Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-12 / 32. szám

(egyházkerületünkben, ki fel van szentelve, az többé nem Káplán czimet visel) a'küldöttség' kimeneteleig más egyházba hivattatván meg rendes lelkészül 's azt el is fogadván, mint egy vetélytársi szerepéről lelépett: mi könnyű volt az átányi egyház' összes tagjait egy értelemre birni 's összpontosítni a' köztük hivatalkodó segédpapban?, kihez különben is Tamkó ur szerint az anyaegyház' jobbágy-tagjai, a' leány-egyházakban lakó földes urak, 's némelly jobbágyaikat kivéve, egyszivvel lélekkel ragaszkodának ? 'S ez az első ál vonás. A' dolgok' illy állásukban azt kell hinniök t. cz. olvasóinknak, hogy az átányi rendes pap, valósággal a' helybeli káplán lett? épen nem !! Az anyaegyház' előjárói, néhány köz tagokkal — minden íilialis urasági befolyás nélkül, makiári lelkész t. Farhas Ferencz urat választák el jövendő rendes papjokúl , a1

küldöttség' szine előtt 's így bukott meg az igaz ügy, mellyet pedig t. Tamko úr szerint eséstől félteni nem lehetett. Ezekből láthatni, millyen ügy volt az átányi kápláné, 's millyet állított T. ur igaznak; 's ez «' másik ál vonás a' t. Tamko ur' ecsetéből került átányi zavarok'képén. Tudom hogy Tamko úr, kikürtölt igaz ügye' esését, a' maj. 2-ikán tartatott egyházkerületi gyűlésen szavazatok' többsége által megbukott kápláni successiónak szeretné tulajdonítani, bel meggyőződése ellenére is; de kérdem, a'nélkül hogy feleletet várnék — vagy fogadnék el t Tamko úrtól, hogy „lex non promulgata obligát ne"? Valóban nem kis hiba a' keresztesi eddig elé is megrovatott bizonyság' hitelességét, — helyesen ki nem puhatolt, — csupán személyes érdek, vagy baráti viszonyból eredt érdemnevelő közlemények által ujabban bénítgatni. — A' dologra visszatérve: t. Farkas Ferencz úrazátányiaktól forma szerint meg is hivatott, 's ő utódjaúl Makiárra az átányi káplánt vítta ki, az egymás közt kötött hir szerinti régibb szerződés' következtében , sok érdemesb segéd-papoknak hideg mellőzésükkel; kik mindketten maj. 21-kén a' felebb emiitett, megyei kis gyűlésen, rendes lelkészekül — egyházaikba be is erősíttettek. — Hát nem testesül-e meg gyakran az ige: v

Zörgessetek és megnyittatik, keressétek és megtaláljátok"? valamig a' budai zsinat' 29-ik törvényczikke, korunkban már áradozni kezdő hivatal-vadászásoknál, kellőleg szigorún nem alkalmaztatikü Borsodi. Válasz Hegyaljai Emil' felvilágosít ójának, és az a. zempléni egyhm. júliusi közgyűlése. Fölvilágosító ur iránt alulirt le van kötelezve, hogy ama'darócz-modort, mellyel, mint hitelesen értesítve van, egy valaki ellene sorompóba akart lépni, nem helyeselvén, bölcsen magára vállalta a' felvilágosítást: de fölvilágositásait szó nélkül még sem szabad hagynia. — Óhajtja fölv. ur, hogy kik a' megyei dolgokat nagyobb nyilvánosságnak átadják, azokról bővebb s alaposabb ismeretet szerezzenek; ezt nálam is senki szivesebben nem óhajtja; de honnan merítsenek alaposabb ismeretet, miután a' fül csalhat , a' jegyzőkönyvek pedig nem hiteltetnek, miről alább. — Hogy tökéletlen egyházi rendszerünk' férges gyümölcsei: a' pap és egyháza közt megbomlott viszony , a' népkény' zavaros kútfejéből eredt viszszavonás, idegenkedés, fondorság; azt ismét állítom , 's velem e' lapban többen állíták. Avagy említsen nekem fölv. úr, 42 évi hivatalkodásából, egyetlen egyhm. gyűlést, hol ennek kisebb nagyobb nyomai ne látszottak volna; hogy pedig 44 év óta egy pap sem maradt ki törvényes megitéltetésen kűl, az nem azt mutatja , hogy ez idő alatt pap és egyház közt a' viszony, tökéletlen rendsz. következtében, meg nem bomladozott, a' népkény1

zavaros kútfeje bezárult; hanem a' kormányzók'bölcsessége, szilárd jelleme a' gonosz' folyamának szerencsés volt gátat vethetni, miből nagy rész t. gondnok urat illeti, kit, őszintén szólva, buzgalom, éles tapintat, szeretettel ro~ konult törvényesség jellemzenek. Míg a' papválasztást és elbocsátást illető törvényeink'határzatlanságán, újabb törvényhozás nem segít, az elévült betegség csak kurúzsoltatik, de gyökeresen nem orvosoltatik : ama hires budai cánon nagy üstök az emberi gyarlóság' kezében, bár mi szivesjóakarattal nyíregesse is azt a* consensus super., hány szív vérzett c' miatt ama külsőkép igen boldog 44 év alatt, mellyben egyházi rendszerünk e' megye' kormányzásában olly sükeresen működött!! Az egyházjavak' rosz kezelése, halomra gyűlt papi fizetések — álalán szólva — tagadhatlan tény. Van megyénkben egyház, melly, ha emlékem nem csal, 1820-tól 15000 vczftnyiöszveget bírhatna kegyes hagyományokban, mégis jelenleg tetemesen adós, 's már-már sülyed. Kit vádoljak? a' papot, hogy be nem jelentette; igaz, kötelesség; 's ez uton meg is rovatott; de bizony, szívre a' kézzel uraim! kényes dolog is; — avagy az egyházlátogatást? A' mi pedig a' papi fizetések* kimaradását illeti, engedjen meg fölv., ha midőn megyénk' egyházkerületileg jóváhagyott rendeletét helyeslem, mégis mindenek felett a1 rendszert vádolom. Lehet-e sülyesztőbb intézkedés, mint a' papot és iskolatanítót odautasítani, hogy fizetését a' hallgatóktól személyenként vegye be? ez a' vallás' szolgáit béres cseléddé aljasítja, szellemi működéseiknek hamvporát letörli. És ki nem tudja, mi sok kellemetlenségeket nem szül fizetés-sürgetés, adós-feljelentés mindig, 's különösen most, midőn kevésbbé vagy inkább a' papifizetések majd mindenütt tehernek tartatnak. Ha valami, bizonynyal ez az, melly eszmélkedő korunkban a'jelesebb tehetségű ifjakat, a' különben és külsőkép fénytelen pályáról hova tovább *