Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-21 / 3. szám

névvel élnem. A' lelkipásztori hivatal, mellyhez az evangeliom szerénti tanítás, 's sakramentom kiszolgáltatása volt kötve, ha bár itt ott ellenkező példákra akadunk is: az apostolok, püspökök' vagy presbylerek' magány joga, helyesebben, köteleztetése volt; ezt kívánván a' jó rend, hogy mindenek ékesen és szép renddel lennének a' keresztyének közt. Az az ellenvetés, hogy' taníthatott, kivált eleinte minden, ki magában hivatást s képességet érzett, józan exegesis szerint, nem tehet 's nem tesz többet, mint ezt: ,.Mivel a' keresztyénség'kezdetében, az egyháziak, a'néphasznállatnék. Én e' czimzetek közt az elsőt leg rosszabbnak, az utolsó-előttit tűrhetőnek, az utósót legalkalmasbnak tartom. +) H. t) E' pontot illetőleg, ide igtat szerk. két czikket. Egyik szól a' papi nevek' etymologiájáról; másik a' papi nevezetről. Papi neveli' etymologiaja. Hogy a' hivatali név az, melly hivatalos iratinkon mint törvényesítő jellem, mint szentítö 's igazoló pecsét áll, azoknak tekintélyt 's hitelességet igénylő ; 'shogy ennél fogva egyszer egy, másszor más önelvüleg változtatgatandó nevezettel adni hivatalát ugyanazon hivatalnoknak, ugyan azon körbe eső tényeiben, nem helyén áll: messze volna ott kezdenem jelen rövided czikkemet Csak azt mondom tehát, hogy velünk papokkal épen igy áll jelenleg a'dolog (egy hitfelekezetet sem véve ki). Hivatalunk' régibb nevei nem a' kor' — némellyek nem is a' hon' nyelvén hangzanak; az ujakkal még nyugpontra nem jutottunk. Innen egyikünk pap, lelki tanító, egyházi tanító, prédikátor, lelkipásztor 'stb. míg másikunk népész , lelkész, hitszónok , 's más ilylyen ; sőt nem vagyunk szükiben mindennapi adatoknak, mikép ugyanazon — bár elveiben szilárd, és körében feltűnő — egyén is most egyiknek, majd másiknak írja magát, mintegy maga sem tudva már, mellyik legyen hát jobb ? E' visszataszító 's rendre igazítást váró körülmény tünt már fel, mint tudom nálunk protestánsoknál egyházi tágasb körökben is; de minden további következet nélkül. Igy papi hivatalunknak, több nevezeteivel is, aligha van eddigelé megalapított biztos neve ; holott honi nyelven köteleztetvén minden egyház' papja hivatalát vinni: mi akkor következetesb, mint elsőben is magát a' hivatalt nevezni jól honi nyelven ? Igaz, hogy az újabb elnevezésekhez tudva a' sok régibbeket, hosszú sorát lehetne már adni e' névjegyzéknek: de mellyik az mind e' sok között is, melly mind a'nyelvtani szabatosság' csinos ínyének tessék, mind a' helyesértelmüség' mérlegében megállhasson? — Egyikét azoknak nyelvtani szabálytalansága nem engedi mondani és irni, míg másikát értelmi egyoldalúsága nem ajánlja. Lelkipásztor, lelkitanítől úgy elszigetelve , mint a' zsidóknál, vagy a' későbbi korban a' keresztyéneknél is, nem voltak : megbízathatott a' nép közül akármelly alkalmas , 's magában képességet érző egyén, az egyházi szolgálatok1

teljesítésére. Mert különben , ki is taníthatta volna az uj tagokat? ki szolgáltathatta volna ki köztük folyvást a' sakramentomokat, hanem ha a' nép közül választott felhatalmazott, ha ugy tetszik fölszentelt egyének? De ezen választás, megbízás 's felhatalmazás után, mennyiben az ő fő köteleztetésök a' néptanítás 's sz. jegyek'kiszolgáltatása volt: e' tekintetben, a' tó, úgy látszik, sirba szálltak már ama' kis hibájuk miatt — tisztelet hamvaiknak is! — Prédikátor, melly azonban egyoldalú jelentésű, 's a' papi hivatal' első lényeges ágát, a' szent szertartások' szolgáltatását épen nem nyomja ki; — nincsen még adva magyarul; vagy ha az hitszónok lesz (mert szónokon én inkább értek Oratortf Rednerl) e' különben jó hangzatu szó, szint azon hiánynyal küzd. Felekezetünkön kívül hangzik ez is népész; de kezet fogtam a' mult évi Jelenkorban azzal, ki elmondá hogy a' hajdú sokkal inkább népész. — Néhány közelebbi évek azonban a' lelkész szót hozták többiek fölött divatba átalános nevezetül, 's ezt léptették mind amazok' elébe a' gyakoribb használat által. És vájjon méltán-e ? 's miért ezt épen a' többiek fölött? — legyen szabad már kérdenem, 's egyszersmind a' felvilágosító feleletig megvallanom, miként nekem e' szó értelmileg olly visszataszító, hogy azt szám mondani, tollam írni mind eddig vonaglik, 's azzal eddig elé megbarátkozni nem birtam. Tudom azt, hogy vannak, mint kedves hangzatu, ugy helyes értelmű művész, ügyész, és igen sok rokon szerkezetű jó szavaink: de vájjon olly érzékileg, mint művel és ügygyei, bánhat-e valaki lelkekkel, hogy magát, ad analógiám lelkésznek nevezze? Igy, ad formám, ezreket alakithatnánk, mellyek szerkezetileg ugyan könynyen jőnek, de értelmileg képtelenek; rokon például: van test, lesz hát testész; van ember, lesz hát emberész; van szellem, lesz hát szellemészvan Isten , lesz hát istenész. — Mint hangzanak ezek? nemde nem mint képtelenek? Mint istenész nem lehet, ugy lelkész sem lehet, lélek— és észtanunk mondja; még az is, ki lélektannal (psychologia) foglalkozik , lenne sokkal inkább leiektanár, mert az ász, észformativumok, minden nevek mellett, tagadhatlanul azokkal érzékileg bánót jelentenek ; — honnan önként látszik, hogy csak ezen értelem kerestethetik alattuk okosan, mellyben pedig lelkész nincs, 's nem is lehet, mig lélektani rendszerüuk áll. Mint lehetend tehát e' lélek- és észtanilag hibás lelkész nevezettel élnünk : én ugyan eddig nem tudom.