Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-15 / 15. szám

doskodlunk-e a' népnevelők' anyagi jólétéről any-' nyira, hogy jelesebb elmék kapnának a'fárasztó munkához kedvet? teltünk-e lépést, hogy a' fő­iskola' kebelében nemcsak tanítványokat, hanem tanítókat is képezzünk? mert az istenért, csaknem tartjuk elégnek , hogy a' közoktatók a' rectoriára kimenendőknek egy két hétig bármilly hasznos de mégis rendszeretlen leczkéket tartanak, vagy eb­ben is mint fájdalom , sok másban csak színelgünk. Az idő int feleim ! igyekezzünk alapot vetni fej­lődésünknek a'népnevelésben, különben futó ho­mokra építgetünk az örök romladozásnak; állítsunk a' főiskolában népnevelőt képző tanító-széket; de bocsánat! feledém az ellenvetés'fontosságát: sze­gények vagyunk ; kisértsük meg magunkat, avagy kérjünk és zörgessünk mint az édes hazának nem mostohagyermekei, különben az üres óhajtásokkal az óhajtásokból ki nem vergődünk. — A'halál's vál­tozás általmegürült, 's ügyes bajos egyházak emész­ték fel a' legtöbb időt-, itt részletekbe bocsátkozni sem kedvem sem czélom, csak ez egyet kérdem szerényen: ha világos jog, hogy az elhunyt pap' özvegye mellé az egyházmegye rendel helyettest: miért nem gyakorolja ezt egész erejében? el­zárva az egyház előtt a' kérelem' jogát is, ne­hogy az árnyékot valóságnak tartván a' felizgatott nép' daczos és gyakran értetlen követei a' drága időt meglopják, sértő kifakadásokat tegyenek, mint ennek most is tanúi valánk. A' tapasztalás mutatja, hogy tehetősb egyházaink különben is igen értik a' vant semmivé, a' semmit vanná vál­toztató dialecticát; még egyet: csudálkoztam , de hiszem csudálkozott maga a1 L-sz-i papságra el­választott egyén is , hogy a' nagytiszt, egyház­megye a' ,consensu tamen superiorum'-rói ez úttal megfeledkezett; pedig használtatott már ez érdemesebb egyének ellenében is, és használata czélszerü helyén és idejében, mig pap és egyház súlyegyenbe nem tétetnek. — Majd a' tiszt, egy­házlátogatás' jelentései olvastattak fel , 's olly tájékon vittek keresztül, mellyet regényesen vad­nak nevezhetnénk, több ijesztő mint vidám ké­pekkel találkozva. Ezen egyházlátogatás' egyik lényeges feladata az iskolák' szellemi és anyagi állásának szoros megvizsgálása; ugyanazért illy átalános jellemzésekkel: a' tanító könyvből avagy könyvnélkül kérdi tanítványig az iskola népes vagy néptelen 'stb. nem tudtam; de hiszem , hogy sok mások sem elégedhettek be, ha nemcsak fül, ha­nem lélek is voltak; azt sem tudtam megfogni, miért hogy magyarokúi szólva a' relaliv , mondom relatív jó tanítók ki nem emeltetnek, átadatva a' nyilvánosságnak ? hiszen ha rongy-szegények vagyunk őket jutalmazni, legalább ne fogjuk el elölök Nagy-Sándorként az éltető napot a' nyil­vánosságot; vajmi édes és buzdító a'jók'belső tiszteletének, és az emberiség iránt forrón do­bogó kebel' hálájának tudata. A' Szemere-terv' nyomain létesült papi özvegyi- és árvatár' rész­letei iránt , miután eddig csak fizetési osztályzat és adakozási ív közöltetett száraz egyszerűn , az elnökség illő tisztelettel megkérdeztetett, 's lőn reá a' válasz: a' főtiszt, egyházkerület' jegyzői hi­vatalától köröztetés végett mindeddig ennyi és nem több érkezett meg. Igen tisztelt nyilvánosság ba­rátom , csak négy szem közt legyen mondva, ez igy, a' mint áll, nagyon roszul áll; ez elvsértés „semmit rólunk nélkülünk." — Hogy ez már ed­dig is megtermelte gyümölcsét, nem légből kika­pott állítás ; de megtermette az adakozási ív alá — nem akarom mondani milly czélból —- függesz­tett utasítás is: „minden gazda és birtokos egyen­ként megkeresendő, adotl' nem adott' neve bejegy­zendő.'* Illy utasítás, szerény véleményem szerint, az adakozás' természetéből nem folyhat. Igen czél­szerünek látnám, ha a' n. tiszt, egyházmegye' fel­terjesztendő indítványa' következtében, az elfoga­dott terv egész kiterjedésében kinyomva, a' t. cz. közönség' kezeibe tétetnék le; ez — szeretem hinni — üdves befolyással leendne a' tőke' neve­lésére is. — K. P. egyházmegyei pénztárnok és tanácsnok' hivatalából lett elmozdítása még sem közöltetett, hogy az érdemnek minélelőbb sorompó nyittatnék. — Hát valamelly üdves indítványok nem tétettek? — nem volt idő; nálunk a' köz­gyűlést a' törvényszék szokta elnyelni, mintPharao' hét száraz tehene a' hét kövéret, és lesz nagy szárazság! Hegyaljai Emil. Kagy-hccskcrcki protestáns egyBiá-5kat cs iskoltttf. illető közlemények. 1. Nagy-hecskereki protestáns egyház. Torontálban , e' termékeny és terjedelmes vármegyében, csak három anyaegyház létez, pro­testáns hitfelekezethez tartozó. Egyik —N. Becs­kerek' tőszomszédságában — a' ,tót aradáczi' evang. lutheránus község; második a' ,magyar ittebei' &J reform, egyház; harmadika' ,n.becs­kerekic protestáns gyülekezet. Nem nevezém egyesült egyháznak, mert ez csak illusio lett volna; nem irtam azonban, csupa lutheránus egy­háznak sem, azon édes reményben: hogy az unió' magasztos igéje egyházi községünkben testté vál­hatik! Kerülve ugyanis minden mystificatiót, a' n. becskereki protestánsok' uniója — előidőre és *) Magyar-Ittebét telepítette 1786-ik esztendőben, néhai Kiss Izsák} mint az elleméri 's itlebeiuíci­dalmak' egyik szerzője. Az első lakosok nagy ré­szint Békés megyéből költöztek oda által, 's ezért a' helység a'szomszéd oláhoktól máig ,Bikisch nek neveztetik. A' telepítés ,Rácz-ittebeil urbéri telkekre történt ugyan, hanem az átszállított ma­gyarok igen kedvező föltételü örökös szerződést is nyertek, mellynek —több urbéri per' daczára, mostanig élvezetében vannak, jelesül minden robotolástó] szabadok. H.

Next

/
Oldalképek
Tartalom