Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-04-28 / 4. szám

- 40 . -Különös dolog valóban , ha az egyház abban tisz­teli elnökét's rendeléseket fogad el tőle, kit közös imáiban ritkán vagy soha sem lát. Ki nem jár az Úr asztalához, ki kétes könnyűséggel nyilatkozik a'vallás' szentségéről, vagy kinek élete botrány­teljes. A' felügyelő ne csak intézkedjék az egyház' dolgaiban, de az egyházat építse is példájával, az ő példája majd másokat is behozand az Isten' házába; ájtatossága átszivárog gyermekeibe; a' pap örül, ha világi segédét szeme előtt látja, midőn folynak ajkairól a' szent igék, mert ez ké­pes lesz méltányolni munkáját; a' hivők' serege inkább megtartja a' szükséges rendet *s illedelmet 's el nem idegenedik a' szent hajléktól, mellyben világi felügyelői is megjelennek. 2) A' felügyelő ne legyen az csak szóval 's névvel, hanem tettel is. Vannak papjaink, kik szeretik, ha magokra hagyatvák. Én nem ugy, felievén egyébiránt, hogy a' felügyelő tökéletes jellemű egyed. Ki csak egy vagy két év alatt egyszer jelenik meg az egyház' gyűlésén, csak a' szavazatokat, számadásokat irja alá, különben az esperességi, vagy kerületi gyűléseken nem lát­tatik; ha templom, oltár, iskola épül, abban hagyja a' papot, hogy maga vesződjék meste­rekkel, napszámosokkal; az illyen kevés hasznára van az egyháznak. De ismerek felügyelőket, kik valódi áldásai egyházaiknak; a' papok köszönik Istennek , hogy illy támaszokra szert tehettek ; az egyház virul igazgatásuk alatt, mert hivatásukat nem csak ismerik, de teljesítik is. 3) A' felügyelő ne nyomja le a' pap' tekin­tetét , ne szükkörítse annak hatását. Ezt a' leg­érdemesebb felügyelő is teheti néha szándékosan, néha akaraton kivül, ha nem egyéi telmüleg, nem összevetett vállal intézkedik Hierarchia nálunk iehetlen; ne említsük tehát azt azonnal, ha a' papi hivatal' méltóságát is fen akarjuk tartani. A' papnak nem lehet sikerrel munkálódni, ha hallgatói előtt csonkítatik tekintete Az okos felügyelő ezt tudja 's papját soha sem compromitfálja, sőt inkább, hol kell 's lehet, neveli tekintetét. Közlő' vidékén, hála Isten! erre panasz nincs. A' világi rend a' legillöbb méltánylattal viseltetik a' papi rendhez, de tudjuk , hogy ez másutt máskép van. Ataljában egyházunk' alapos alkotmányi elvének tartom, mely­lyet mindenekben szem előtt kell tartanunk: hogy nem csak vegyes az igazgatás, de a' világi és egyházi kormány ugyan­azon tekintetű, kivévén tán néhány ér­deket, melly külön egyházi vagy világi hatóság alá tartozik. 4) Bátor vagyok azon kérdést szerényen támasztani: mit kell lenni, ha a' felügyelő el­hanyagolja kötelességét, vagy épen a' jó rend ellen vétkessé teszi magát ? — Utasításinkban , mellyek egyedüli bévett 's erővel biró rendszabá-Iyink, ez iránti intézkedés nincs. A' kérdés egyéb­iránt olly kényes, hogy megfejtésébe bocsátkozni nem merek, bölcsebbekre bizván tárgyaltatását, nehézséget tesz e' mellett azon tagadhatlan kö­rülmény, hogy ezen hivatal merő tisztesség, (officium honoris) 's terhet hoz leginkább, de semmi jutalmat. Mindazáltal valának és vannak minden hivatalban ollyanok is, kik nem javára de kárára valának a' testületnek, mellynek tiszt­viselői voltak. Ennél fogva fontos feladás valóban, mikép lehessen a' felügyelőt kötelessége1 teljesí­tésére szorítani , vagy ha az ellen vétkezett, sújtani ? E' kérdés pedig legnehezebb megfejtésü a' mi honunkban, hol magunk vezetjük ügyeinket 's még eddig illően rendszeresítve nem vagyunk. 5) Egy van még, mi szívemet nyomja! EI-mondjam-e ? — A' felügyelő semmi szín alatt ne bírhasson kölcsön pénzeket azon anyaegyház' pénz­tárából, mellynek felügyelője! Hála Isten! el mertem mondani. Miután kimondám, okokkal is fogom támogatni. Első gyámokom a' nálunk divatos utasítás, mellyben e' szavakkal adatik elő a' sür­gettem rendszabály : „Inspector capitale ecclesia­sticum ad Ecclesiam suae inspectioni creditam spectans mutuum ne habeto.a Divatban van-e mindenütt ezen utasítás, nem tudom, dehogy ott sem tartatik meg mindenütt, hol divatozik, (tudom a' lelkészek 's pénztárnokok nem tartják azt fel); néha örülnek, ha felügyelőiknek ideig­leni kedvességet tehetnek, bár ez által magokat 's utódaikat jól meglakoltatják. Ugyanis, már elvnél fogva, a' dolog nem jó. A' felügyelő' fő kötelessége az egyház' künlévő pénzeinek beszor­galmazása. Miként fogja ezt tenni, ha ő az adós? Akkor ő legyen egyszersmind fel- és alperes. — Továbbá ez által azonnal sértve van az ő függet­lensége az egyház' irányában Kijavításokat, épü­leteket, alapítványokat nem fog többé indítványozni, mert felmondatik tökéje. Végtére a' helybeli gyűlést

Next

/
Oldalképek
Tartalom