Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-01-21 / 3. szám
néptol külön rendet képeztek. Mivel azonban az alakult uj ekklézsiákbaniigazgatást, ezélszerüszabályok'és rendelkezések'létesítését, a' néppel, vagy a' későbbi időkben , ezek' választottival közösen gyakorlák : ettől, az az, a' világiaktól, a' vallástanítók — mennyiben az egyházi hiva— Igaz, hogy ,,a' mi abstract nyelvünk is csupán az érzékinek lenyomata" (mond U. mult évi Athén. 11 sz. JeanPaul után): de vigyázzunk, fogalmakat ne zavarjunk össze ; szóhoz, melly szellemit jelent, mellyel érzékileg nem bánhatunk, ne kössünk értelmet, melly érzéki velebánás' lenyomata, — lelkészt ne készítsünk. Hogy Ce/stlicher is van , ezt tán senki nem hozza fel: mert ki adná azt nyelvünkön lelkésznek ? Az leginkább mint appellativum használtatik, 's hivatalos Írásokban nem Geistlichert, hanem ezeket olvassuk: „Pfarrer, Prediger zu N. N. Kirche, Pastor von N. N. Gemeinde." Így állván e' szókkal ügyünk, misem óhajtandó elébb e' megnyilt egyházi laptól, mint hogy ez egységre törekvés' szakában, egy mindenik felekezet' papjaira illeszthető, e' nemzeti fejlődés korában egy nemzeti jó hangzatu, és a' papi functiok' eszméjét értelmesen kinyomó olly szót alapítson meg, mellyel már elvalahára mindenki tartózkodás nélkül élhessen e' hivatal' állandó nevéül mind nyelvtani, mind (ide jő mondanom) hittani értelemben. Mit ha ide mondok: akkor a' nyelvünkön rég megszokott, olly röviden és erőteljesen, 's igv kedvesen hangzó pap szó az ötletem, melly alatta'papi functiok' eszméje is egészben értetik, — s én ugyan az eddig divatozók fölött, hogy több több szavakkal nagyobb nagyobb egyveleget ne készítsünk, épen e' szót választanám a'fenérintettem átalános nevezetül Mert 1) mint sikerülnek az újak, a' népész, lelkész, hitszónok, mutatják. 2) Nincs nyelv a' mivellség' bármi fokán álló, mellyben más nyelvekkel rokon hangzatu szó ne találtassék, "s mellyből minden illyen tökéletesen kiküszöböltessék. Hogy pedig 3) e' nevezet „csak azon egyházak' tanítóira illik, mellyek az istenit érzékileg látható jelképekbe öltöztetik'1 — e' vélemény a' kiigazító idők által megemésztendő szülöttje az ó képzeteknek, és addig is sem kizáró kiváltság, sem elidegenítő tévhit. Egyébiránt protestáns egyházi lapba irván, és a' választás is természeti jog levén : a' szent kört, a' jogok' körét bántani nem akarom. Kiss György, ev. ref. pap. „Pap" nevezetről. Hogy a' lelkész név a'magyar nyelv' törvénye szerint egy a' görög yv/oloyogsalj azt a' tudós társaság' t. titoknoka az Athenaeumban megmutatta. — Igaz , hogy a' papnak szabad , sőt kell psychologusnak lennie: de a' talra lett felavatás által, semmi különös, természetfeletti, vagy csodatevő hatalom- és tehetséggel föl nem ruháztattak, s csak jogosítást nyertek némelly egyházi cselekvényekre — el nem szigeteitettek : következőleg, a' lelkipásztorok' osztályzata , mint a' néppel ellenjellemzett magasb papokon kivül mások is lehetnek ám psychologusok, avagy magyarul lelkészek. És már mikor a' sz. Írásban közönségesebben , a' közönséges beszédben pedig átalában , bevett pap nevezettel, tiszteltetnek meg a' vallás dolgaival foglalatoskodó személyek, miért szeretik némellyek , ezen, a' tudós nyelvben avval mit ők akarnának nem azon értelmű szóval czímzeni magukat? Együttbeszélgetésben többektől haliám, hogy a' p"p nevezetet nem fogadhatjuk el, mert az „áldozó papotf i jelent. — Mózes és ő utána követői, a' vallás' áldozó szolgáit = kohanim y a' görögök if^us, a' rómaiak sacerdosnak nevezték. Már pedig, mint vallása a' magyarnak ezen három forrásból eredett: úgy a' pap nevezetnek is természetesen innen kelle erednie; mert pogány őseink papjaikat Táltosoknak mondák. Az említett nevekből pedig a' magyar „pap1 1 ,nevet a' szószármaztatás' bármelly szabályai szerint is hihozni nem lehet — Propertiusnál és Cicerónál olvashatni ar popákrol, azaz, az áldozatbarmot agyonütő és megnyúzó szolgákról. Azonban , bár a' mit Cicero ottan (pro Milone Cap. 21.) rólok mond, sok papról épen úgy tapasztalhatni, 's igy rokonság gyanítható: mégis ugy hiszem, a' magyar „pap" nevet a' római pópa. névből származtatni csak ugy lehet, mint a' magyar szilva-i a' római silva-ból ; mert hisz' ez utolsóban is van kökény szilva. A' pap nevezet származott a' római nyelvbe a' görögből, ebbe pedig magából a'természetből, a' csecsemő' gyönge ajakiról vett görögül 7tnna;} római nyelven papa, magyar papa = apa, atya, 's minden nyelvben meglevő szóból. Hogy az apostolok mélyen érezve a' szellemi kapcsulatot, melly becsületes és igazi tanítót tanítványához olly szorosan kapcsol; hogy annak jövendő boldogsága szivében édes meleget támaszt, emelkedése újuló fényt derít arczára, — tanítványaikat, mint p. o. Pál Timotheust, Titust, Onesimust, fiaiknak nevezték, ezt tudjuk. Hogy ezek a' Márknál is följegyzett Abba , vagy mint a' T«c?o-nél is gyengédebb jelentéssel biró nemű; szóval viszonozták-e, hinnünk lehet, adatot nem nem tudok- De annyit tudhatunk, hogy 0rigenes, Julius Africanushoz irt észrevételeiben a' vallástanító — gondolom Apollinariust, nana;-nak nevezte , és Arius Athanasi; ust a' hozzá küldött 's ennek irásai közt fenmaradt levelében uar.aoía nana-nak írja, Átalában '6
