Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-07-15 / 28. szám

gazdagabbá, Islen' országának terjesztésében pedig hatékonyabbá teendnék ? — Vessünk egy pillanatot a' római szentegyházra, mi tette eztnagygyá, hatalmassá; mi tette vallását olly sok népek' vallásává; mi az, a' mi őt tekintetében, jelentőségében , több századok' megrázkódtató viharai után is mind e' mai napig fentartja, 's világhistoriai dicsőségét védi? Nem egyéb, mint a'szellem' hatalma, mellyet lelkészi rende tudományossága 's buzgalma által keblében őriz, — és honnan e' felsőséget adó tudományosság iránti nagy érdek lelkészeinél? Onnan, hogy ott az érdemet adó szellemi minőség mindig páratlanul méltányoltatott... De hát magát a' protestantismust világhistoriai befolyásúvá mi tette 's mi teszi? ha nem a' szellemi nagyság, a'lelki nemesebb élet' nyilatkozatainak különös méltánylása? Miért vonakodnék hát az egyház épen lelkészeinél valódi érdemül tekintendő szellemi miveltségüknek minden módoni, különösen pedig az alkalmazáskor leendő méltánylásától? Miért engedné meg egy olly intézmény' veszélyes uralkodását, melly a' nép' erkölcseit képező lelkészek' kezeiből, ha egyenesen nem is, de közvetleg csakugyan kiragadja öntökélyesítésök' eszközeit? és keblükben ha ki nem irtja is, de legalább gyengíti a1

tudományosság, teljesebb miveltség után sóvárgó érzelmeket?.. Szentegyházunk' fejedelmének nyilatkozatai szerint a' keresztyén vallás' tanítói a' világ' savai, a' világ' világosságai tartoznak lenni: de ugyan lehetnek-e a' világ savai, a' világot romlottság ellen védők, az egyház' testének épségben, egészségben diszlését eszközlők, ha alkalmazásuknál szabályon túl csapongni szerető népkény űzi játékát és belső jó minőségükre nem leend kellő tekintet? — Lcendnek-e a' világ' világosságai, irányadók, sugárzó fénypontok: ha errei nemes törekvésükben azon tudalom által keserítetnek, hogy nincs mivel tudomány utáni vágyuknak, e' szent tűznek táplálására olajat szerezhetnének , és a' népnek föltétlen papválasztási szabadsága miatt kinézésük sem lehet előmozdítatásra, hogy világosságukat folytonos táplálás 's nagyobb önállóság által erőteljesebbé varázsolhatnák, — ha tudják, hogy a' lelkészi kellékek közt mint kívánt szerencsét adó a' behizelges foglal legelső helyet 's több mások , mellycket az ember még csak nevezni sem szeret. — Mondhatná valaki az előadottak után, hogy a' népnek papválasztási szabadsága bízvást megállhat a' lelkészi rend' tekintélyének veszélyeztetése nélkül, 's jogsérelem nem adhatja elő magát, mihelyt kirekesztőleg érdemes egyedek avattatnak be fölszentelés' utján a' lelkészek' körébe; itt kell hát egyházi törvényhozóink' egyetemének segíteni a'dolgon. — Ez állítás, bár helyeslést követelő színben mutatja is magát, túlzásba megy. Helyes benne az, hogy lelkészi hivatalra szép készültségök által magokat érdemesített egyedek alkalmazandók; mert mind önjavuk, mind fontos hivataluk* természete, mind pedig a' keresztyén egyház' érdeke ezt kívánja. De belőle, úgy látszik, ki van felejtve az a' tapasztalati igazság, hogy érdemesek és érdemesek közt is van különbség, — 'sha ez áll: akkor illő, sőt szükséges okét ezen különbség szerint méltányolni, 's előmozdítással jutalmazni, kivált nálunk, hol úgy is a' jelesek' számára alig van más tiszteletdíj. Aztán ide (artozólag szabadjon még azt is kérdenem : gyülekezeteink mind a' kitűnő osztályba tartoznak-e? A' tapasztalás nem-mel feleltet. Ha már különbözők a' gyülekezetek és különbözők a' lelkészek: ugyan nem nagyon természetes-e, hogy a' fölebb érintett szempontból kiindulva, Krisztus' szolgalatjára ezen különbség szerint alkalmaztassanak a' lelkészek bizonyos gyülekezetekhez. Csekélységem' véleménye a' már mondottakhoz képest abban határzódik, hogy midőn valamelly gyülekezet' kebelében a'lelkészi hivatal megürül; az egyházmegyei kormányszék, mellynek tagjai magasb állásuknál fogva legjobban tartoznak ismerni a' megyéjök' kebelében Istenigéjének hirdetésével 's az iskolatanítósággal foglalkozó egyedeket: a' változni kívánók közül órdemökrei szoros ügyelettel válaszszon titkos szavazat' útján három kijelölendő férfiút, és a' szótöbbséget nyert három egyed' nevei a' gyülekezeti megbízott választókkal közöltetvén , az illy módon áltaíok elválasztott lelkész nyerjen erősítvényt, consensust . . Ez a' mód, úgy hiszem, eléggé megfelel a' társulati jó rend' kívánalmainak, és az egyházmegyei kormány ellenében végzeményei' megbuktatására, felsőbbségtőli függésnek aláásó engedetlenségre, zavargásra , a lelkészek' vakmerő rágalmazására nem adand annyi alkalmat, minta' VI. cánon' 8-dik czikkelye, melly miatt a' felsőbbeknek lehetlen néha-néha kellemetlen súrlódásba, összeütközésbe nem jőni a' lelkészt választó 's hívó gyülekezetekkel. Ugyanis nem eshetik-e meg, hogy e' rendszabályhoz ragaszkodva majd olly egyént hí meg valamelly gyülekezet, kire nézve nem adhatja egyezését az illető kormány: most mi következik más, mint vagy egyik vagy másik résznek joggyakorlatáról le kell mondani; — vagy pedig, ha a' gyülekezet nem akar engedni, 's választottja mellett konokul áll, erőteljes föllépéssel kénytelen felsőbbsége őt a' kérdéses jogból ideiglen kiütni; vagy ha ezt nem teszi, a' megegyezés' szükségessége pro forma az egyházi rend' tetemes kárára csak papiroson marad; 's ugyan nem sülyed-e illy esetben az igazgatóság' tekintélye? nem kap-e vérszemet illy tapasztalat után a' népség törvényellenes daezosságra, intézvények'kijátszására?... Erintett nézetem szerint megmaradna a' nép' papválasztási szabadsága; nem veszélyeztetnék az egyházi törvényhatóság' tekintélye,* méltányolva Ieendne a' lelkészek' érdemessége; fölébresztetnék bennök a' téterő; haladna előbbre áltaíok gyorsabb léptekkel 's kitűnő jelentőséggel az egyház' szel-