Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-04-01 / 13. szám

egész testületre károsan hatnak. V. Kérettessék meg superintendens urunk| o nga , hogy a' lelkész-szentelési működésben a' fönálló egyházkerületi végzéseket megtartani mél­tóztassék. Ez a' legnagyobb fontosságú functio, és egy olly pandorai szelencze , mellyből vallásra, egyházra , népnevelésre, és előhaladásra , vagy áldás és jólét, vagy átok és nyomor árad. Telt is az egyházkerület e' tárgyban elég óvásokat, hozott elég végzéseket (p. o. 1806 , 17. 1807, 15. 1810, 57. 1822, 19.26. 1830, 80. 1832, 54. convent gener. 1821 , 12.): de mit használ minden törvény, ha ollybá vétetik, mintha nem is volna. Segédszert itt javalni igen nehéz. Ja válnám , hogy a' felszentelést és főleg a' vele­járó vizsgálatokat evang. testületünk, melly azo­kat a' superintendensre is általruházta , vagy csak ideiglen is vegye vissza , és semmi szen­telési eset ne történhessék máskor, mint gyűlés' alkalmával, melly évenként tartatik legalább kettő: a' nagy és kis ker. gyűlés. Ez birálná meg a' káp­lánt és felszentelést kérő gyülekezetet 's lelkészt is, vájjon szükséges és megadandó-e az nekik, vagy megtagadandó. Ez ön magára superintendens urunkra is legjobb volna. Mert ha most van pa­liasz , hogy egyveleg minden hozzá tolongó fel­szenteltetik; midőn némelly ifjakat elutasítana, akkor viszont azért emeltetnék panasz. Ha aztán a' felvevést és elutasítást a'gyűlés tenné: super­intendens urunk minden gyanúsítástól mentve lenne. Úgyde lehet eset, hogy rögtön szükséges a1 fel­szentelés , úgy hogy egyik gyűléstől a' másikig nem halasztható. Azért a' jó czélnak e' javalat sem felel meg; ellene szólván még szegénységünk is, melly szerint mi gyüléskedők, költséges együtt létünket a' felszentelési functio' kedvéért, több napokig nem terjeszthetjük. Vagy javalnám , hogy meghagyatván ez egész működés tovább is a' su­perintendensnél, az egyházkerület nevezne ki vi­lági és egyházi tanúkat, kik minden ordináláson jelen lennének. De ezt a' fáradságot és költséget vájjon ki vállalandja fel becsületből? — Javai­nám, hogy az olly ifjak, kik vagy talentom nél­kül erővel tanulnak, vagy pajkos és makacs in­dulalűak, a' professorok által jókor intetnének el az egyházi pályától ; és hogy az akadémiai bizo­nyítvány-levél a' superintendenstől nekik ne adat­nék ki; mint ezt kiadatva olvastam olly gyarló ifjúnak is, ki hogy azt kinyerte, talán maga is csodálkozott. De az ifjak és szüléik, bár megin­tessenek, a' jó tanácsra nem hajolnak. Az ifjú, jól vagy nem jól elkészültén, ha egyszer a' ly­ceumi tanulási pályát befutotta , akadémiai bizo­nyítványt sürget; ha pedig akadémiáról is meg­fordult és alkalmazásra talált: felszenteltetéstigé­nyel és követel is. ; S ám legyen megadva az if­júnak kívánsága, tanulsági készültsége bármelly silány. E' miatt a' gyülekezetben nincsen botrány; sem panasz az egyházkerület elébe nem hozatik. Hanem a' rosz jellem, a' neveletlenség, és paj­zán erkölcs az, mi miatt történik és hallatszik a' sok botrány és panasz : mellynek tehát okvetlenül elejét kellene \ennünk, és az olly ifjat, kinek jelleme egyházi szolgához nem illő, fára-nyerés­től kíméletlenül elutasítnunk. De hogyan vehetjük elejét e' gonosznak ? Hogyan tanulhatjuk ki az ifjúnak jó vagy rosz jellemét? Kicsoda' bizonyít­ványának hihetni itt, holott tudjuk melly bőkezűen adatik az? Bizony azt nem tanulhatni ki másképen, mint magában a' hivatalban. Csak egy évig viselje az ifjú a'kápláni hivatalt, már eléggé kimutatandja magát. A' felszenteltetni kívánót tehát csak szen­teljük fel, és állítsuk segéd-hivatalba: de mihelyt rosz jellemet nyilvánít konokul, és róla sem fő­nöke sem a' gyülekezet nem tehetnek jó bizony­ságot: mozditassék el a' hivataltól, zárassék el tőle az út fára-nyeréshez, az illy egyén más pá­lyára utasítatván. Jobb nekünk az ifjat illyenkor tisztességgel tőlünk eltávolítani, mint utóbb dísz­telenül. Mert minő gyalázat vallásunknak és egy­házunknak , midőn az olly felszentelést szorgal­mazó hibás jellemű ifjak, hamar aztán káplánság­ból vagy szinte fárából is kiesnek, hivatal nélkül lappangnak és teljes életökre szerencsétlenek. De magának az olly ifjúnak is inkább válik javára, jó idején más pályán szerencsét keresni, mint utóbb megbélyegzetten holtig szerencsétlen lenni. Elég az, hogy a'szentelés'ügyében valamit köztanács­kozással tennünk lélekben-járó dolog és kiáltó inség. VI. Hogy pedig ifjaink, csak valamennyire is tökélyesebb készültséggel járulhassanak a' sz. hiva­talhoz; tehát javalnám, kérnők meg a1 bécsi hit— tani intézet' igazgatóságát: engedjen magyar if­jainknak a' tudományok' hallgatásában szabad vá­lasztást; mint ez nekik a' külföldi egyetemeken megengedtetik. Ez intézet, úgy látszik , az örö­kös tartományi latin iskolákhoz van alkalmazva, mellyekben az u. n. humaniórákkal az oktatási fo­lyam végeződik. De lyceumainkban az elméleti hittanból magasabb tudományok is tárgyaltatnak, mellyek' bár terjedelmesebb hallása az akadémián, ifjainknak se nem újdonság, se nem nyereség. Azon rövid időn tehát, mellyet anyagi tehetségűk­hez képest Bécsben tölthetnek , szabad lenne ne­kik , inkább gyakorlati tudományokat hallgatni, minők: a' homiletica, catechetica, pastoralis, egyházi jog, stb., mellyeket lyceumunkon nem hallottak, és a' mellyek' tudása a'szent hivatalhoz mellőzhetlen. Melly szomorú tapasztalás : ifjainkat nagyobb részint e' szükséges tudományok' ismé­rete nélkül a' szent hivatalba lépni látni! Még óhajtandóbb volna azonban, ha e' nagy hiányunk egy a' soproni lyceumban a'gyakorlati hiltani tu­dományok' tárgyalására külön felállítandó profes­sor által pótoltatnék. VII. Nyilvánosságot sürgessünk mindenekben. Az igaz tényeknek ez a'legcsalhatatlanabb bélye­ge

Next

/
Oldalképek
Tartalom