Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-15 / 24. szám

- 291 -szólóskét j csíziót} mellyek nini poshasztók el vannak téve egy jövő sütés alá; vagy ha még leszedjük a' többit is a' m^st^rgerendárol, az arany csészét, a' liliom rá Igy öt y a' réyi zsol­tárt, a' robotkönyvet: itt az egész népkönyvtár.' Népszerű Stancs^s-unk egy i\épköngv-\Q 1 szaporitá e' könyvet, mellyet ismertető, öröm­mel dugna fel mindegyik szegény mestergerendára, 's ha tehetsége volna, a' mezei naptárhoz köt­tetné, hogy minél többen olvashatnák a' nép kö-1 zűl. — Eddig két füzet jelent meg, mellynek sem több se« kevesebb ezélja nincs ennél: hogy a' né­pet öckörében gondolkozni tanítsa; mert valljuk meg, a' nép honunkban sokba törte már fejét és erőjét, csak az okos gondolkozásban nem; meg­szoktaták öt ezt ugy tekinteni, mint jónak és go­nosznak tudásának fáját, hogy valahogy gonoszt ne gondoljon jelen helyhezeléről. Az első füzet­ben, a' lények'isméretéről, tagosztályról, nyers termékekről, földinivelésről, háztartásról, olly egyszerű eddig szokatlan modorban szól a' nép­hez, mint egy hires angol méhész bogaraihoz, ki sajátságos dúdolással oda vitte őket, hova akarta, ez se papi, se mesteri, se birói, hanem valami adeptusi hang, egy ügyes hasból beszéllő — Bauchredner; — ő magából beszél, 's a' nép azt hiszi, hogy belőle szól ki. A' második füzet egy falusi examenbe visz, cgy falusi gyermek' szájából 60 kis lapon az egész­ségről, beszédről, Írásról, polgári társaságról, törvényről, kötelességről, hazánk' nagyságáról, találmányokról, természettanról, bizony többet mond czélszcrűt, mint Edei egész nagy könyvé­ben. — Kár, hogy a'könyv mint népkönyv drá­ga, és hogy maga az igen szerény, mindenütt áldozó szerző nyilván kiköti a' 2. füzet 58. lapján, hogy ő e' jó tanácsukkal, mint dulcamara tiz pengő krajczárért szívesen szolgál, ő a' ki tiz váltó forinttal megéri egy hónapra! — Ismertető meg­adna a' két sorért tíz pengő forintot, ha^a' nép­könyvben ott nem volna ; kár hogy szerző az iskoláknak nem igen forró barátja 's hogy embe­reit inkább autodidaktizálja; kár kivált hogy már a' második füzet tizenegy egész lappal karcsúbb az első füzetnél— meglehet a'nyomó'hibája; — kár hogy a' második füzet' külalakja más, hogy magasabb valamivel az elsőnél; az illyen füzetes kiadásokban galádabb valami nem lehet, mint mikor az egyik füzet kövér, a' inásik ösztövér: az egyik m.^as . a' másik alacsony, a' német ezt igy teszi ki : zus-a mm e n ge p u fft. Dobos. Magyar és német szó - és mondattan , gyakorlati szempontból tauitrnn>/ai' számára szerkezte Urtczer Lajos, a pesti ev. gym egyik oktatója. Pesten, I84'<á. Geibel hétrőlg' tulaj­dona. f\ra 2" kr. p p ) Örömmel mutatjuk be a' t. közönségnek eme' legújabb munkáját a­zon szerzőnek , kit már két hasontárgyu munká­járól ismerünk. Ugyanis ö azon oktatóknak egyi­ke, kik átlátván nehézségét és czéliránytalanságát azon egyik átalában divatozott, sőt itt ott még most is divatozó tanítási módszernek , miszerint a' latin nyelv latinul adaték elő, e' holt nyelv' is­meretét élő nyelv' eszközével kezdették csepeg­tetni növendékeikbe; melly czélra való nézve Mel­czer Lajos még 1836-ban szerkezeit és saját költségén nyomatott ki tanítványai' használatára egy magyar-latin nyelvtant, illyczim alatt: Gga­korlatokon épült maggar szabálgozatu latin nyelvtudomány s a f.; melly kézi könyvet va­lamint maga a' szerző, ugy más, részint nyilvá­nos részint privát oktatók is, kik azt előadásaik­ban elfogadák vezérfonalul, nemcsak a' latin, de egyúttal a' magyar nyelv' ismerete' terjesztésében is igen könnyű és sikerteljes foganattal használ­nak iskoláikban. — Hasonlót mondhatunk Mel­czer Lajos' második munkájáról is , melly szinte saját költségén 1837-ben ezen czim alatt jelent meg: Maggar /igei vész a tót ajka ifjúság' számára 's a' t. Ezen könyvecske, mellynek né­hány páldányai még most is, a' szerzőnél 24 kr. p. p. megszerezhetők. — ([valamint a' felebb em­lítettből is 36 kr. p. p. Heckenast és Geibel' könyv­kereskedéseikben) — practicus oldaléinál joíj­ra legczélszerübbnek tartatik minden eddig meg­jelent szláv-magyar nyelvtanok közt (lásd Pesti hirlap 1841. évi 96. számát) miként ezt több iskola­tanítók és elöljárók elismerik, kik szerinte szá­mos falusi és városi népiskolákban, kivált Zólyom, Nógrád és Gömörmegyékben igen szerencsés sü­kerrel terjesztik a' magyar nyelv' ismeretét; mi­nélfogva mi sem átaljuk ezen könyvecskét ezúttal is figyelmébe ajánlani a' t. közönségnek. — A' mi pedig szerzőnek ezen legújabb munkáját illeti, a' könyvnek figyelmes elolvasása után bátran állit­hatjuk, hogy a' szerző , a* pesli nyelvészeti osz­tálynak — mellybe többnyire német és magy ar if­jak járnak, szükségeit szem előtt tartva, azt olly tárgyismerettel és kivált practicus tapintattal szer­kézé, miszerint azt, bármelly alsó grammatikai osztálynak — legyen az bár magyar, melly a' német nyelvet is gyakorolni akarja, vagy legyen bár német, melly a' kor' és a' legújabban kidol­gozott iskolai rendszer' igazságos igényeihez képest a' magyar nyelvet gyakorlatos uton köré­ben terjeszteni kívánja — már olcsóságánál és csinos külsejénél fogva is, kézi könyvül aján­lani lelkünk' meggyőződéséből fakadó kedves kö­telességünknek tartjuk. Székács. Vefcye§ közlemények. Tanítói egyesület. O-budai lelkész Do­bos János ur' serkentéséie a' pesti ref egy­házmegyei iskolatanítók egyesületet alakítoltanak, melly évenként gyűléseket tartson, 's tagjaik a'

Next

/
Oldalképek
Tartalom