Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-05-20 / 20. szám

én sokrendű cánonaink' ószerű szentségét; helyeslem én egyes eseményszülte irott, vagy szokás által szentesített törvényeinket is: de egészen véve azokat, korunkban nem lehet máskép tekinteni, mint gyermeköltönyt, — mellyböl a' nyúlánk ifjú felsugárzott. Honnan a' tömérdek panasz? honnan a'sok ügybukás? honnan a' számtalan eltérés, mellyekkel rakvák lapjai közgyülésink' adatainak? Bizony, ha ki néhányszor tanúja lehete közgyűlési vitatkozásoknak: nemde hallá emlegettetni cánonaink' ez vagy amaz czikkét, úgy, hogy a' czikk, vagy ujan hozott törvény lehete-e mindenkor hatalmas dictaturája az érintett tárgynak! — De ne érintsék ujjaim a' húrokat, mellyeknek hangja, sokak' lelkében érzékenyen zengene fel; most még elég nékem, ha szabad feltárni szívemnek forró vágyait, hogy: mi, kiket még élni hágy r

a' sorsok' istene, akarnánk, óhajtanánk egyházi életünk egyenes és [kirekesztő alapzata félremagyarázhatatatlan szabályokon épüljön! így létele inkább biztosított leend egyházunknak, igy szilárd jellemünk leend az alkotmányos törvényesség, hol a' hivatalos egyed, nem szok borzadni öröktitkú jövője1

éveitől — „ki mint vet, úgy arat." — Helyosztó Gyűlésünk télutó' 28-kán kezdodék, 's több következő napon tartalék Beregszászban a' megyeház' nagy teremében. Azon lélckható, azon titkosan vonzó erővel, melly mindenki'keblét önkéntes tiszteletre gyújtja fel, -- álla meg. n. t. esperesünk, szelid és hatalmas vezére egyházunknak elnöki székénél, 's az élénk és népes gyűlést, rövid , de szivemelő imájával nyitámeg. Majd érzemény-dús kebellel folytatá beszédét, de a' máskor derült éghez hasonló arczvonalmai jelenték, hogy: több mint csekély érdekű a' fájdalom; több mint középszerű a' keserv, mellyet halk szavai tördelt zengeményi gyászosan hirdetnek. Láttam a' kebel'nemes küzdését, láttam a' szeretet' tiszta vonzalmát, láttam a'tisztelet'magasra nyúló geijeit: de nem lehete nagyszerűbb alakban látható mint e' búcsú beszédben, mellyben köztudomássá lön, hogy Lónyay Pál hanyatló kora' gyöngeségir

miatt, végkép letevé segédgondnoki hivatalát. 0 tapasztalt, kitörő, egy századnegyedes elnöktársát veszté el. Váló beszédében emlité elhunyt főjegyzőnketis's mondhatom e' két kormányegyed vesztés mindnyájunk keblének érzékeny keserveit szaggatá föl. Ezt követé egyházi tanácsnok Cz. Ist. umak római szerzőkből vett phrasisokkal süríín szőtt gyászbeszéde. Közkívánatra 11. t. esperesünk át engedé válóbeszédét jegyző könyvbe iglattatni, mit C I tanácsnok úrtól nem nyerheténk meg. — Többször hivá fel ugyan egyházmegyénk küldötség által volt segédgondnokunkat hivatala' további folytatására; de a' feltételeiben szilárd férfiú azon szerény kívánattal tagadá meg a' vigasztalást övéitől , hogy elnöki hivatalától érzékenyen bár és örökre megvál, de hivataloskodásátközülnökiczimmel folytatándja. E' nyilatkozás némileg felderitni látszók gyűlésünket és szavazás határoztatott világi-elnökre 's főjegyzőre, melly a' Iíaszonban tartandó évnegyedes gyűlésen lesz felbontandó. Olvastatott, több t. lelkésznek a'gyámintézeti pénztár' ügyében dolgozott 's beadott tervök. Előbb élénk majd hosszas és unalomig gyötrő vitatkozás keletkezett mindenik felett; 's bár nem lehet tagadni , hogy ezen tárgy nagy figyelem, haladás és javításért esd, 's vele szoros lánczolatban áll anyagi lételünk; mégis pártolást, némelly pontokat kivéve, egészben a' leghasználhatóbb sem talált. Meg kell vallani, hogy ezen tervező urak — ide nem értve a' szelídebb elvüeket — túlságos buzgalmukkal ásták meg sírját e' valóban jótékony eszmének , mert igaz marad ,,lassan menj: tovább érsz!" Etárgy nagyott bukott hát's vele bukott egyházmegyei ügyvéd J. K. actiót érdeklő indítványa is. Ha igaz, hogy az innepélyes alkalom 's hely' szentsége sérthetetlen tiszteletet kíván: ugy az actío szelid jellemű egyházi gyűlésünkről sem maradhat el többé; mit azonban sokan nem pártolának, 's talán épen azok, kik leginkább félnek vala electricus keblök' fattyú tüzétől. Nem lehet pedig annak hasznosságát tagadni, mert például felhozom garbonczás teltét bizonyos macsolai követnek kit beszéd dühében szépszó , kérelem, tekintély, semmikép nem tudtak fékezni, Sz. I. egyházmegyei főiigyvéd az actió' bű erejével orpheusként szelidité meg. Olvastattak de csak részletesen , az ugy nevezett vmtationalis relátiok. Több jelen volt világi egyednek hallánk itt feljajduló zugolódásukat, mint többek közt S. F. nek: de szembesitetvén a' követek, kijött, hogy midőnő azoknak hivségök ellen vitázott: önelvei lettek hozzá hűtlenek. Óhajtható lenne azonban, hogy ezen elhatározó erővel*'s tekintélylyel biró adatok, minden esetben ugy tétetnének papirosra, hogy szentségük ellen, ellenvélemények ne születnének. — A'helyosztást, elein többször kitörő zaj, 's a' hely' szentségét vakmerőn megrohanó tiszteletlenség jellemzék , míg a'feljebb érintettactionak hatalmas vető-ja csendes tükril folyammá simitá a' fölzajlott érzelmeket — Minthogy a' már többször érintett egyházmegyei gyülésház' építése mégis csak tervben és papiroson létez, a' nyári évnegyedes gyűlés' helye vitattatván, m. al-ispán U. P. és D. P. egyházi Táblabíró urak egyházmegyénk'költségei fedezése tekintetéből,szíveskedtek magas ajánlatukkal, két egymás után következendő gyűléseinket ellátni; 's bár mi szíves hálára kötelezettnek érzé is magát egyházmegyénk ez ajánlatokért: még is valának egyedek kik binyos okból e1

jótétet nélkülözni akarák. Én 0-kaikat elhallgatom: de lehetetlen eltitkolnom az igénytelen óhajtást: vajha illy jótétek' használására ne kellene szorulnunk! Lite ráty János.