Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-08-08 / 27. szám

— 318 — czikk sok küzdések között csak akkor született volt, 's azon tusának tüzében, mellyet vívni kellett a' praelatusok' tábláján, indulatosan nyújtotta ki kezeit a' világi rend' saját intézeteire 's a' maga fekete köntösösei ellen is. A' szenvedély mindig szélsőkbejár. Hierarchiától 's episcopusoktól félt világi rendünk, minek bizonysága az öreg Sinai Miklóssali bánás is. Holott dignitas és dominium nélkül hierarchiától félni, gyávább dolog a' kísértettől félésnél. A' nyájak' őrzésében sokat szenvedett pásztorok oltalmat kerestek a világi rend' szárnyai alatt, 's a' bekövetkezett változáson csak szörnyülködtek, és mint illyenre merőben készületlenek , illőleg magokat feltalálni sem tudták. Csendes megfontolás 's méltányos visszatekintés arra, miként felelt meg a'papság az evangéliumi tudomány- confessio- és honi törvények adta tiszteinek, ezen nagy változást nem is szülhette. Ezek az erőtlen papok, vagy eleik gyűjtögették éltök' veszélyeztetésével az első gyülekezeteket, 's ezek a1

szegény tanítók, kiket most talán éppen ezért lenéztek, tartolták fen nemcsak a' vallásos életet, de az egész egyházi administratiót is nagyobb részint. Vágynák ugyanis tractusok, mellyekbeii ma is az ifjabb papok rendre tartják fen a' tavaszi népesebb tractualis gyűlés' egész költségét; a' több gyűlésekbe pedig az assessorok saját költségükön — néhol a' lefolytatott perek' taxáiból valamit visszakapva — gyűlnek öszve az egyházi dolgok' igazgatására. De a' papok nemcsak gyűjtögették az első gyülekezeteket , és tartották fen az egyházi administratiót; hanem fejőkbe és könyveikkel ők hordották be külföldről a' két magyarhonba a' tudományos világosodást is. Sőt mondhatni, ezek a1

most tekintetökben sülyedelt papok tartolták meg a' protestantismust. Mert bár 1606-tól fogva 1645-ig háromszor vívták ki erdélyi d. e. fejedelmeink a' vallásos szabadságot; ha a' 17-ik század' vége felé a' delegatum judiciumok elibe négyszázanként idézett papok hűtlenül elhagyják hivatalaikat, nyájaikat, és sokan vértanúkká is dicsőülni nem birnak: egy századdal azután Buda' falai között nem gyűlt volna protestáns zsinat, melly az annyit szenvedett és érdemes tanítói rendet, addigi jogaiból degradálja. A' papság tehát magát arra méltóvá nem tette az egyház előtt, hogy az egyházi gyülésekbeni elnökségtől megfosztassák. Talán hát a' protestantismus' szelleméből folyó tökélycsbítés' szempontjában kell keresni ezen változásnak is okát. Nézzünk körül c' tekintetben is. Magának a' keresztyén ekklézsiának két oldala vagyon: históriai, cs ideális oldala: 's igy az ő külső igazgatását is históriai kifejlésében , változásaiban kell ismerni. De másfelől az is a' mi itt históriai, csak az ideákban's elvekben tisztul és maradhat fen. Vágynák az okosságnak eszméi egy társasági szerkezetről r

's ezek alkalmazva az^ egyházra, adják az elveket, miket ismét szem előtt kell tartani annak, ki változtatásról gondolkozik. A' mi csupán históriai, az változó, 's csak a' mi az okosság' ideáival, 's igy a' keresztyénség' ideális oldalával is egyező , az állandó. Az egyházi igazgatási formák is tökéletesedhetnek tehát: de az említett eszmék' tekintetében, vagy mint Fáy úr mondja : a' szentírás mint sark körül forogva *). A' keresztyénség egy sajátságos históriai jelenet. Ugyanis, vallás, papok's templomok, voltak a' föld' minden ismeretes népeinél: de egyházat, a' statusban különálló vallásos egyesületet, csak a' keresztyénségben találunk. Braminok , bárdok, fecialisok, flamenek, augurok, druidák 'stb. ismeretes eszközei a' nép-vezetésnek a' politika' kezében. A' pontifex maximus fő statustisztviselő , 's Romában sokáig magok a' császárok voltak a' főpapok is. A'vallás nem czél, de csupa eszköz volt. Sőt a' zsidó papság is csak a' theocralia' organumának nézelhetik, és nem volt zsidó ekklézsia is. Meg kellett érni az emberiségnek az igazság' és erény' szövetségérc, a' Messiás' országának polgárságára. Azon kicsin választott társulat, melly az isteni követnek ajkairól szivta a' felemelő tudományt, 's tanuja volt a' felségesített életpéldának, ezen isteni alapító' nagy áldozaf^Auipjj0»6ülésc után, megindúl, 's az egyforma irírzo к és hivők' önkéntes csatlaluyásával szaporodik, terjed. Megkülönözve a' világBfeetektől és a' nagyobb rész' romlottságától közt a' szeretet' és hit' tiszta érzeteiből kifejl^Wtnek ébresztésére, elevenítésérc ésfenlartásáraöszvcszövetkeznek. De mint a' lélek test nélkül, 's az élet átalában Organismus nélkül nem munkás: ezen vallási erkölcsös életnek is lenni kellett organismusának. Ez az Organismus az ekklézsia — az első tanítványok' kicsin társulatának folytatása. Mint egy hegy' tövéből eredő forrás, lassanként folyóvízzé nevekedik: így nevekedett az első kicsin ekklézsia is. De tovább vive a' hasonlatosságot; mint a' folyóvíz minél tovább távozik eredetétől, 's minél nagyobbra nevekedik, annál több idegen elemeket is veszen fel, és zavarodik; ez történt az ekklézsiával is. Ez a' keresztyén élet szövetsége, Isten' országa még itt e' földön ; de a' mellyről az alapító tisztán megmondotta, hogy nem e' világból való: idővel világi elemekkel keveredve, sok századokba gyökeredzett földi hatalommá változva, nem azzá lett a' minek rendeltetett vala. Majd egy nevezetes fordulat visszavinni kívánja eredeti tisztaságára. A' világi rész nagy tűzzel kezdi visszaszedni a' magáét; a' tanítók dolgoznak a' tudományon , 's egy az eredetihez közelítő — a' szeretetnek és hitnek tisztább érzetein alapuló élet ömlik el a' különvált ekklézsián: do *) Óramutató' 37-ik lapján.