Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-08 / 14. szám

és annak jogaival örökös súrlódásban és ellenha-i tásban levén, mind a' maga , mind az egyház' kifejtését gátolja. — Ha egyházunk hitben és lélekösméretben szabad: szabadnak kell lennie magában a' dogmában, liturgiában, isteni tisztelet-rendezésben, törvényhozásban, mint mellyek a'hit- és lélekösméreti szabadság' alakjai, nyilatkozatai. Sz. úr az uralkodás' varázs-vesszőjével megüti e' szoros összefüggést és ügyesen ketté választja, mint Mózes a' verestengert; de ha az uralkodó egyház ez erőszakos nyiláson akar jogaihoz eljutni: igen hibásan számított; — Pharaó legalább ezúton nem érte be a' zsidó népet. Egyházunk aligha megéri többé e' sokat és semmit jelentő szabadékkal: „mi nem parancsoljuk mithigyj;" mert tudja, hogy ezt parancsolni nem is lehet, és igy vele semmi adva nincs; hanem alapjogára támaszkodva , a'másikat, az egyházigazgatásbai aránylagos befolyhatását, a' hires ,nihil de me sine mec

-1 követeli; és mi hiába mondunk rá vetó-1 a' sanhedrinből; hiába mondjuk az egyházban az egykori frank király' hatalom-szavát: „1' etat c est moivagy Shakspeare' papja' keringőjét. Még egy ideig nyomorult defensiv állásunkban megmaradhatunk , annyi igaz; — de az elszoritott jogok felett zajongó népnek nem egy szegény lelkész-társam leend áldozatja. Mint lehessen ez alapelvbeni ellenkezést a'gyakorlatban mellőzni vagy okosan közölni? ez a' tartandó zsinat' legnagyobb feladata; 's mig e'kérdéshez más alkalommal bővebben hozzá szólhatnék: addig kérem Sz. urat, ne hunjon szemet a'következő sz. Írásbeli helyek felett! Pred.8: 9. „Vagyon olly idő, mellyben uralkodik az ember az emberen, ön maga kárával. 1. Kor. 3: 5. Kicsoda azért Pál és kicsoda Apollós, ha nem szolgák, kik által hittetek. 2. Kor. 1: 24. Nem hogy uralkodnánk a'ti hiteteken, hanem mivelhogy szolgái vagyunk a' ti örömötöknek. A' tanítvány nem lehet elébbvaló mesterénél.'' És mikor Sz. Pál 1. Kor. 7: 23. azt mondja: „ne legyetek az embereknek szolgáik4

', bizonyosan a' papokat is az emberek közé számítja. A' farizeusokat ismertetvén idvezítőnk, azt mondja Máténál £23: 6 — 12.) „Lakodalmakban a' fő helyet szeretik és a' gyülekezetekben az előlülést: a' piaczokonvaló köszöntéseket szeretik, és hogy az emberek igy nevezzék : mester, mester! Ti pedig ne hivattassatok mestereknek; mert egy a' ti mesteriek a' Krisztus: ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok. És senkit a' földön atyátoknak ne nevezzetek; mert egy a' ti atyátok, a' ki mennyben vagyon. Ne hivattassatok doktoroknak is; mert egy a'ti doktortok a' Krisztus ; hanem a' ki ti közöttetek legnagyobb , legyen a' ti szolgátok. Valaki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik: és a' ki magát megalázza, felmagasztaltatik." — Krisztusnak ezen igéiből tanuljon Sz. ur keresztyénséget. Jjuther maga, kinek Münzer Tamás, és a' paraszt had bizony több gondot adott mint Sz. úrnak a' presbyteri elv7 minden képzelt rémei, és a' szolga-egyház' minden emancipationalis mozgalmai, igy szól egy helyen Babiloni fogságában: „ Weder Papst, noch Bischof, noch einiger Mensch hat Gewalt eine Sylbe zu setzen über einen Christenmenschen , es geschehe denn mit seinem Willen, und was anders geschieht, dasgeschieht aus einem tyrannischen Geisíe." Es viszont: An den Ghristli— chen Adel, 304. 1. „Was aus der Taufe gekrochen ist, das mag sich rühmen, dass es schon Priester, Bischof und Papst geweihet sei. Ob nun wohl nicht einem jeglichen ziemet solch Amt zu üben: so folgt aus diesen, dass Laien, Priester, Fürsten, Bischöfe,und wie siesagen, Geistliche und Weltliche keinen andern Unterschied im Grundé wahrlich habén, denn des Amt's und des Werkes halben und nicht des Standes halben: Christus hat nicht zwei auf zweierlei Art Körper, einen weltlich den andern geistlich." —• Luthernek pedig ezen igéiből tanuljon Sz. úr protestanfismust. De hogy Sz. ur' állítása szerint, ne mindig csak hideg theoriákkal bajlódjam, ime a' 4-dik egyházunk' gyakorlati életéből kikapott ok: Tiszta presbyteri elvekre épült reformot kell behozni egyhéizigazgatásunkba; a' legszélesebb képviseleti rendszerbe kell feloszlatni a' parancsoló és engedelmeskedő egyház közötti különbségei: mert csak igy lehet, elejéi venni a' netalán absolut uralkodásra hunyorgó úrkénynek, küriarchiának— Hierarchiáról és presbyteri rendszerről szólott két értekezésemben, némi ellenmondás látszik, és talán épen ezért tisztel meg Sz. úr az elvcserélő gyanús nevezettel; itt hát felvilágítással tartozom. Én a' hierarchiát, mennyire tőlem telt, kiűzni igyekeztem a'magyar protestáns egyházból. Sokan, az igaz, még most sem hisznek, mint Laocon nem hitt a' trójai nagy falónak; fegyverzörgést, gyanús suttogásokat hallanak szegény egyházunk' latebráiban, tán nem egészen ok nélkül, mert tudósításokat olvasnak: titkos gyűlésekről, zárt ajtókról; értekezéseket, parancsoló, uralkodó egyházakról; hallanak néhány vaklövést az omlott vár' vakablakaiból, és hallani fognak még, ki tudja meddig. — Ugy van, mig papság leend, lesznek zugok, mellyek' homályában néhány lévita örömest tart rendezvous-t, de foganat nélkül; leend hierarchia, de a' presbyteri reform ulán csak olly ártatlanul, mintleendnek csempészkedések a'vámszövetségek alatt is. És azt hiszik némellyek, hogy a' hierarchia' buktával, a' tizszarvú fenevad' (Jelen. 13) a'küriarchia' részére álltam ; hogy széke' tört darabjaiból az úrkénynek faragtam magas állást; hogy az elvcserélgelő Taleyrand-okkal tartva, azokhoz pártolok át, kik felülfordulnak, vagy magyarán kimondva: a' kormány' elveivel tartok, ha az húszszor változnék is. — Szegény lelkemre mondom : én sem egyikkel sem másikkal nem tartok!