Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-14 / 2. szám

PROTE§TM§ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Második évi folyamat. PESTEN, 18 Január' 14-kén. Mens agitat molem! Tartalom. Az egyházújitás' philosophiája, és múlhatatlan szüksége. (Második közlés.) Hetényi János. — Uj meteor Felső-Baranyában. Anti-Cardanus. — Könyvismertetés. Daru. — Vegyes közlemények. Ax egyháziijiíás' pliilosopliiája. és imilliatatlaii szüksége. (Második közlés.)*) Iíi az egyházújítást, mellynek nagyszerű műveletei még ma is folyton folynak, igaz szempontból fel akarja fogni, és elfogulatlanul, mint bölcshez illik, megítélni kívánja: föl kell annak emelkedni azon titkos és rejtett okok' ismeretére, mellyek azt előidézték, és világosan kell látni azon ugrópontot, mellyből annak széles és mély folyama keletkezék. Fölebb már érintettük, miként kétféle egymással ellenkezni látszó, de egyaránt jótékony erő létezik az emberi szellemben : egyik a' haladásra késztető, újabb eszméket létesitni szerető, mindig fölebb törekvő , tényleges; másik a' visszatartóztató , ellenőrző és nemleges gyökerő. Elsőbül erednek az újítások , másodikból az úgynevezett reactiók : melly alaperők éltetik és tartják fen , 's normál állapotban a' polgári szintúgy, mint egyházi társaságokat, de csak addig , míg öszhangzólag működnek; mihelyt ezek közül akármellyik túlsúlyt gyakorol, árt az életműszeres fejlődésnek, árt a' kiképeztetés' szabálya- vagycánonának. Az egyház' philosophusának távol kell lenni, minden alanyi, egyoldalú, mellékes, felekezeti nézetektől; mivel ezekből kiindulva másokat soha philosophusi nézetekre föl nem emelhet, méltányos itélő nem lehet, és olly tiszta igazságot nem taníthat, mellyet nagy vágygyal keres minden jóakaratú emberbarát. Voltak kik az egyházújítás' titkos okát álnokul költött, és rútul önző irányban keresték, és ebből vélték kimagyarázhatnak. Sokan állíták, hogy „az egyházi jószágok 's jövedelmek szolgáltak csalétek gyanánt a' fejdelmeknek 's honnagyoknak." Meg kell vallani, hogy *) Első közlést lásd a' Prot- lap' 1842-dik évi folyama' 20, 21, 22-dik számaiban. Szerkhonunkban, 's másutt is, hol az egyházak gazdagon valának adományozva, Perényinek 's másoknak jó alkalmat nyújtottak az álladalmi zavarok a' püspökségek' jövedelmeinek elfoglalására; de ez inkább következés vala, mint szülő ok; mi megtetszik abból, hogy Némethonban a' gazdag püspökségek , apátságok, és birodalmi praelaturák szinte a' franczia forradalomig megmaradtak, épen úgy, mint honunkban is jelenkorig; amazokat pedig nem csupán protestáns fejdelmek secularizálták, hanem jobbadán katholikusok, Vilik Pius pápának a' bécsi congressuson, Consahi követe által tett tiltakozása meg nem hallgattatván. Vannak mások, kik a' Cochlaeustól Luther' halála után költött, Bossret-tői és Hume-tói elterjesztett hamis vádra hallgatva, helyt adnak szivökben amaz alacsony gyanúsításnak , mellynél fogva ezen halhatatlan reformátor, mint ágostonféle szerzetes , azért kelt ki a' domokosféle Tetzel, és az ezt felhatalmazó pápa ellen, mert előbb saját szerzete volt az indulgentiák' árulásának bírásában. Ámde Madaine, Mosheim' egyházi történetei' fordítója, ez alacsony kebelből eredett vádat olly alaposan megczáfolta, és valószínűségiből úgy kivetkeztette , hogy a' bírálati történetírás erre többé mitsem épít. Sokan a' féktelenségig menő szabadságot emlegetik , mellyet nyújtani látszik a' protestantismus saját híveinek. Ámde ezek nem gondolják meg, hogy soha a' reformatio nem hízelgett a' népek' bűneinek, sőt azokat szigorú életrendre szorító; mint ezt tanúsítja az egyháziíjítás előtt igen feslett erkölcsű Genf, mellyet Calvin' fenyítéke olly példás erkölcsüvé, műveltté, iparossá és gazdaggá tett, hogy Mojilesq?iieu illyen vallomásra fakadna: „Genf polgárai méltán áldhatják Calvin' születése' óráját, és Genfbe költözése'emlékezetét megünnepelhetik." Ugy látszik tehát, a' világ a' felett, mi volt fő rugótolla az egyházújításnak, még nincs egészen tisztában: ezért tevém én is saját tanulmányommá ezen világeseménynek bensőbb részleteit, mert valahára csakugyan kell tudnunk, miért szállt a' keresztyén világ ellentáborba a' XVI-ik század' elején? valamint azt is: lehet-e remény ezenhá-