Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-12-01 / 35. szám

- 39 i -mi hitünk is. Azért mondja az apostol (Sid. 11 : lehet/ És ha ez igy nem volna , nekünk most 1.) ,,A' hit pedig az ollyan dolgoknak valóságuk, 1809 esztendővel Krisztus urunk' feltámadása után, a' mellyeket reménylünk, és a1

melly dolgok nem őtet testi szemeinkkel nem láthatván, meg sem láttatnak, azoknak; bizonyos rnutatójok.,

t

— De lehetne győződnünk'lelkünk'halhatatlansága felől, kimondja azt is (2. Thessal. 3 : 2) ,,A' hit nem c\) „Hogy mi kőző Uünk protestáns kereszrainden embernek dolga, azaz: nem függ az embernekkényétől, hogy higyjen a' mi neki tetszik" A' hit, a' nemesítő, üdvözítő hit, Isten' ajándéka, mellyet azoknak ad, a' kik magokat annak elfogadására fogékonyokká teszik. Fogékonynyá pedig mi által lehet az ember? Kétségkűl, ha szabadon gondolkodik mind azokról, mellyeket eszével felérhet; mert igy nyer lelke szárnyakat felemelkedhetni azokhoz, mellyek tapasztalása' körén túlvagynak. Mindezek után mikor mi hitszabadságról szólunk , következetesen nem érthetünk alatta korlátlan önkényt-elfogadni vagy nem fogadni azt, mit hitünk'szerzője ad, hanem a' mint már mondottuk: keresztyén hitszabadságot, azaz: ollyant, melly a1

keresztyénséggel összefér, minthogy a' keresztyénség olly szabadságot, melly önmagát megsemmítse, nem adhat. — Hogy röviden megmondjuk , mi protestáns keresztyének ezt valljuk: abból, mit a' Jézus Krisztus nékünk hinnünk acl, legkevesebbet is félrevetnünk nem szabad, — mind annak előttünk szent igaznak kell lenni; — mindazáltal j hogy az előttünk valósággal szent igaz lehessen: szabad nekünk beszédei, tettei, Ígéretei felelt addig gondolkodnunk mig szellemüket felfoghattuk és iidves hatásukról meggyőződést szereztünk ; minthogy «' keresztyén hit csak akkor válik saját hitünkké?

rügy tudósabb hangon szólva: a" positiv keresztyén hit, igy lesz a' mi subjectiv hitünk. — Valaki másként hisz, annak hite vak; a' vak hitet pedig mi nem lartjuk hitnek. Mert a' ki azt erősíti, hogy valamit lelki tulajdonává tett, a' mit nem ért, az nem mond igazat! — Hogy Krisztus urunk az illyen vak hitnek nem volt barátja , azt világosan kimutatta ; mert valahányszor valami fontost mondott tanítványinak, vagy megkérdezte őket (Máté 13,51.): ,.Értettétek-e mind ezeket? vagy felkiáltott (Máté 11, 15. Luk. 8, 8.): „A1

kinek vágynák hallásra fülei, hallja 1" — Ugyanazért, mikor egyik tanítványának azt mondja: (Ján. 20 . 29.) „Boldogok , a' kik nem látnak, és mégis hisznek", nem azt gáncsolja a' megváltó, hogy Tamás látni és meggyőződni akart mestere' feltámadásának valóságáról : hanem csak azt , hogy testi szemeivel és ujjaival akart látni. Minden bizonynyal nem akarta mondani Jézus: ,Boldogok a' kik vakon hisznek; hanem boldogok, a' kik ott is feneket találnak hitüknek , a' hol testi szemekkel látni, és újakkal tapogatni nem tyének között annyiféle a ' keresztyén hit, a' hány egyedek vagyunk, ez részben igaz. Igaz, hogy a' subjectiv keresztyén; hit annyiféle, a' hányféle a' subjectum." De meg vagyunk győződve, hogy ez akármelly más hiten levőknél sincsen másként. — Egy tál ételből esznek tizen, és nem egyenlőképpen hiznak meg attól; mert nem egyenlő az emésztő tehetség. A' lelkiekben ez épen igy van. Ugyanazokat az igéket hallgatják százan, és százféleképen épülnek azokból, mert nem egy mértékben osztogatta nekik az Isten a' felfogó tehetséget. (Máté 25: 14—27. 1 Kor. 12: 4—11.). — Sőt még többet mondunk: mi protestánsok között nem csak annyiféle a' hit, a' hány egyedek vagyunk; hanem ugyanazon egyedben is különféle a' hit különféle életkorban. Ezeknek irója magáról ugyan azt vallja őszintén, a' mit Pál apostol mond (1 Kor. 13: II.): „mikor gyermek voltam, úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, és úgy értettem mint gyermek ; de minekutána férfiúvá lettem : elhagytam a' gyermekhez illő dolgokat." — A' mint erősödik az értelem , tisztul a' hit. De lehetne-e ez, ha hitbeli szabadságunk nem volna ? d.) „Mindezekből azonban épen nem következik, hogy tehát közöttünk épen nem látszik semmi unitasfidei et unitas ecclesiae Christia-nae!" — A' mi az elsőt illeti, személyes nézeteink' természeti egyenetlensége mellett, mi protestáns keresztyének a' hányan vagyunk: hiszünk (1 Kor. 8: 6.) egy Istenbea, a1

kitől vágynák mindenek és mi is ő benne; és egy Jézus Krisztusban, a' ki által vágynák mindenek és mi is őáltala; és egy sz. Lélekben, a' ki a' jóra törekedőket gyámolítja; egy erényben^ melly egyedül boldogít; és egy menny országban * mellyben a' mennyei atya gyermekeit összegyűjti. Tehát van közöttünk unitas fidei. — A' mi pedig a'másikat illeti, megtámadóink sem tagadják, hogy alig szóljanak velünk tiz szót, ha előbb sohasem láttak bennünket, rá ismernek bennünk a' protestánsra. Ugy de hogyan lehet ez, ha nincsen semmi , a' mi bennünket megbélyegez ? — Bizonyára van közöttünk unitas ecclesiae is! ej A' mi a' fejetlenséget illeti, az megint nem illik ránk ; mert a' világiakban fejünknek ismerjük (Rom. 13: 1 — 7.) mindenütt, a'hol honosok vagyunk,a' törvényes fejdelmet és felsöséget; — a' lelkiekben pedig fejünk a' Jézus Krisztus. (Máté 23: 8.) /.) Hogy néha, imitt amott mi közöttünk is támadnak egyenetlenségek , viszálkodások , versengések , — azt senki sem fájlalja mélyebben, mint mi magunk; — 's bizonyára boldogabbak