Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-29 / 30. szám

radjanak; akkor a' praesesi kötelességek adattassanak által nékiek, és melléjök helyettes vagy segéd-elölülők választassanak a' világi kegyes urak közül; de nem azért, hogy azok mint valami czéhbeli comissariusok vagy inspectorok, vigyázzanak a' papi elölülőre és consistoriumára, hogy valami rendetlenséget ne tegyenek, vagy törvénytelen Ítéletet ne hozzanak, mert ez nagy lealacsonyítás volna: hanem azért, hogy mind az elölülőt, mind az egész consistoriumot tanácsával, tekintetével, hatalmával segítse az egyházi kormányzásban. A' ki pedig ezt, vagy fényes hivatalához , vagy születési rangjához illőnek nem tarthatja, a' ki kisebbségnek véli azt, hogy az egyházi tanító hallgatóinál, az intő annál a' kit megint, a' tanácsadó annál a' kinek tanácsot ád, elébbvalónak tartassék; a' ki vallása' papjait is jobbágyai közé kivánja számlálni; a' ki a' világiaknak az ekklézsiába való uralkodásokra utat nyitni vágyakodik; a' ki a' szép tudományú, nemesebb érzésii férfiakat a' papi hivataltól elidegeníteni, és csak szolgai lelküekkel betöltetni; a' ki a' physikai erőt többre becsüli a' morálisnál; a' rangot — pénzt — uraságot a' tudománynál és jó erkölcsnél: az illyen, mondom, ne alacsonyítsa le magát az ekklézsiai kormányban való részvételre, hanem hagyja azt más alázatosabb, az uralkodásra kevésbbé vágyó, vallását 's annak szolgáit becsületben tartani kívánókra, azonnal előáll a'békesség és jóakarat. A'ki különben nem akar részt venni ekklézsiája' igazgatásában, ha csak elölülőnek nem választatik; a' ki elölülő sem akar lenni, ha csak mindenek tetszése szerint nerrf intéztetnek el: nem is méltó az erre. A' ki azon szin alatt igyekszik a' protestáns papokat tekintetöktől megfosztani, hallgatóik közé letapodni, a' kormányt kezökből kitekerni, mert találkoztak a' papi elöljárók közt is, kik hivatalukkal visszaéltek, alattvalóikkal keményen bántak, nepotismust gyakorlottak; nem azért teszik azt, mintha hinnék hogy a' világi kormányzók mind angyalok volnának. Személyválogatásból legkisebbet se cselekednének, és végzéseikbentökéletességet gyakorolnának, mert tudják ők azt, hogy azok is csak emberek, és igy hibázhatnak: hanem az ekklézsiákon, és papjaikon való uralkodásra vágyásokat takargatják vele. — Soha sem szerette az igazán vallását, ki a' papját hivatalos munkáiban kcdvetleníteni , akadályozni , azt az urak, gazdagok' kényétől tetszésétől függővé igyekezett lealacsonítani; pedig nem lehet tagadni, hogy találkoztak többen illyenek a' közelebb lefolyt 50 esztendők alatt. Valóban, ha a' protestáns papság követve Fáynk' példáját, egy Óramutatót készítene annak az egész haza előtti kimutatására, hogy a' szerencsétlen budai cánonok1

készítésétől fogva, miképen gyakorlotíák néhány világi uraink, küriarchiájokat ekklézsiáinkon, papjainkon, 's milly megvetve, méltatlanul bántak azokkal, némelly gőgös uracskák, tisztviselők, sőt még- falusi notariusok is, maga jobb létünkre törekedő Fáynk is ezt mondaná: ,,már ez csakugyan több kettőnél, ez a' protestantismussal valór

visszaélés, illetlen és reánk kárt hozó dolog." Úgy kell intézni egyházi kormányzásunkat, cánonainkat, hogy többé illyenek ne történjenek; 44 esztendeje annak, mióta én papi hivatalt viselve figyelemmel kisérem egyházi történeteinket, tudom hányat ütött az óra. A' ki azt akarja, hogy a' vallás a' köznép előtt tiszteletben tartassék, és foganatosabb légyen , példát kell annak adni az ez iránti tiszteletre, mert: exempla trahunt; önként kell annak engedni az ekklézsiában való elnökséget, a' vallás' szolgáinak a' papoknak, és az azok iránti becsületben meg kell előzni a' tudatlan durva gőgösöket, hogy azoknak tanításaik, intéseik, feddéseik foganatosok lehessenek. Nem kell azokat szolgai félelemben, lealázott állapotban tartani , hanem azon kell lenni, hogy akadály nélkül vidámon, felemelkedett szabad lélekkel és örömmel folytathassák hivatalos foglalatosságaikat, hogy igy a' világnak világosságai és savai lehessenek, nem pedig véka alá rejtett szövétnekei 's Ízetlen savai. Mindenféle állapotra nevelni kell az embereket, jól mondja ezt Fáy-nk; más tulajdonságok kivántalnak meg a' prókátorban, más a' kereskedőben, más a' mesteremberben, más a' katonában, más a' közemberben, más a' papban; a' mi illik egy fiatal suhanezhoz , nem illik az egy érett férfiúhoz: nevelt papnak pedig azt tartom én, a' ki atyja, oktatója, példa-adója hallgatóinak, nem pedig kedvöket vadászó , hízelgője; a' ki a' tudományokban nevekedni igyekező, munkás, hivatalában hűséges, igazságot kereső, egyenes lelkű, Istent és embereket szerető, magát mindenek iránt becsületesen viselő; békességes tűrő gyávaság nélkül; vidám, nyájas, enyelgés nélkül: tudván hivatala' méltóságát, és hasznos voltát, felemelkedett lelkű, gőg nélkül; bátor, vakmerőség nélkül; valamint magaviselésében, úgy beszédében is egyszerű, minden hiúság és maga mutogatása nélkül; illendő tiszta öltözetű pipere nélkül. Ha ő ezen hivatalának, az okosok elölt becsületet szerző jó tulajdonságokkal bir; el lehet benne tűrni, ha a1

módi világhoz nem is akarja magát alkalmazni; szeretjük Porubait minden túlságos együgyüsége mellett is, ha jó professor volt. Nem kell a' paptól azt kívánni, hogy csapodár, tettetett kegyességű, a' világiak' czifra nyelvén beszélő , másokat mulattatni tudó, czeremoniás ember legyen, mellyek az ő hivatalával össze nem férhetnek; ezekre hát ne neveljük őket, ne adjunk alkalmat arra, hogy ezekre szokjanak, hanem az elébb említett, hivatalukat ékesítő jó tulajdonságokra. Ila már az eddig előadattak tétetnek egyházi