Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-24 / 34. szám

- 39 i -közt szabadságról beszél , az evvel azt mondja , hogy ő magát jogosítva érzi azt félre is vethetni. Ugy de a" ki ezt teszi , lehet-e az még keresztyén ? Az igaz keresztyénnek uincs más választása , mint elfogadni azt, a* mit Ura parancsol! Igen csudálatos! Mi a' fogalmaknak ebben a1

képtelen zavarában semmi logikát nem látunk — Nekünk természetesen mind a' keresztyénségről, mind a' lelkiszabadságról egészen más nézetünk van, mint a' millyen ebben a' csudálatos ellentételben mutatkozik. — Nekünk a' keresztyénség igen is Istentől adatott megmásíthatatlan positivum; mindazáltal mégis ollyan, melly, legyen bár ön magában még olly felséges, szent, igaz, tökéletes: mindegyikünk' személyére nézve csak ugy lehet emelő , nemesítő , boldogító, ha tőlünk megértetik , megkedveltetik , az életre alkalmaztatik. Ugy de lehet-e valamit megérteni szabad gondolkodás, megkedvelni szabad érzés , 's az életre alkalmazni szabad-akarat nélkül? — Mikor mi protestánsok magunkat keresztyéneknek valljuk, őszintén kimondjuk tehát, hogy mi a' keresztyénséget félre vetni nem akarjuk, hanem azt objecturn positivumnak elismerjük, mellyet sajátunkká tenni készek vagyunk; — és ha szabadságról szólunk, nem érthetünk tehát korlátlan önkényt, melly a' keresztyénség fölött koczkázni kiván, hanem keresztijén szabadságot, az az ollyant, melly a' keresztyénséggel összefér. — A' mi szabadságunk pedig épen úgy összefér a' a' keresztyénséggel , valamint öszszefér a' természetnek szabad vizsgálása a' természettel. Avagy nem ugyan azon egy Isten közlekedik-e velünk a' természetben mindenütt, ki a' keresztyénség' kijelentéseiben ? és nem ugyan olly örökké változhatatlan szabályokat követ-e ő ott, mint itt? és mégis mellyik értelmesnek jut eszébe természet' ellenségének mondani azt, ki nyilt szemekkel, szabad lélekkel vizsgálódik annak rejtélyes műhelyében, hogy nagyszerű működéseit megértse ? — Igen, szegény Galileit megfaggatták egykor azért, hogy az előbbi tudatlansággal nem gondolván, elfogulatlanabb szemekkel merészlett beletekinteni a' csillagos ég' titkaiba, és látni bátorkodott, hogy nem a" nap forog a' mi kisded földünk, hanem inkább ez ama' körül! De ki nem szégyenlené most öt vétkesnek mondani, a'természetben munkálódó Istenség ellen? Igazolva áll ő az egész értelmes világ előtt mint ollyan, ki avatottabb papja volt a' természet' igazságainak, és a' Teremtő' abban követettútainak, mint azok, kik őtet vakmérőségeért kárhoztatni merték ! — A' keresztyénséggel sincs ez máskint. Nem kell azt félteni az emberi ész előtt. Még soha sem ártották a! keresztyénségnek azok, kik szabadságot vőnek magoknak nyilt szemekkel nézni annak csillagos egébe , mert változhatatlan örök isteni igazságokat láttak abban ragyogni; de mindenkor ártottak azok önmagoknak, kik előtte szemeiket behunyták, mert vagy ollyan eledellel terhelték epedő lelküket, mellyet megemészteni nem tudott, vagy megbecsülni nem tudván az ismeretlen kincset, mellyel őket megkínálta, sárba tiporták a' drága gyémántot. Hát a' zsidó főpapok, Írástudók és farizeusok azért nem fogadták-e cl a' keresztyénséget, és azért feszitették-e meg annak isteni szerzőjét, mivel szabadságot vőnek magoknak józan észszel megvizsgálni annak igazságait, — vag) inkább azért, mert elfogultságukban megfontolásuk'tárgyává sem akarták tenni azokat ? Az egész vád tehát, melly e' pontban ellenünk indítatik, nómellyek' azon véleményéből származik, miszerint (C keresztgénség oltg ggőggszertári adag , mellget akármimódon is az emberbe bele kell tölteni, — minden vonakodás pedig, még az is, melly nem az orvosság maga, hanem csupán az erőszakoskodás ellen keletkezik, ollg zabolatlan, makacs önkéng, mellgazért, mert a ggoggulást nem akarja , kárhozatos. — Mi pedig mindezekre felvilágosításul azt mondjuk: mi az orvosságot magunk, önként , örömest is be fogjuk venni; csak előbb látni akarjuk, mi az, a' mit be kelljen vennünk? és hogyan kelljen azzal jószerücn élnünk? 's azért csak azt kérjük ki magunknak, hogy rajtunk senki ne hatalmaskodjék. — 'S vájjon rosszul teszünk-e, hogy igy cselekszünk? „Bizony rosszul, pedig igen rosszul!" igy válaszolnak elleneink, és egy űj váddal terhelnek bennünket, mert azt mondják: II. Ti protestánsok, ti hát mindent előbb látni akartok, hogy elfogadhassátok? Nem cselekesztek-e épen esztelenül, hogy emberi gyarló eszetekkel akartok mindent felfogni ? S nem mutattok-e nyilvános tiszteletlenséget a' keresztyénség-' isteni szerzője iránt, midőn azt az emberi észt teszitek felibe bíróvá? — Nem lehet az kereszt) én , ki a' Jézus Krisztust Isten' fiának nem tartja! Mihelyt pedig Isten' fia ö . feltétlenül tartoztok neki engedelmeskedni, mint a" ki nálatoknál jobban tudja, mi hékességtekre való! Az tökéletesen igaz, hogy mi protestánsok mindent, a' mi látható, saját szemünkkel, az az lelki szemünkkel, akarunk látni, és pedig azon igen egyszeri okból, mivel azt kell hinnünk, hogy az Isten is igy akarja, Mert , ha az Isten nem akarná, hogy lássunk; kétségkívül nem adott volna szemeket. — Mi tehát még ott is, a'hol megfoghatatlan dolgokról van szó, magunk'szemével akarjuk látni, hogy csakugyan megfoghatatlanok-e azok? Ezt meg azért: nehogy akárkinek csüggedése minket is hasonló csüggedésbe hozzon. Mert, noha nagyon is érezzük minden oldalról emberi eszünknek korlátjait: mégis hinnünk kell, hogy az Isten' országában az igazán gondolkodni akaró észnek örökre ki fejt hetetlen titkok egyátalában nincsenek. Minden megfoghatatlan dolgok csak egy időre megfoghatatlanok. Mikor derül fel felettük az értelemnek napfénye? csak ennek nem tudása fonja lelkünknek békóit. — Sokat, igen sokat nem értettünk gyermek-eszünkkel, mi most világos előttünk. Ugy de ha mi, akkori megfogásunk' leeresztett sorompóinál megállapodva , szemünket