Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-29 / 17. szám

Ietapodtaték a' királyi fölségi jog, le a' polgári törvényhozás' méltósága 1

4

). De legnagyobb dicséretére válik az magyar ősegyházalkatunknak, hogy önálló volt, és egy független magyar királyhoz, nemzethez és papsághoz különösen méltó. Milly fölséges szavak azok, mellyeket I. István önérzetében mondá ik törvénykönyve' előszavában 1

5

). Milly erőteljesek azon szavai, mellyek a'pannonhalmi zárdának adott oklevélben olvastatnak! 1

G

) és irne milly ingatag az ollyan nemzet' sorsa, mellynek egyháza önállástalan , és milly sok veszélynek kitéte-j tett! Honunkba is a' feudalismus a' curialismussal jött be, és eltemeté ős polgári alkatunkat, tnelly olly jótékony vala földünk' népére egyenlően. 1232-ben interdictum alá vettetik honunk: midőn minden nemű istenitisztelet megszűnt, a' templomok bezárattak, a'harangok elnémultak, semmi szentség ki nem szolgáltatók, semmi halott rendesen el nem temetteték. Ez az osegyházalkat alatt épen nem történheték , mivel ezt a' vegyes zsinatrendszer el nem szíveié. Hát ez engedte volna meg, hogy királyaink trónvesztettnek nyilvánítassanak, alattvalóik a'nekik eskütt hódolat alól feloldassanak; honunkban hitnyomozó székek állítassanak, és a' véleménybeli különbözésért a' polgárok máglyákra Ítéltessenek; honunk Péter dénárját fizessen, és a' törökkel kötött békepontok hitszegetten fölbontatván, a' várnai vérnapon adassék kemény leczke népünknek , mint kell az esküt megállani? És imé mind ezek nálunk megtörténtek! Nem nyom semmit a' vegyes zsinatok ellen azon ellenvetés, hogy ,,a'laicusok tanítványok, és így a' tanító kar' előjogait nem bitorolhatják;" és: „látjuk a'protestáns egyházak' zsinataiból, hova visznek ezek , és milly borzasztó sziklához sújtják az egyház'hajóját." Mert első kifogást illetőleg: a'hit, és erkölcstan'ügyeinek elintézése egyenesen a' papi rendet, mint ebben illető biroságot illeti; ebbe a' protestáns világiak sem avatkoztak soha. A' mi ezeken túl van, hatalmasan bele vág az álladalom' életébe , mint följebb láthattuk, a' nemzeti liturgiák'nagy befolyásából a' nép' értelmi és erkölcsi műveltségeire. A' pro-14) Dignitas clerici major est majestate regis; clericum proinde a nullo luico judicari posse. In spiritualibus appellatio fiat ad Papám; quam si rex impedire vellet, ecclesiu excludatnr. Collatio beneficiorum regi non competit. Electio episcoporum sit penes canonicos, et confirmatio unice penes papam. 15) Ouoniam unaquaequegens propriis ulitur Iegibus, idcirco nos quoque statuimus , ut sicut divinis Iegibus sunt ditati, similiter etiam secularibus sint addicti. 16) ,,Quodsi, vosfideles! licuitmihi, quo volui, loco episcopatus , et abbatias statuere : an non licuit cuipiam loco, quod volui, ut facerem!í

C lestans vegyes zsinatok' áldástalanságát a' mi nézi, Ielőadja ennek okait Welcker, n

) állítván, hogy a' protestáns fejedelmek azon igazgatási jogot, melly csak provisorie engedtetett nekik a' reformátorok által, — kik reméllék a' katholikusokkali viszonegyesülést és a' nemzeti egyházak' szabad ősalkotának újra állását, — örökjüknek tekintik, kik pedig keresztyén elvek szerint csak végrehajtói annak , mit a' szabad egyház önáilólag végez, és törvénynyé tesz: melly önkénytes bitorlásban megerősítik őket a' hizelgő udvari főpapok , kik nem látják át, milly sokat sülyed ezenservilismus által az evangéliumi egyház, a' katholikusok' és sok protestánsok' szemei előtt." És millyen örvendetes jelei mutatkoznak mindenütt a' fejlődő kornak. Nincs olly jóra való nemzet, melly hajlamot ne nyilvánítna arra, hogy egyháza szabad és férfias állást nyerjen , és megfeleljen irányának, melly a' haladó és haladni kellő nemzet' vallásos nevelése. Ezen irányt avúlt alakok , sötét korban keletkezett intézvények és megkövesült eszközök által elérni nem lehet; hanem ollyan zsinatalkat' segélyével, melly képviselje az egész egyházat, nem csupán a' tanítókart; a1

müveit néptömeg ne legyen ennek sánczaiból kiszorítva, hanem vegyen részt az üdvös reformokban: és ezt annál inkább , hogy az egyetemes zsinatok szinte 300. év óta megszűntek ; — pedig a' cosztniczi illyeneket minden tizedik évben tartatni rendelt; — hová visz ezen absolutismus a' szabad egyházban? melly csak ollyan, mintha valamelly alkotmányos országban országgyűlések soha nem tarlatnának. Mind ezekből kiviláglik, hogy 1-ső István királyunk' ősegyháza „szabad alkatot illetőleg, följebb állott a' mainál; és épen nem sújthatja őt azon vád, hogy ő papi despotismust alapított honunkban; sot ő a' kihágó főpapokat is a'szent zsinat' ítélete alá vetette, — Decr. I. c. 3. — kik ez időben koránsem mertek volna a' világi főhatalommal és törvényhozással daczolni. xMert, hogy jól megértsük a' dolgot, épen nem igaz az, mivel a' bírálati történetírással ismeretlen magyarok vádolják valóban nagy királyunkat, mintha ő, csakhogy a' pápától 2-dik Silvestertől koronát, és királyi czimet nyerhessen, országát átadá ennek, és magát hűbéres királynaklennielösmeré. Ezen már magában is — azok előtt, kik az akkori körülményeket ismerik— képtelen nézet alapszik azon költött bullán , mellyet ezelőtt mintegy két száz esztendővel készített , egy horvát származású minorita szerzetes, Levakovics Rafael: ki Inchoferrel, a' magyar egyház' évkönyveinek Rómában 1644-ben kiadójával elhitető, hogy ezenáljtala álnokul költött bulla 1550-ben találtaték meg a' traui egyház' levéltárában Veráncz Antal által, mellyel aztán említett Inchofer nagy lármát ütött, támogatva ezzel a' nagy szellemű, de nagyravá-17) Staatslexicon, VI. I. 248.49.