Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-05-20 / 20. szám

hoz ragaszkodók. — De sem irgalom, sem igazság, sem superintendentialis intézvények, sem fenálló törvényeink meg nem engedhetvén, hogy á' rendes lelkész papsegéd' behelyhezésével ekklézsia nélkül maradjon; miután F. J. naksem hivatala, sem erkölcsi jellemzete ellen kifogást tenni nem lehet: a' gercselyi egyáznak a' tisztelt lelkész, künnmaradásával, kebelébe káplánt bevinni átalában nem engedteték. — Mi is lenne a' szegény aggastyán lelkészekből, ha az önkény' vas pálczája illy kíméletlenül sújtaná őket? pedig — fájdalom! — erre lehetne példákat előhozni. 2-or) A' gálszécsi egyház kedvelt, közszereretü papjától K. A. tói kora halál által megfosztatván , az irántai határtalan tiszteletből három neveletlen árvával hagyott bús özvegyének mostoha sorsát magáévá téve , annak enyhítésére a' következő változásig, és igy két évre papsegéd mellett a' paplakon meghagyatni kérte. — Sőt a' gyűlésen meg jelent érdemes követek , a' kérdéses kérelmet már már kivivandottnak nézve, megbizottságuknál fogva oda nyilatkoztak, miszerint káplánnak kirekesztőleg nem mást, mint pataki nyolcz éves beöltözött ifjút, Cs. P. jelenleg udvari nevelőt, mint tót nyelv' ajándékaival ellátottat kivánják keblükbe rendeltetni. — Az egyháztanács bár rokonilag osztozék is a' fájdalom-teljes fiatal özvegy' szivrázó sorsában, és bár kellőleg méltánylá is a' tisztelt egyház' azon bajosztó nemes részvétét, miszerint szeretve tisztelt papjának érdemeit porában is nagylelküleg gyámtalan családja' nyomasztó sorsa' kiemelendésében kivánja nyilvánítani; de a' fennálló egyházi törvények' sérthetetlen szentségét hódolva tisztelvén, sajnérzettel kelle kimondania , hogy a' szívben viszhangra talált kérelmet törvényileg nem teljesítheti. Mindazáltal az alapulni kezdő papőzvegyi tár' ezen reményfejlesztő korát meggondolva, midőn a' kor' hangulatával a' kérelmet jelesen összeegyezőnek látja, a' részvétápolta özvegyi ügyet fölebb-vitelre méltónak Ítélte 's ajánlotta, éltető reményszikra derengvén feléje, hogy a' nemes ügy' óhajtóit megnyerendésévelirgalommag hintetik el egyházkerületünk' minden papözvegyei re kegyelem' jótékony gyümölcseit érlelendő. — Valóban üdvös is volna a' kegyelem-esztendőt a' minden részben jólrendezett beregi egyházmegyeébresztő példáján okulva , átalánosan minden papi özvegyekre kiterjeszteni; hogy igy a' sorscsapta özvegynek avagy csak a' keserű özvegység' legsulyosb elsőbb hónapjaiban lehetne reménye' horgonyát hová kivetnie ; — és jól esik nekem előre hinnem , hogy a' kerületi kormány, midőna'közohajtás hozzá igy emelkedik, a' bizalom benne igy központosul: forró keblet nyitand az elvérzett fájdalomnak, és kegyes intézvénye által az elszorult özvegyi szivekbe kebeltágító örömet lehelend. — — A' mi ezen egyház'második kérelmét, inkább igényletét illeti, melly kirekesztőleg csak Cs. P. udvari nevelő'személyére terjesztetik; az első kérelem' viszonyában időelőttinek nézetvén, abba az egyházmegyei tanács korszerüleg nem ereszkedett. Azonban a' megyeileg könnyen tüzet, heves vitat keietkezthetö kérdéses kérelem, a' „vocatiou

még eddig kétes és ingékony határu jogába vágó levén, melly szirtben egyházkerületi székünk előtt már sok villongó kérdések váratlanul vagy szétpattantak, vagy azon szerencsésen fölül emeltettek : az igényletes kérelem szinte fölebb vitelre ajánltatott. — Ingékony határknak nevezem a' „hívási jogot"; mert ha az egyházak' megyékre és kerületekre lett oszlásuk, cánonaink' alkotásuk' ideje után, történeti menetén kísérjük ennek életét: úgy találjuk, miszerint az árva ekklézsiák' hívási joguk elsőben csak saját megyéjök' körében levő rendes prédikátorokra terjesztetett ki. Majd egyházkerületünkben a' nagy Vay József főgondnok'utolsóbb éveiben tágasb kör engedtetett ennek, a' megyeikör' mezsdéikihányatván a' kerület' széleire, csak hamar az ország' véghatáraira üttettek le. — Ez ellen egy igaz protestánsnak sem lehet szava, a' protestantismus magában fejlő szellemében fekszik ennek ászokoka. — De majd a' papsegédek' létük is szükségessé levén , és számuk növekedvén, kiknek szintén az ujabb időkig ekklézsiábai helyhetésök egyenesen a' megyei egyháztanács' intézkedésétől függött: a' legújabb időkben az említett jog ezekre is határtalanúl kiterjesztetett; sőt egyházkerületünkben a' mult évben az anyaiskola' senioraira, — még az a'húr is pendült; miért nem minden beöltözött padnevendékre, mint theologiae candidatusra ? és csak hamar példa lejtett a' pendült húr' kedves zenéjén. — Nem is említem, mint sérül a'rendes papság, a' hivási jognak káplánokra lett kiterjesztésével. Inkább szivemen fekszik a' kápláni testület' bizonytalan és aggályos sorsa. Míg megyei tanács'intézkedéseitől függött behelyhetésök: a' hivatalkodás'évei szolgálván sinórmértékül, nem voltak 7 — 8 éves káplánok; de miután a' hivási jog a' consistorium kezéből kiragadta a' fékszárat: nem újság, káplánságban őszült papegyeneket látni, — Ha pedig még többekre terjesztetik ez: lesznek káplánok, kivált az elszigetelt helyeken, és ha csúszni mászni, hízelegni nem tanultak, kik rövid éltöket az igen csekély pénzértéken sinlő hivatalkodásban fogják leélendni. — Itt is becsülöm a'n. t. beregi megyét, melly a' káplánokat osztályozván, a' meghivási jogot consistoriuma által, ennek foka szerint korlátozza. — Uraim! ha van tárgy, ez az, melly hidegvérű egymásti kihallgatásunkatmegérdemli; az orvoslás minden esetre nélkül özhellen. Hogy a' gálszécsi ekklézsiának Cs. P. udvari nevelőre tett kérelmét még egyszer vissza idézzem: könnyen történhető, hogy a' vocalio' illy határtalan állásában, a' fölvitel által teljesülést nyerend, mert súlyadó azok: tót ajkú az egyház *