Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-06-24 / 25. szám

lekezel' minden ügyeiben és a cuilusban uralkodik és kezeltetik; azt a' figyelmet, melly a' házi családokban feltűnő; azt a' keresztyéni munkás szeretetet, melly a' kárvallottat, árvát, özvegyet és szerencsétlent köz akarattal gyámolítja; azt a' jólétet, melly a' gyülekezetben áldásdúsan .eláradott; azt a' közjóra áldozási készséget; azt a' több tanítóktűi vezetett népiskolát, azt a grófi csinu paplakot és abban végre magát a* gyülekezetnek angyalát, ama második Oberlint, ki az £ tág körében lelkész , atya, iskolamester, kertész, auctor, orvos, ügyvéd, kalmár és biró egyaránt: mind ezeket, mondom, látni kell és nem olvasni. Két homály oldala vagyon pedig €' fény-helynek: a' separatismus és fanatismus Itt bánásmód, egyházi rendszer, iskola-vezetés, egyházi és iskolai könyvek mindnyájan elkülönözvék, a' más gyülekezetekéitől. A' pictismus pedig és az illy nagyszerű dolgok'mozgató embere iránti tisztelet a' köznépet szinte fanaticussá teszi; úgy hogy midőn úton útfélen lövői pórral találkozván beszédbe ereszkedünk, az mindjárt az o báiványzott lelkészéről siet szólni, kinek dicséretéből kitérni nem tud, mig nem lerendezésében e' szókkal végez: „Ilérr! der is a Gódf1

' Na! Nemes-Dömölk. A' 18-dik évszázad'folytában törvényezikki híres anyagyülekezet , és több superintendensek' állomása. Azon évszázadi dicsőségének ragyogványa rajta máig is csillámlik; noha anyává alakult tiz gyülekezetet rajlott, és népessége 3200-ra, tápinlézete 3 árvára, iskolája elhagyatottságra, sok ezernyi alaptőkéje kevés ezerre alácsökkent. Korunkban egyházkerületi levéltárnak állomása és locus credibilis. Egyébiránt a' levéltár' helyére nézve úgy ítélnénk, hogy annak mindenkori legczélszen'íbb állomása, a' superintendens' lakhelyén volna. Mert noha most már a' királyi kegyelemből a' levéltári csomókat is bérmentesen postán küldözhetni: mind azáltal lehelnek esetek, hogy valamelly sürgető ügy a' levéltárnak távolléte miatt kárt vall, legalább halasztást szenved. Dömölkről ment ki már a' magyar irodalomba két koszorúzott mű: egyik Kis Jánostól 1806-ban , a' magyar nyelv' miYcléséről; a'másik 1835-ben Edvi Illés Páltól, népoktató kézi könyv, melly immár harmadszor kinyomva, a' két testvér-hazában annyi kezek között forog, mennyiben alig több új magyar könyv. Dömölk' közel leányában Sömjénben készültek : Berzsenyinek első remek darabjai; nem rég pedig az egyházi rendszer. Tek. Koltai Vídos József kiszolgált első alispán és táblabíró ur, ki Vas megyében egy második Titus, Amor et deliciae generis humani, és a' kemenesali egyház*) W. úrtól olvashatnánk igazán sok szépet a' prot. pap lelkipásztorkodása' köréből: ha működéseit ő e' lapban leírni szíveskednék. K. vidéknek átalános szavazattal kijelelt felügyelője, e' gyülekezetnek főúri tagja. A'magyarhoniöszves evangélikusok' fő felügyelője pedig, gróf Zay Károly ö méltósága, 1810-ben a'dömölki paplakban, tanulta mint fiú, az édes nemzeti nyelvet gyakorlatban. A' templom alatti rococco sírbolt, bár a1

falu közepettén helyezve és több kir. rendelések által eltörlesztve, máig is sziveltetik, és az abban temettetni kivánkozóknak megnyittatik. Nagy-Győr most erőlködik fényhez jutni, de a' mellyben alig legyőzhető akadály neki a' nyelvben ketté szakadottság. Állomása egy világi és egyházi jegyzőnek, melly utóbbiaknak személyében öszpontosúl egy censoré is. Gymnasiuma jeles, mert jeles a' rector-oktató, mint természeti és szellemi testvére a' kőszeginek. Tápinlézete is , bármelly kevés egyént élelmeztet, a' közjóra világol. Kővágó-Örs esperesi állomással és újdon alakítóit gymnasialis iskolával, de a'mellynek sok viz és erdőség a'szomszédsága, úgy hogy félhetni, miszerint azokbúl nem áradand reá megélhetésre elég meleg. Volt hire, hogy Zala megyében az evang. iskolatanítók is évenként többszer oktatás-vevés végett az espereshez összegyűjtetnek : de e' dicséretes vállalat is mindjárt kezdésében viszont elmúlt. Sár-Szent-Lőrincz esperesi gymnasiumot tart fön keblében. Ennek fénye a' reálitásban áll, hogy czéljának megfelel és róla nincsen semmi hiba megrovandó. Szemlélő. Dunántúli ügyek dióhajban. (folytatás.) ") Még Kirchknopf M Szloboda P. urakat kell megemlítenünk, kik a' dunántúli ügyekben , a' superint. urat védőleg írtak hozzánk a'már felhordott okokkal vivólag, kiváltképen pedig a' főtisztelendő ur' ismeretes 's tiszteletben álló illy vádakkal nem érinthető jellemét pártolólag. Az ügyek 's a' napi kérdésekekként nemcsak Dunántúl, hanem egyebütt is maguk rendezik magukat. Nem akarunk tanácscsal szolgálni ott, hol egy testületnek bölcsesége áll őrt egyházunk' jóléte felett. De minden esetre ezen bölcseség' értelmét véljük kifejezni, midőn azt hisszük, hogy a'személyektől 's esetektől elvekre levén szükség átmennünk, a' jövő dunántúli kerületi gyűlésen el nem lehet mellőzni tisztába hozatalát ezen kérdéseknek: Kinél légyen a' kijelelő jog? ezen jog'használatában milly (megalapítandó) nézetek vezéreljék a' kijelelendő urakra nézve a'kijelelőt? Üdvös-e ama' határozatot: hogy káplán ne lehessen rendes lelkészszé azon gyülekezetben, mellyben káplánkodott, tovább is megtartani ? Ha megtartatik, szükség-e kivételeket tenni? 'sha igen, mellyek legyenek azon, a' mennyire lehet szorosan meghatározandó esetek ? nem volna-e tanácsos , *) Lásd lapunk' f. é. 15. számát a' 179—<80 1.