Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-01 / 35. szám

- 39 i -tély-és hatalomtól, melly azon erőszakoskodni szeretne, és bennünket akár reábeszélés, akár ígéret, akár fenyegetés, akár kényszerítés által ollyan dolgoknak elkövetésére akarna reávenni, mellyek legjobb meggyőződésünknek ellenére vannak ; és szabadoknak tartjuk magunkat mind azon evangeliomi eszközök' használására , mellyek lelkismeretünket ébren tartani, élesíteni, mivelni és szilárdítani képesek." Melly szükség legyen pedig ez , ki nem látja át? Noha lelkisineretet egészen elsikkasztani lehetetlen ; mindazáltal azt elhanyagolni, elaltatni, egy időre elnyomni mégis lehet. Minden embernek lelkismerete ollyan fokon áll, a' millyenen van annak ismerete az Istenről és az Istennek akaratjáról. A' kinek durva megfogása van Istenről, annak lelkismerete is csak igen szük körben fog mozoghatni, és igen alacsony lépcsőre fog emelkedhetni. — Például: a' zsidó az ö Istenében igen sok emberi indulatokat látott; — az ü Jehovája erős boszuálló volt: azért, ha ő is boszuját töltötte megbántóján, e' végett legkevésbé sem vádolta őtet lelkismerete! — Mennél fölemelkedettebb ellenben valakinek vallási nézete; annál finomabb és nemesítőbb lesz lelkismerete is. — Ugyanez okból főképen itt kell méltányolnunk azokat az elveket, melyeket anyaszentegyházunk követ! Mi lehet a' világon az emberi lélekre nézve mivelübb , mint a' Krisztus' evangelioma ? 'S ime a' mi anyaszentegyházunk azt mondja híveinek : Néktek szabad, sőt kell is a'Krisztus' evangéliumát olvasnotok és magyaráznotok; mert csak akkor lesz az néktek evangeliom, azaz örvendetes isteni követség, ha értitek! — tinektek szabad, sőt kell a' hit' dolgában saját szemetekkel látnotok; mert hinni, igazán bizonyos lenni valami felöl csak úgy lehetséges, ha láttok! És bizonyára, az illyen úton szerzett vallásos nézet képezheti csak lelkismeretünket olly mágnessé, melly a' sors'tengerén erkölcsi életünk' sajkájának kimutathassa a' kívánt révpart felé az igazi irányt! — Azonban azt mondhalná valaki: ez a' tilelkismereti szabadságtok hogyan fér össze a' polgári élet' viszonyaival ? Nem fog-c az minduntalan összeütközni a' világi törvények' szigorúságával, melly az egyesek' leik— ismeretét korlátolja? — De ettől mi, keresztyén felsöségek' kormánya alatt most már semmit sem félünk. — Ez még csak pogányok között lehetséges. Például, ha Chinában az egész világnak egyedüli ura, az égnek fia, az ő teljes hatalmából azt parancsolná: „nem szabad hinnetek a' Jézus Krisztusban!" — Ez a parancs igenis egyenesen összetűzne lelkismeretünk' szabadságával; — 's ott nem maradna más hátra, mint azt mondanunk:) „tégy velünk úgy, a' mint hatalmadban áll, — minekünk hinnünk kell, a'mit megtagadnunk nem lehet!" — Ezt kívánja Üdvezítönk: (Máté 10, 37.) ,,a' ki atyját vagy anyját inkább szereti, hogy sem engemet, az nem méltó én hozzám", azaz: a' ki atyjának, vagy anyjának kedvéért azt tenné, a' mi lelkismercle ellen van, az nem lehet az én tanítványom! — Ezt bebizonyította ő saját példájával, midőn magát a'halálra adta. — Ezt tették Jézus' tanítványi, midőn a' zsidó főpapoknak' írástudóknak és Farizeusoknak, kik nekik megtiltották, hogy a'Jézus' nevében többet ne prédikáljanak—azt felelték (Ap. Csel. 5, 29.): „inkább kell engedelmeskedni az Istennek, hogysem az embereknek!" — Nem jól teszik tehát elleneink, hogy a' lelkismeret' igaz fogalmát, megtámadásuknál tekintetbe nem veszik. II.) „De vádlóink, a' felhozott pontban, azt a' valóságos magaviseletet sem veszik tekintetbe, mellyet a' protestáns keresztyének világszerte gyakorlatilag bebizonyítanak." — Mert ha a' mi lelkismereti szabadságunk olly veszedelmes volna, és mi protestánsok olly rend-és békerontó hazafiak volnánk: azt csak ugyan ott kellene leginkább tapasztalni, a' hol a' mi vallásunk a' többségnek vallása. De ezt tapasztalni-e ? Kiktől tiszteltetnek a' fejedelmek és felsőségek igazabb jobbágyi hódolattal mint a' protestáns keresztyénektől? — IIol hallani kevesebbet lázzadásokról és zendülésekről, mint o közöttük? Hol látni kevesebb vétkezteket a' börtönökben, kevesebb gonosztevőket a' vesztő helyeken, mint a' hol ők leginkább honosok, kik lelkismeretiiket szabadnak tartják? Bizonyára illenék , hogy elleneink mindezeket nyugodtan meggondolván felhagynának, bennünket gúnyoló, vagy gyanúsító mérges megtámadásaikkal. — A'mi lelki szabadságunk koránsem olly agyrém, mellyet mi csak ugy koholtunk magunknak, hogy alája rejthessük hitetlenségünket. Mi azt a' világ' megváltójától, a' Jézus Krisztustól vettük, és lényeges kellékének tartjuk keresztyén vallásos életünknek. „Mert vele élve mutatjuk meg Üdvezitőnk iránt igaz tiszteletünket, — általa tartjuk fel a' szent írások'isteni tekintélyét, — általa vetünk keresztyén hitünknek szilárd alapot, — általa tesszük lelkismeretünket biztos kalauzzává erkölcsi magaviseletünknek." — Hagyjanak tehát bennünket nyugott birtokában kincsünknek , melly nekik nem árt, 's a' mellyet mi nem nélkülözhetünk! II a u b n er. Paeilagoyiai levelek. A' pápai főiskola. Piípa, aug. 25. 1842. Többizben szólítottál fel már, barátom, hogy téged a' némethoni nép- gymnasialis és akadémiai iskolák' állapotja felől értesítenélek: de a' felelettel mindeddig adós maradtam ; 's most is nem külföldi, hanem némelly honi iskolák'ismertetését tűztem czélomul Mentségemet, okaimat, halld röviden. Midőn te tudakozódásaid' főbb rugójául azt teszed, hogy a' külföldi iskola-ügyet igen kevesse