Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-12 / 32. szám

tam által, nemhogy értelmi vagy erkölcsi jelle—1 mét, nem közelről, de legtávolabbról is, illedelmet sértő szóval vagy tettel illettem volna; — én egész tisztelettel kérem nagyon tisztelt t. cz. Fényes Elek urat, hogy valamint én a' szomszéd egyházkerület' dolgaiba's püspök-választásába nem ereszkedtem : úgy ő is az én házam előtt való sepregetéssel magát sohase fáraszsza, — 's viszonyos jó szívűségen^ jelcül fogadja el ő is, az én abbeli jámbor tanácsomat, hogy erkölcsi jellemének nyilvánításául mindenkit, mind értelmi mind erkölcsi jeliemének sértegetésétől mind addig kéméljen meg, mig azaz övét tiszteletben tartotta. (Mát. 7: ),2). M árt on Gábor esperes. 2) Őszinte nyilatkozás. A' protestáns egyházi és iskolai Lap' folyó évi 25-dik számában a' 297 , 298 és 299 lapokon Fényes Elek ur valami, röpiratát bírálgató Philalethes felett , hogy tulajdon szavaival szóljak, szemlét tartván, végre azt mondja, hogy Márton Gábor Veszprém megyei esperes ur is egy Magánvéleményt bocsátott közre Philalethessel egy compániában, — röpirata ellen czélozót. Mellyre nézve bizonyossá tehetem Fényes Elek urat, hogy ezen mondásában nagyon hibáz, — mert az általa felhozott Magánvéleményt egyedül és egyenesen én irtam, 's igy azt Márton Gábor esperes úr nem irta 's nem is Írhatta; — ugyanazért kár volt Fényes Elek urnák a' nevét jól meg nem nézni 's addig mig valamit bizonyossan nem tud, mást akárkit is első felhevülésében megtámadni. — Az mondja továbbá Fényes Elek ur, hogy ,,e' magánvéleményben semmi sem levén, rá semmit sem felel" s ezt igen helyesen}, sőt hiszem, hogy leikiesméretesen is tette; — mert ezen mondása valójában háromszorosan is igaz , minekutána azon magánvéleményben először semmi sincs, mi akárkit is sértene; másodszor semmi sincs, mi minden tekintetben igaz alapon épülvén igaz ne volna, - és harmadszor semmi sincs, mit abból Fényes Elek ur megczáfolni képes lehetne. .. Jámbor, de mindazonáltal epés tanácsát végre mi illeti , ismételve mondom, kár volt Fényes urnák munkámért Márton Gábor esperes urat támadni meg, még pedig őtet a' maga háza előtti sepergetésre utasítani, mert, úgymond a' Prot. Egyházi Lapban. a' veszprémi egyházmegyében borzasztó visszaélések fedeztetnek fel. Köz monda SSerént, kinek mi kedves foglalatossága, örömmel tetetné azt mással is ; — ha hát Fényes urnák a'* sepergetés netalán tán olly kedvencz mindennapi működése, ám tegye, vele mit sem törődünk, — de másokat a' sepergetésre való utasítástól mégis kéméljen meg, — 's ne feledje, hogy amaz ismeretes suum cuique ezt, tőle is megkívánná. — Egyébiránt, nagyon kedvesen vettük volna, a' felfedezett veszprém-megyei borzasztó visszaéléseknek a' kútfőkkel együtti megnevezését, — mert alkalmasint azok

is olly „erősen handabandázó Philalethes forma új vitéz" által láttak napvilágot, — milíyen felett Fényes ur szemléjét tartotta, 's mellyre okos ember keveset, vagy épen semmit sem épít. Márton István. 3) Probléma, pip af üst alatt, veszprémi pap collég áimhoz. Apolló is, mint szoktuk mondani, mosolyt lövel, ottan-ottan, arczárói ; 's illik is, mintegy rózsa-felho, szende képéhez. Momust is, egy olasz festő, vidor arczczal festé, szeszélyből. — A' dunamelléki superintendens-választás' ügyében, egy Magánvéleményt irt, Márton István ur, veszprémi egyházmegyei papnak adván ki magát. Eme' röpiratot, illy korán, veszprémi collega uraimék közül, tán még senki sem olvasta, a' szem-füles ifj. V—Sz-t talán kivéve, csekélységemen kivül? Mivel egyházmegyénkben 37 egyház van, 37 actualis pappal; és én , collega uraimékat mind ismerem személyesen; neve azonban egyiknek sem M. l.j — és ez nem is álnév, melly esetben tudakoznom nem is volna szabad: tudnak-e valamit collega uraímék arról, hogy nem valameily puszta templomban szónokol 's hivatalkodik-e? Vagy talán kath. plébános ? épen nem, mert előttem van az igen becses 184-3-diki schematismus. Vagy hát, talán vidékünkön zsidó rabbi , vagy rácz pópa ? no már a' más, és akkor bizonyosan sajtó-hiba volt, hogy pópa helyett papot nyomott a' betűszedő. — ,— Azonban, egy M. I. urat, egyházmegyénkben csakugyan ismerek; emeritus gazdatiszt, Márton Gábor esperes urnák édes fia. Őirta, állítólag, a* Magánvéleményt, és a' keresztvízre, az érdemes esperes ur tartá, vagyis, nyomatá ki. Hanem ime! mostan nagyot hibáztam; mert ezek' elmondása előtt kelle vala a' problémát föltennem collega uraiméknak. Ha elkéstem is , csak elmondom, hogy ben 's nyakamon ne maradjon. Feleljenek édes collega uraimék : mikor lehet az édes atya, fiának 's unokájának fa1

röpiratnak) keresztatyja ?... Vessző s. Pótlék-válasz a' veszprémi esperes urnák. M. - - G. - - esperes urnák, a' Prot. Lap' 25-dik számába ellenem igtatott igazolása 's figyelmeztetésére , a1

Lap' 28-ik számában felelvén , kifelejtek válaszomból egy nevezetes pontot, mellyet most pótlólag feljegyzek. — Az alapítvány' érdekében ki ellen emelt csakugyan panaszszót esperes ur? felelet: önmaga ellen. Számos évek'lefolyta alatt, kerületi fizetéses számvevő, esperes ur. Ha hát az alapítvány' följebb emelése, nemcsak bejegyzés hijávalvolt, hanem a' számvevő minden évben elfogadta, a'törvényesen nagydbb tőkétől járó kamatot: a' panasz-szó, a' számvevőre, - — úrra csap vissza. Elvégre azonban, annyira dolgozott az igazság' őrködő szelleme, hogy nem a'' tyúk vakarta ki, hanem az kárhoztatja a' hibát, ki azt számos éveken át, folyvást elkövette. Éles Emil. Szerkesztő-kiadók: Székács József, Török Pál. —• Nyomtatja Trattner-Károlyi.