Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-22 / 38. szám

- 373 -nek ezen szükséges kérdések : ,,az ekklézsia' földjei, rétjei, 's épületei jó karban vannak-e? — a' lelkész' jövedelminek bészedésében nincs e hátramaradás,, ? — a' helység' képviselői a' maguk hasznokra könnyen rá mondják az igenis-1, — vagy ha említenek fogyatkozást: annak megorvoslását Ígérik: de a' mi rendesen Ígéretben szokott maradni. De hát a' lelkészszel mi történik? 0 szegény a' legkeservesebb dilemmában van; akár előre, akár hátra lép, mindenütt veszély; elöltüz, hátul víz, — 's talán legokosabban cselekednék, ha a' hátul levő vizzel, az elöl levő tüzet leintené/.. De, hoc opus et labor, nagy feladat , — megfejtője fejér holló. — Elég az hozzá, ha szói is, ha nem szól is, baj... Ha nem szól 's nem fedezi föl nehézségeit: év' fordultával ismét megvagynak fogyatkozási, még pedig bő kamatokkal; ha szól, már akkor a' helység' képviselői , amaz ismeretes anekdotaként: „Ha te verted az én zsidómat: én is megverem a' tiédet:" vádnak vádat állítanak szemközt; még pedig többször, vagy semmit sem jelentőt, vagy épen hamisat; 's ekkor, mint a' méhek mikor közikbetekintünk, kasostul felzúdulnak. Mármost, bármelly tisztára kimosattassék is a' lelkész: a' miveletlen csoport mégis boszús ; 's az áldott békének vége. — Bármelly tiszta és szent érzéssel hirdesse már most a' lelkész az Isten' igéjét; vájjon van-e annak valami sikere , mikor a' neki mérgült nép azt, mint ellenségétől, hallja hirdettetni? És ha szinte a' felsőség védi is a' lelkészt a' nyilvános sértegetődésektől: de hát a' számtalan titkos bosszantatásoktól — mikor egy áll több százakkal szemközt, — nincs mód hogy megótalmazhassa. — De csakugyan idővel csillapodván az indulatok, az óhajtott béke helyre áll: a' lelkész , ha ugyan más egyházba nem rendeltetett, vagy rendeltette magát, hogy újra kedvetlenségek ne érjék: kénytelen ajakait fogai közé szorítani, hogy ne szólhasson; szemeit behunyni, hogy ne lássa terhes szolgálatival megérdemlett jövedelminek aprónkénti csipdestetóseit. Sőt ismerek egyházat, hol a' sértegetett 's már gyengélkedő, Isten' szolgája, hogy bálra levő néhány éveit békével élhesse ki hivei között, illy engedvényt hirdetett ki közöttük: Hozzatok akármit jövedelmein fejébe , mindent elveszek , — 's mi szépen illett volna utána : csak ne bántsatok. — Tudnivaló, hogy kiki örömest élt aj neki adott szabadsággal. De hát a' következő lelkész, testben 's lélekben, bármelly erő-teljes legyen is , vissza nyerheti-e az elajándékozott jövedelemrészt? Felelet: maga erejével semmiképen nem; mert a' szokást, ha csak két éves volt is az , a' köznép törvény gyanánt imádja. Meg kell vallani, hogy népesebb, és igy jövedclmcsebb egyházink' lelkészei , ha akarják , 's ha szabad: tehetnek illy nemü áldozatot az elkanyarodott, "s kicsigázott szegény köznép' számára , 's mégis marad maguknak annyi , mi házuk' tisztességes fentartására megkívántató: de hát a' csak harmincz 's negyven családból álló egyház' lelkésze teheti-e azt? — pedig őrszemekkel nézik a' kisebb egyházak a1

nagyobbak' példáját; — ha teszi, 's tenni kell, mi marad az ároni ház'fényének fentartására? Felelet: anynyi, minél egy csordás , vagy ökör-pásztor is többre számol. — Igy hát a' testi szegénység mellett, nem csuda hogy a' lélek is szegény és nyomorú. — Csuda-e, ha sem ön magunk szülte munkákkal meg nem lephetjük a' tudós világot; sem a' hírlapok' olvasóit tudós értekezésekkel nem gyönyörködtethetjük? Hiszen a'lélek, elzáratva a' testvéres lelkektől, maga magától nem mivelődhetik; sőt ott eltompul, clcsenevészik : a' léleknek mivelésére megkívántatik a' miveltekkeli társalkodás, 's a' tudós világ'naponkénti emelkedésének vizsga szemlélése. Am de, a' szegénység szemérmes; nem szereti magát hajléka' szük körén kivül mutogatni : különben is a' pazarfényben ragyogni vágyó nagy világ , undorodik a' rongytól; mert rongy alatt ha nem rongy, legalább kopár és kietlen lelket is gyanít. A' mi pedig illeti a' tudós világhozi csatlakozást, e' részben a' mondottak szerint, a' nervus rerum gerendarum hibázván, az eszközök is, mik azon csatlakozást elősegíthetnék , hiányoznak: igy aztán, mint szánna szegett madarak, a' helyeit, hogy a' több magas lelkekkel a' tudós világ' magas régióin repdeshetnénk: csak a' földszint bukdácsoló mindennapias lelkek közé kénytelenülünk elvegyülni. Csak haladjatok hót ti haladás' buzgó baráti a' tudományok' dicső pályáján; ti, kiknek a' gondviselés kedvezőbb sorsot mért ki; haladjatok akár nyargalva , akár repülve : mi bizony csak fontolva sem haladhatunk; hanem csak nézünk és bámulunk titeket, mint egy Greenn léghajóján evező megannyi merész lelkeket ; bámulva nézünk mindaddig, míg a' felhők el nem fedeznek szemeink elől; és ott megdicsőültök. — Azonban hogy az igazságot itt is megvalljuk, mi is olvasunk ám. Micsoda merész 's vakmerő lélek bátorkodott tehát minket somogyi lelkészeket a' Jelenkor' mult évi egyik számában ABC-és papoknak nevezni: holott mi már az ABC-nél többre mentünk. Olvasunk bizony mi jó uraink Bux- Pufi- és még nem tudom micsoda... dorfokat, — Piktelusokat, Cocceusokat, és még más sokat, miket apáink az elmúlt dicső századokból zsák és mázsa számra olcsó áron megvásárolván, számunkra épségben feltartottak; — olvasunk nagyokat. nyomadékusokat, a'minőkből, mázsára vetve, 20—30. Keletnépe 's Polgári szózat sem nyomna le egyet; olvassuk olly édes örömmel, mintha a' Pesti Hírlap' legérdekesebb hasábjai (árulhatnának ki előttünk. — Igazán szólva : szükségünk is vagyon illy nagyságos Tzelinekre; gondolják miért? ad