Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-07 / 1. szám

miszerint óvás tétetik, hogy az assessorok' száma ne szaporítassék ? Hiszen ha egyedül tractusok határoznak az egyházker. gyűlésen: mit árthatnak bármilly nagy és egyenetlen számmal legyenek is a' többi pictus mascuiusok ? Vitató szavok úgy is volt az ülnököknek, mielőtt ülnököknek választattak is. 4-er. Azt az almanach' irója is megvallja a' 191. lapon, hogy a' presbyteriumok felől, eleitől fogva különféle fogalmak divatoztak, 's azokban még Tigurumban is, melly mintája vala a' mi rendszerünknek, időnként változások történtek; sőt a' 202. lapon megvallja azt is, miként nálunk is több helyütt, a' presbyterialis rendszer alatt, esperesi igazgatást értettek, püspök nélkül. Minek tehát nálunk megkövesülni agg követelésekben? Nem azt mutatja-e ezen adat is, hogy jog' dolgában, históriára támaszkodnunk nem lehet? 'S ha tractusok képviselnék az ekklézsiákat, mit fognánk mondani G. Katona' 85-dik cánonjára, melly azt mondja, hogy igazgatásunk aristocratico-deniocraticum? nem fogna-e az inkább bureaucraticum lenni, mellyben az aristocratiai egész intelligentia, melly egyházvidéki tisztviselőségre nem vergődhetett, csak súly nélküli szóihatásra lenne kárhoztatva , 's az egész democratiai vagy is népi elem, egyedül egyszeri választásban határozódnék? >Iár pedig következik-e, hogy kit egyszer curatornak vagy esperesnek választánk, ahoz örökre úgy megmaradjon, bármiként viselje is hivatalát, bizodalmunk, hogy az örökös képviselőnk sőt meghatalmazottunk is lehessen? De lássuk most már azon ellenvetéseket, mik ezen felállított elveim és tám-okaim ellen tétethetnek : Első azon ürügy, hogy az egyházi társaság, koránsem analóg a' polgárival és más világi társaságokkal, 's igy felvett alapom gyökerében hibás. — Úgy van! protestáns egyházi társaságunk, tudományban , annak alapjában a' szent-irásban , mellynek feltéte alatt állánk társaságba, bizonyosan nem analóg; de igen is ezen tudománynak életbe-léptetésére , ezen léptetés' eszközeire, sikeresítéseire, idvek' kiárasztásaira, vagy is tulajdonképeni egyház-igazgatásra nézve. G. Katona ezen kezdi cánonjait: „sicut nulla respublica , nullaque hominum societas, sic nec ecclesia Christi absque certis legibus et constitutionibus consistere potest." Tehát, úgy mond, cánonokat kell alkotni , legi tum divinae lum naturae consonos. Már, minden társaságnak e' világon, isteni és természeti lényegét teszi a' rend, önkény elleni biztosítás, társaság' intelligentiájának közczélokrai központosítása; mi prot. egyházunkra nézve annyival is inkább áll, hogy ennek igazgatásának több olly ágai vannak, mellyek nem egyedül lelkiek és túlvilágiak, hanem világi pályáinkon is lényegestényezők. Illyenpéldaul a'léleknyugalom, viszályokbani vigasz, béke, szeretet, egyértés'malasztjai,'s hogy többet ne említsek, a'nevelés és iskolák' egész ügye, melly más országokban, az egyházi igazgatástól legtöbbnyire elválasztva van. 'S miért kellene mindezeknek csak néhánynak gyámkodása alatt állaniok? Vájjon in ultima analysi, nincs-e mindezekben egyenlő érdeke minden állapotúnak, világinak úgy, mint egyházinak ? 'S lehetne-e olly sületlenséget állítnunk, hogy mind ezekre nézve, az egész egyházi társaság' intelligentiája, csak néhány egyénben központosul, kik a' szavazatok' többségével, egyszersmind ezekre kiváltságos szentlelket is kapnak; a' többire tehát már szükség sincs? Az egyház legyen-e a' világon azon egyetlen társaság , melly tagjainak intclligentiai súlyát használni mellőzze? Igaz, hogy tanítók és hallgatók vannak az egyházban, de a' viszony köztök korán sem az. mi praeceptor és tanítvány között; a' tanítónak nincs nálunk protestánsoknál az örök gyámkodási jog általaeva, sem hallgató arra kárhoztatva , hogy miként templomban hallgat, akként hallgasson örökre a' zöld asztalnál is. Helyesen mondja Dofjoswxúí (Prot. Egyh. és Isk. lap' m. é. 33. sz.) miként a' presbyteri rendszer' egyetemes főelve : „eltörülni a' különböztetést az uralkodó és engedelmeskedő egyház közölt; az egyházi életerőt nem a' papságban, hanem a gyülekezetek' képviseletében központosítni!u Második ellenvetés, azon előadás' elferdítésében foglaltatik, melly az említett egyházi almanach' 165 lapján áll e' szavakban: .,ezekből következtették (a' reformátorok) hogy az ekklézsiánakr mint minden más társulatnak (collegiumnak) vágynák jogai (jura collegialia); az egyenlőségnél fogva van joga minden tagjának beleszólani azon intézkedésekbe, mellyek a'társulat'czéljainak előmozdítására 's a'jó rend' fentartására tétetnek. Minthogy azonban nagy zavar és illetlenség nélkül meg nem történhetne, hogy minden tagja az ekklézsiának gyakorolja ezen jogot, szükségesnek állították , hogy az ekklézsia bizza meg némelly tagjait arra, hogy nevében ezen jogot gyakorolják (repraesentalivum régimén — delegata potestas)." Ez annyiban helyes, mennyiben az ekklézsia nálunk (melly itt egyház helyett vétetik) szinte társaságnak, még pedig egyenlő jogú tagokból állónak mondatik, kiknek egyenlően van joguk befolyhatni az egyházi igazgatásba. De épen íIly forma eszméknek elcsavarása, mint millyen az, hogy a' tagok' egyház-igazgatási joggyakorlata zavar és illetlenség nélkül nem történhetik, adott azon fonák véleményre alkalmat, hogy még az egyházkerületi közgyűlés is zárt és néhány tag által képviselt legyen ; valamint annak elcsavarása, hogy az ekklézsia a' nevébeniigazgatásra némelly tagjait bízta meg, arra, hogy ezen néhány ember minden mindenekben legyen az egyházban, a' többi csak néma szerepű. A' képviseleti rendszernek sem theoriája sem praxisa nem ez. Képvise-