Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-07-15 / 28. szám
gondoltak; ha gondoltak volna is, azt végkép meg kellene szüntetni. — Hogy a' szándéklolt rend e' dolog' érdemében valósulhasson, törvény által világosan meg kell határozni azon módot, mi szerint az egyes ekklézsiák'gondárai, 'spresbyterei választandók leendnek. — Egyéni nézetem itt abban határzódik, hogy ha a' tagok' egyeteme képezi a' gyülekezetet, '& mindenki tartozik tétleges közremunkálása által — a' társulati lét' kívánalmához képest — eszközleni az egyház' lenállását, diszlését: akkorjoga van mindegyiknek is a' testület' kormányzásába befolyni. E' kétséget nem szenvedhető jog — miután a' sokaság' közvetlen működése a' kormányon rendet felforgatónak , veszélyesnek tapasztaltatván, a' nagy tömeg által választott kevesebb számú tisztviselők' igazgatásának szükségessége elismertetett — magával hordozza azon tisztviselők'választásáraiigényt is, kik helyette és nevében intézendik el az egész népegylet' ügyeit, bajait. Vissza kell tehát adnia' népnek illető* jogait, hol ezeknek gyakorlatától elmozdítatoti; — válassza gondárait, előjáróit, szóval minden felsőbb és alsóbb rendű hivatalnokait szabadon, de képviselők állal, hogy igy az apostoli kívánalomhoz képest: mindenek szép és jó renddel legyenek , mert mint Puchta igen helyesen megjegyzette : „Die Ordnung in den Gemeinden, ist der Cardinalpunkt derKirchenverfassung. — Wo es nunum die Gemeinden tvohl stelit, steht es ivohl um die Kirche; in den Gemeinden erbaut sich die Kirche— A' közbizodalommal választott tisztviselők hatályosban yjhelik majd az igazgatást; hivatalos eljárásukat könnyítendi a' bennök való megnyugvás, - az előszeretet, melly őket magánykörükből magasabb polezra emelte, tisztelettel környezendi, '& tekintélyük erősebb alapot nyerend. Nem lesz itt — midőn legelsőben van szó egyházi hivatalnokságról — rendén kivül, ha azt a' kérdést is rövid tárgyalás alá veendem, hogy az egyházi hivatalok1 viselését czélszerü-e bizonyos évekre szorítani, vagy pedig az érdeklett személyek' haláláig kiterjesztve állandósífni? A' föltünedező vélemények' nem csekély része ragaszkodva mintegy a' vármegyei tisztújítási gyakorlathoz, a' tisztségek' ideiglenességét látszik óhajtani, azon okból: hogy igy az alkalmatlan, önkényes tisztviselők' nyomasztó igája alatt nem kellene az egyh ázmegyéknek nyögni több évek' hosszú sorítnBfresztül; és magok a' kormányra jutott egyejgWis, tudván azt, hogy ha rendelteltetésüMÉw közkivánalom szerint eleget nem teendnjjBP^ meghatározott idő' lefolytával elmozdílínnflPP nagyobb buzgalommal igyekeznének kötelességeik' hű és pontos teljesítésén , — 's igy a" társulat, benne az élénkebb mozgásba jött téterők által kifejlődvén az eléggé nem óhajtható közszellem, életdúsabb, virágzóbb álláspontra julandna. — Meg kell vallani, hogy ezen ind-okok nem csekély jelentőséggel birnak: de még sem elegendők csekélységemmel az állandó hivatalnokság' czélszerüségét megtagadtatni, melly mellett aligha kisebb nyomatékú okok harczolnak. Ugyanis midőn a' tisztújítás' tudalma a' hivatalnoki rend' tagjait könnyen az igazság' rovására történni szokott kegyvadászásra, kelletinél nagyobb kedvezésekre, a' többségre befolyást gyakorló hatalmasok, szájhősek ellenében! félénkségre 's más rokon tényekre vezérelheti: akkor a' hivatalbani állandó maradhatás önállóságot, az uralkodni vágyó követelők', törvényenkivüliségre áhítozó rendetlenek' túlzásaival szemközt, erőteljes fellépésre bátorságot kölcsönöz, és az igazság' érdekének személyekre vonatkozó külérdek alái rendelésére, rangjának további megtarthatásáért a' birói szigor' elmellőzésére, alkalmat nem fog olly hamar nyújtani. — Igaz, ezen állításra jelen alakjában ellenvetésül felhozhatni azt, hogy épen a'hivatalbani állandó maradhatás az, melly a tisztviselőketvisszaélésekre, jogtalanságokra csábítja, mert tudják, hogy egyházunk' mostani hiányos intézményei mellett az elmozdíttatástól mit sem lehetvén félniük, bátran tehetik a' mi nekik tetszik. — E' talán némelly helyeken tapasztalásból mentett nehézséget valószínűnek 's nem alaptalannak elismerem ugyan, de minden részeiben nem pártolhatom, a' mennyiben t. i. megvagyok arról győződve, hogy egyházunk, alkotmányszerkezelénck tömérdek fogyatkozásai mellett is, mégannyira le nem sülyedett, hogy a' kebelében netalán keletkező hivatalnoki zsarnokságot, hűtlenséget, és más a' bizodalom' kötelékeit botrányos tényekkel vadúl szaggató visszaéléseket, főbb kormánya által, bepanaszlás' esetében a' dolgot előbb pontosan megvizsgáltatván megbüntetni, rendre igazítani, vagy teljesen megszüntetni nem akarná, 's képes nenj volna. Tegyen bár valaki jelentést történhető hivatalnoki törvénytelen kihágásokról az illető főbb kormánynak: tapasztalni fogja állítmányom'igazságát, 's látandja, hogy a' bűnt, bármilly hatalmas előjáró tette is, méltó büntetés követendi — Miért vetnők el az állandó hivalalnokság'elvét azért, hogy eddigi gyakorlatunkban hatása szük^ séges lörvénykoilátok által irányozva nem levén néha nyomasztó jeleneteket idézett elő, 's vele visszaélhetnek? Nyúljunk keblünkbe, 's kérdezzük meg magunktól: vájjon a' talán e' helyeit éleibe hozandó ideiglenes hivat a In okság' ,eive ü,dvösebb eredményekkel örvendezteti-e meg egyházunkat? hát nem borzadunk-e vissza, okulva a'polgári társulatban naponként mutatkozó szomorú eseményeken , tisztújítási viszkelegünk miatt egyházunkban is fülébreszteni a' pártoskodás' lángot lehelő százfejű szörnyét, hogy gyülekezeteinkben széttépje az egyetértés' és béke' megtartó kapcsait? Most midőn nemzetünknek egyesült erőre vanszfik^ sége, most nem irtóznánk-e ennek úíat nyitni, hogy családot család ellen, szüléket gyermekek ?
