Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-01 / 13. szám

ség tegyen róla ítéletet, nem pedig a' közlő ur. Mit a' n. t. esperes ur itt mondott, mind igaz, nagyítva benne egy szó sincs; hanem mi azt hiszszük — bocsásson meg közlő ur! — ön lehetett rosz humorban a' k. intézvény' olvasása' alkalmával, — az ennek következtében született közlése pedig nemcsak rosz humoru, de egy kissé epés is — A' véleményes jelentés tán csak nem abban állott, hogy minő humorral van irva a' folyamodvány. Es boldog isten! lehet-e a' ref.lelkészek'állapotát nem kíméletes tollal irni? Nem akarom itt, valóban sajnálatra méltó sorsukat újra előidézni, nehogy sziveket vérezzek; de meg elég bőven értekeztek már e' tárgyról többször, többen avatottabb tollal; hallgatok hát sanyarú helyzetükről, mert ezzel is csak őket bántanám meg, ha emlékezetökbe hozom vissza azt, mit tán ottan-ottan feledni látszanak? De térjünk a' dologra. Azt kérdi közlő ur: „miért épen felső helyre — e' folyamodványnyal, 's miért épen most?" Felelet; mert ez úton folyamodtak mások is, jelesen a' baranyai lelkészek : — 's bár visszautasítá a' megye a' k. intézvényt de csakugyan megrendelé a' n. m, helyt, tanács újólag a' folyamodó lelkészek' kérelme' teljesítését. Illy úton folyamodtak más tractusok is, ez útat javasolták több jeles főbbrendbeli férfiak is esperes urnák. A' dunántúli ft. egyházkerület 1838-ban hozta e' határozatot az ezüstbeni fizetésre nézve; a' minthogy azóta több helyütt az ezüstbeni fizetés folyamatba is vétetett, t. i. a'mezőföldi egyházmegyében csak egyetlen egy gyülekezet van, melly lelkészét ez ideig is váltóban fizeti. Az egyházkerület tehát csak a' határozatnál maradt — végrehajtó hatalom kezében nem levén — az egyházmegyékre bizta , hogy tegyenek e' tárgyban mit tehetnek. „Miért épen most?" Erre igen egyszerű fesohajtva, — mindeddig tűrtünk és várakoztunk. De midőn látjuk, hogy már minden hivatalnokok, nemcsak mint t. Esztergom- és Komárom vármegyékben — a' helységek' jegyzői, hanem a' t. vármegyék'legalsóbb szolgái, a' pandúrok is ezüstben veszik fizetésüket; alázatos tisztelettel bátorkodunk folyamodni 's esedezünk: hogy ne legyünk mi is ezeknél alábbvalóbbak, hanem számos évek ótai fogyatkozásinkat mint családos atyáknak sok szükségeinket — kikuek ezüstbeni fizetteíésök mellett is elég gondba kerül gyermekeiket a' hazának hasznos polgárivá formálni, méltó tekintetbe vévén: minket is pártfogásába venni, gyülekezetinknek az ezüstbeni fizetésnek újabbani elkezdését megrendelni, ez által bajos sorsunkon köanyebbítni, 's minket kegyesen megvigasztalni méltóztassék, 's a' t. A' Komáromról neveztetett egyházmegye' 45 lelkészei 's 51 iskolatanítói közönségesen 's azok1

nevében V é g h Mihály, a' nevezett egyházmegye' esperese. leletünk: mert az idő lejárt, eddig is sok kárát vallák a' lelkészek — a' pénz' értéke' változása óta váltóbani fizetésüknek. Mikor leendett volna jobb a' folyamodást tenni? Ha pogány világban élnénk: meg tudnók fejteni a' talányt, t. i először a' delphusi vagy dodonai jóslószékhez folyamodnánk, a' dolog' szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelét kérdezendők; most pedig (bár fájdalom á posteriörö önt kérjük fel, jelölje ki az útat, napot, hogy másszor szerencsésebb sikerrel folyamodjunk. Közlő ur elismeri a' lelkészek'sanyarú helyzetét, 's elismeri hogy ezen segítni kell, — de azt kérdi: „vájjon ez úton-e?" Talán a' t. megye nem competens fóruma egészen a' lelkészek' ügye' eldöntésének? Egyetlen mentsváruk van méga' naponként több több izetlenséggel küzdő lelkészeknek, t. i. a' n. m. h. tanács, se'kegyelem-ajtót tán csak nem akarja közlő ur bezárni előttük? Vagy igen? Bizony hiszszük, hogy amúgy nem igen jó humorában megtenné. Mert óh be átkozott portéka ez a'humor; jó, hogy magyar neve nincs! — Azonban hogy többet ne szóljunk a' tárgyról, mint illenék, 's túl ne csapongjunk közlő úrral — a' korláton: kérjük szívesen közlő urat, mutassa ki az útat! mert ki a' tévelygőt csak figyelmezteti, de útba nem igazítja, köszönetet nem érdemel. Ön pedig mint jogtudós, 's politikai tárgyak' fölkentje, tudja mellyik a' 1-ae, 2-ae, 3-ae instantiae fórum, cursus et recursus 'stb. Kérjük, szíveskedjék bokros foglalkozásiból egy pillanatot föláldozni! de kérjük egyszersmind , ne nehezteljen! jó humorát bolygatni nem akarók. Azt is mondja közlő ur: „nem hiszem — úgy mond — hogy szándoka lett volna esperes urnák a' pap és hívei közt úgyis napról napra növekedő izetlenségeket szaporítni" 'slb. Ezt misem hiszszük, de annyit tudunk ám 's hitlel merünk állítni, hogy a' nép több helyütt ezt mondá: „ha felsőbbségparancsolja, szívesen fizetünk ezüstben." — Tudjuk azonban azt is (tisztelet becsület, de igazság is !) hogy több ekklézsiákban némelly urak, kiknek kötelességük volna a' lelkészt védeni, fegyvert adtak 's adnak a' nép' kezébe 's lebeszélik azt, hogy ne fizessenek többet a' mostaninál. — Ez uraim ! a' sok izetlenség' oka, hogy sok helyen ellentétbe állítják a' népet a1

lelkészszel. Ez olly világos igazság, mellynek nem kell commentár, —'s ha tetszeni fog, adatocskákkal is szolgálandunk. Bátor vagyok esperes ur' szavait idézni, 's meg nem foghatom, hogy ha nem csak a' megyei tisztviselők 's falusi jegyzők; hanem még a' foglárok is (pandúr) ezüstben fizettetnek: *) miért nem akkor a" lelkészek is? Hisz' azok1

fizetése szinte a' nép' erszényéből kerül ki, vagy *0 Ez talán a' mi rosz humort csinált ? Zs.