Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1843 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-03-11 / 10. szám

10. PROTESTJLNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI Ei.lP JttásodiR évi folyamat. PESTEN, 18/13. Martius' 11-kén. Wer die Wahrheit sucht, darf nicht die Stimmen zahlen. L ejs s i n g. Tartalom* Nézetek némelly protestáns egyházügyi kérdésok felett. Kiss Sámuel. — Rendkiviili esperes-megyei gyűlés Trencsénben. Balogh Lajos. — Iskolaügy: Gr. Buttler' alapítványa a' pesti protestáns főiskolára. Hivatalosan közli Bajkay Endre. — Könyvismertetés 's néhány észrevétel a' kisdedovást illetőleg. Tavasy. (Jegyzettel Kiss Lajos-tól.) — Vegyes közlemények. Kezetek néítielfly protestáns egyházügyi kérdések felett. 1. Kell-e törvényi alkotni, mellynek következtében «' segéd-lelkész főnöke' helyén ne maradhasson ? Létezeit dunántúli egyházkerületünkben több évek óta egy rendelet : de ez, atomként, csak a' légbenlebege, mint a' paradicsom-madár , melly felől azt mesélik, hogy a' földre sohasem száll le. E' törvény tilalmazá a' segódlelkészeknek ugyanazon gyülekezetben rendes lelkészül megmaradni, hol főnökeik hivataloskodtanak. Légben létezettnek azért nevezem azon törvényt, mert ki volt ugyan mondva , hogy törvénynyésanctionáltassékaz, de a'jegyzőkönyvbe nem iraték; pedig ez a' mi egyházkerületünk' törvénytáblája. 'S hogy e' rendelet még csak irott malaszt sem volt, e' titok az idei egyházkerületi gyűlésünkben, a' — már e' lapokban említett — puczincziügy' heves vitatásakor lőn kinyilatkoztatva; 's ez is nyomatékos ok vala a' rendelet' kárhoztatóinak, hévvel vitatni annak meghiúsítását. Tehát volt törvény, és mégsem volt. így állván a' dolog „ miután voltak esetek, hogy a' segédet főnöke' elhunyta után megakará tartani a' gyülekezet rendes lelkészül: az egyházkerület nem engedé, mert — úgy mond — törvényünk tiltja azt. Ugyanez mondatott egy olly esetnél is, hol az elhunyt lelkésznek fiát akarák helyben marasztani, ki felöl pedig bizonyosan tudta minden, hogy sohasem volt atyja ellen absolonszivü. Voltak ismét olly esetek is , hol a' segéd' megmaradása megcngeclteték. E' szabadság utóbb az administratorokra terjedt ki csak. llly engedelem igen biztos menekvő lyuk volt a' törvény' hálóján; 's ugyanazért többen is lettek a' segédek közt, kik „administrator" czímért folyamodtak a' kerületi gyűléshez, 's azt megnyervén, így rajok nézve nem volt törvény az , mi a'káplánokra nézve törvény volt. Az említett végzés ugyanis azért hozaték, hogy igy a* rendes lelkész' nyugalma 's szerencséje biztosítassék a' segéd' netaláni fondorkodási ellen; továbbá , hogy az első osztályzatú gyülekezetekben — hol, csekély kivétellel, leginkább tartatnak segédek — ne tapasztalatlan fiatal ember hivata-Ioskodjék, hanem ollyan, ki már tapasztalt és családos létére is, méltóbb az első osztálybeli 's nagyobb jövedelmű helyre. Utóbb majdnem évenkint szőnyegre jutván a' szóalatti kérdés , némellyek nagy hévvel azt sürgeték, hogy azon rendeletnek sirt kell ásni $ mert — úgy mondák — a' protestantizmus' elve- 's szellemével homlokegyenest ellenkezik az , hogy akármelly prot. gyülekezetnek nem volna joga, rendes lelkészül ázt hívni vagy megmarasztani, kit szeret és kihez nagy vonzalma 's közbizodalma van. Mások ismét nem egészen meghiúsítni, hanem csak módosítatni kívánták ama' végzést, olly nemüleg , hogy a' melly segéd fondorkodnék főnöke ellen, ettől a' hivek' szivét elidegenítené 's maga' részére hódítaná, arra terjesztetnék ki a' rendelet'súlya; mert — ugy mondák — becsületes jellemű káplán nem teszi azt, habár törvény szerint megmaradhatand is főnöke' helyén: és így őt azon végzés méltatlanul fogná sújtani. Említett gyűlésünkben, hol a' puczinczi eset olly heves szóvitára nyújtott alkalmat, néhányan csakugyan arratörekvének, hogy a'szóalatti rendeletnek sírt ássanak; de ez akkor még sem sikerülhete. — llly előzmények után meg kell vallanom, hogy nézetem szerint gyászos ügynek tekintem, midőn sokan a' protestantismusi szabadságot annyira kiterjesztik, hogy azt egyházilag absolut függetlenséggel akarnák határossá tenni. llly roszúl számított elvek' következtében egy supfcrinfendens , kinek jog adaték candidálni vagy kijelelni lelkészeket, csak úgy tekintetik mint mumia, 's hatásköre — mellyet nem is dió- hanem mogyoró-héjba kívánnak némellyek szorítni — csak ábrándképpé alacsonyítatik. Nem szükség mondanom, hogy akármilly szabadelvű álladalomban is kötelezi annak tagjait a' törvény, jó rend és az igazság. Mit akarnak tehát világi urak a' protestantismus' illynemü szabad-