Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-01 / 13. szám

egész testületre károsan hatnak. V. Kérettessék meg superintendens urunk| o nga , hogy a' lelkész-szentelési működésben a' fönálló egyházkerületi végzéseket megtartani méltóztassék. Ez a' legnagyobb fontosságú functio, és egy olly pandorai szelencze , mellyből vallásra, egyházra , népnevelésre, és előhaladásra , vagy áldás és jólét, vagy átok és nyomor árad. Telt is az egyházkerület e' tárgyban elég óvásokat, hozott elég végzéseket (p. o. 1806 , 17. 1807, 15. 1810, 57. 1822, 19.26. 1830, 80. 1832, 54. convent gener. 1821 , 12.): de mit használ minden törvény, ha ollybá vétetik, mintha nem is volna. Segédszert itt javalni igen nehéz. Ja válnám , hogy a' felszentelést és főleg a' velejáró vizsgálatokat evang. testületünk, melly azokat a' superintendensre is általruházta , vagy csak ideiglen is vegye vissza , és semmi szentelési eset ne történhessék máskor, mint gyűlés' alkalmával, melly évenként tartatik legalább kettő: a' nagy és kis ker. gyűlés. Ez birálná meg a' káplánt és felszentelést kérő gyülekezetet 's lelkészt is, vájjon szükséges és megadandó-e az nekik, vagy megtagadandó. Ez ön magára superintendens urunkra is legjobb volna. Mert ha most van paliasz , hogy egyveleg minden hozzá tolongó felszenteltetik; midőn némelly ifjakat elutasítana, akkor viszont azért emeltetnék panasz. Ha aztán a' felvevést és elutasítást a'gyűlés tenné: superintendens urunk minden gyanúsítástól mentve lenne. Úgyde lehet eset, hogy rögtön szükséges a1

felszentelés , úgy hogy egyik gyűléstől a' másikig nem halasztható. Azért a' jó czélnak e' javalat sem felel meg; ellene szólván még szegénységünk is, melly szerint mi gyüléskedők, költséges együtt létünket a' felszentelési functio' kedvéért, több napokig nem terjeszthetjük. Vagy javalnám , hogy meghagyatván ez egész működés tovább is a' superintendensnél, az egyházkerület nevezne ki világi és egyházi tanúkat, kik minden ordináláson jelen lennének. De ezt a' fáradságot és költséget vájjon ki vállalandja fel becsületből? — Javainám, hogy az olly ifjak, kik vagy talentom nélkül erővel tanulnak, vagy pajkos és makacs indulalűak, a' professorok által jókor intetnének el az egyházi pályától ; és hogy az akadémiai bizonyítvány-levél a' superintendenstől nekik ne adatnék ki; mint ezt kiadatva olvastam olly gyarló ifjúnak is, ki hogy azt kinyerte, talán maga is csodálkozott. De az ifjak és szüléik, bár megintessenek, a' jó tanácsra nem hajolnak. Az ifjú, jól vagy nem jól elkészültén, ha egyszer a' lyceumi tanulási pályát befutotta , akadémiai bizonyítványt sürget; ha pedig akadémiáról is megfordult és alkalmazásra talált: felszenteltetéstigényel és követel is. ;

S ám legyen megadva az ifjúnak kívánsága, tanulsági készültsége bármelly silány. E' miatt a' gyülekezetben nincsen botrány; sem panasz az egyházkerület elébe nem hozatik. Hanem a' rosz jellem, a' neveletlenség, és pajzán erkölcs az, mi miatt történik és hallatszik a' sok botrány és panasz : mellynek tehát okvetlenül elejét kellene \ennünk, és az olly ifjat, kinek jelleme egyházi szolgához nem illő, fára-nyeréstől kíméletlenül elutasítnunk. De hogyan vehetjük elejét e' gonosznak ? Hogyan tanulhatjuk ki az ifjúnak jó vagy rosz jellemét? Kicsoda' bizonyítványának hihetni itt, holott tudjuk melly bőkezűen adatik az? Bizony azt nem tanulhatni ki másképen, mint magában a' hivatalban. Csak egy évig viselje az ifjú a'kápláni hivatalt, már eléggé kimutatandja magát. A' felszenteltetni kívánót tehát csak szenteljük fel, és állítsuk segéd-hivatalba: de mihelyt rosz jellemet nyilvánít konokul, és róla sem főnöke sem a' gyülekezet nem tehetnek jó bizonyságot: mozditassék el a' hivataltól, zárassék el tőle az út fára-nyeréshez, az illy egyén más pályára utasítatván. Jobb nekünk az ifjat illyenkor tisztességgel tőlünk eltávolítani, mint utóbb dísztelenül. Mert minő gyalázat vallásunknak és egyházunknak , midőn az olly felszentelést szorgalmazó hibás jellemű ifjak, hamar aztán káplánságból vagy szinte fárából is kiesnek, hivatal nélkül lappangnak és teljes életökre szerencsétlenek. De magának az olly ifjúnak is inkább válik javára, jó idején más pályán szerencsét keresni, mint utóbb megbélyegzetten holtig szerencsétlen lenni. Elég az, hogy a'szentelés'ügyében valamit köztanácskozással tennünk lélekben-járó dolog és kiáltó inség. VI. Hogy pedig ifjaink, csak valamennyire is tökélyesebb készültséggel járulhassanak a' sz. hivatalhoz; tehát javalnám, kérnők meg a1

bécsi hit— tani intézet' igazgatóságát: engedjen magyar ifjainknak a' tudományok' hallgatásában szabad választást; mint ez nekik a' külföldi egyetemeken megengedtetik. Ez intézet, úgy látszik , az örökös tartományi latin iskolákhoz van alkalmazva, mellyekben az u. n. humaniórákkal az oktatási folyam végeződik. De lyceumainkban az elméleti hittanból magasabb tudományok is tárgyaltatnak, mellyek' bár terjedelmesebb hallása az akadémián, ifjainknak se nem újdonság, se nem nyereség. Azon rövid időn tehát, mellyet anyagi tehetségűkhez képest Bécsben tölthetnek , szabad lenne nekik , inkább gyakorlati tudományokat hallgatni, minők: a' homiletica, catechetica, pastoralis, egyházi jog, stb., mellyeket lyceumunkon nem hallottak, és a' mellyek' tudása a'szent hivatalhoz mellőzhetlen. Melly szomorú tapasztalás : ifjainkat nagyobb részint e' szükséges tudományok' ismérete nélkül a' szent hivatalba lépni látni! Még óhajtandóbb volna azonban, ha e' nagy hiányunk egy a' soproni lyceumban a'gyakorlati hiltani tudományok' tárgyalására külön felállítandó professor által pótoltatnék. VII. Nyilvánosságot sürgessünk mindenekben. Az igaz tényeknek ez a'legcsalhatatlanabb bélyege