Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-08 / 36. szám

- 39 i -Teendő egyéb tiszteit, körülményeit, ha­táskörét tekintve, e' rendnek illy terhelése nem is lehető. Nézzen végig bárki ama' szolgálatok' hosz -szu során, miket súlyos elhívatása lelkésztői kö­vetel: meg fog győződni, hogyha mind ezekben — mint köteles — hiven eljárand, az állomány' kebelén nem ingyen és dologtalanul élődő here ő. Lehetnek-e annak üres órái, kitől a' mellett hogy legalább minden hetedik napon , százanként, ezren­ként elébe sereglő gyülekezet előtt, kidolgozott mi vekkel tartozik fellépni — a' közbe-eső napokon minden reggel' felviradtával újraszülető hivatalos foglalkozásai: keresztség' kiszolgáltatása, házasok' összekötése, elhunytaknak adandó végtisztesség, anya könyvek' kezelése, háborgó hitesfelek' ösz­szeengesztelése, hitkétségben szenvedők' útba vezetése, az egyház' bel és kül ügyeinek kormányzata 'stb. temérdek , népes gyüle­kezetekben, mondhatni minden idejét elrabolják; annyi üres órái, hogy ezeken, ama' tisztek mellett, újabb szolgálatuknak , minő a' gyülekezet' növen­dékeinek egy vagy más tudományágban oktatása, mint azoknak előmenetok, 's saját becsületérzése lelkismérete kívánná, — pontosan megfelelni birjon ? . . I)e engedjünk, adjuk meg a' megad­hatallant; legyenek, némelly csekélyebb népes­ségre terjedő egyházainkban, lelkésztársainknak hivatalos foglalkozásaikból felmaradó, nem óráik egész napjaik : jóisten! minő, illy helyeken, égi malasztaid' kisáfárlóinak kitartásáról, a'gondosko­dás ? Szemérmet legyilkoló huzalkodással kényte­len , garasonként, fukánként, kiperleni, kicsikar­ni híveitől silány bérét az a' lelkiatya, kinek a' messzire kirongyolló, itt amott megroggyant pap­lakban egy család — nem ritkán, számos tagokra terjedő, olly család csügg érző kebelén, melly előtt az ő szeme' hunytával, vagy bármelly, hi­vatala' viselésére alkalmatlanná teendő, baleset' véletlen közbejövetelével, a' megélhetés' remé­nyenek ajtaja örökre zárva. Ne legyetek kegyetle­nek uraim! ha hitelek azt tartja, hogy társas jóléteitek'alapköve a' vallás, 's mégis azokról, kik c' körül buldogságtokéri izzadoznak, kellőleg nem gunduskudtatuk ; ne legyetek szívtelenek mon­dom . kiölni akarni nemzői kebelből azt a' termé­szet-szíilte szent ösztönt, mellyet kölykei iránt fe­nevad is érez, — engedjétek őket, üres óráikban , fáradozni övéikért is; vagy adjatok a' munkásnak méltó bért: 's ekkor legyetek szigorúak, — kö­veteljetek. E' mellett ki. nevelői töredelmes pályán, si­kercsen munkálni buzog, annak hatáskör is kell: hatáskör, szorítni a' szülötteik' java iránt hanyag szüléket szent tiszteik' teljesítésére, — ha más e­gyéb nem lenne használatos — a' kényszerítés' fegyverével is Mi, kiknek az a' szerencsétlenség jutott, köznépünk' clfásult lelkületének minden­napi szemtanúi lenni, kik a' minden lelkesedést és kedvet legyilkoló bú'csüggcsztő fájdalmával napon­ként kénytelenek vagyunk érezni, minden szivráz­kodtató beszédeink,felvilágosító oktatásaink,kemény dorgálásaink, az egyház' utánunk kongó hideg falai közt,hatástalanul, mint enyésznek el; mi tudjuk igen, mikép népünknek bármelly üdvös , de csak egy fillérnyi áldozatot kérő , tettre bírására —csak ez utóbbi, a' kényszerítés'fegyvere, egyedül a'gyü­mölcsöt reményltető szer. Es lássuk , minő a' ha­táskör, melly illy jellemű nép'ellenében, szánandó lelkészi rendünknek jututt ? Pirulva vezetlek, uraim! benneteket e' mezőre , —mert a' mit itt láttuk: az nemünknek, e' kuniak , a'humanitas emberi mél­tóságút, minden eltipró önkény alól, kivívni küzdő e'századának, és—mi legszentebb lánggal tarto­zik döbögtetni halandó keblet, a' vallásos érzet­nek, mondhatlan gyalázatára van. Annak, ki hall­gatói előtt, a' hit' könnyen örvénybe sodró ten­gerén, téveszthetetlenül az igaz czélt mutató vi­torla, a' családi életbe üdvöt hozó, az állomány' czélját biztosító, tiszta erkölcsökben hü mentora, balsors' súlyos csapásai közt egyedüli vigasztalója, kétes kérdésekben biztos tanácslója; annak a'lel­késznek, mondom, ki első köszönti áldással az ujdon születelt kis világpolgárt léte'hajnalán, 's előtte járván, őrvezetőként, keresztül az egész létpályán, áldással ereszti el a' túlvilági úlnak is a' mulandóság' révpartján : földi minden szeren­cséje , üdve azuknak, kiket illy fáradatlanul daj­kál, megköletlen kezeibe vagyon letéve. Evenkint fogadtatik és bocsáttatik ő el, mint a' baromőr. Es illy bánásra nem hivatalbeli hanyagság, vagy lehetetlenség, vagy butrányus erkölcs legtöbbször az ok : elég puszta újságvágy , a' lelkésznek patro­nusáénál netalán különb két ökre , vagy nejének fejkötője , az alkudott bérnek követelése , vagy az egyház' javai körüli szorgos őrködés. *) Illy Ki elölt túlságig vittnek fog tetszeni ez előadás hogy többet ne említsek , utasítom azt a' f. szabolcsi egyházvidék' úgynevezett helyosztó vagyis József­nap körül tartatni szokoll gyűléseire. Sot, hogy a' könnyeu nem hivők' kedvéért, győző erősségül egy történeti adat is álljon ill, — siilyeszlő szé­gyennel bár — meg kell említnem, mi legköze­lebbi évek' valamellyikén, ugyanazon egyházvi­dékbe keblezelt Tas nevü helységben történt. Itt ugyanis bizonyos az egyházat nem a* lelkészt illető vagyonnak némelly előkelőbbek által magok' hasznára bitorlása ellen, a' lelkész, mint illett mint szent liszté követeié . férjfiasan közbe vetvén ma­gát, az e' miatt ellene bőszített néptől , a' pap­lakból, minden övéivel egyetemben, erőszakosan kihurczoltalolt a' határszélre, 's innen töhb na­pok múlva is, csak megyei halalomkar által vi­lelhetelt vissza. Nemzet' atyái! ti a' jobbágyot földesura' önkénye ellen, a'törvény' védpaizsa alatt, lisztelve az emberi méltóságot bárkiben is, biztosítátok , sőt számára függetlenséget, sza­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom