Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-10 / 32. szám

— 384 -A' derék szerző megmutató, hogy alig van tudomány, mit népszerűen adni ne lehetne; hogy a' ki népszerű körünkbe tárgyát levonni nem tudja: az sem magával sem tárgyával tisztában nincs. 0 nem veszté el szeme elől Quintilian' sokak által kegyetlenül magyarázott szabályát „pravum quod­dam studium circa scriptores artium existit, nihil eisdem verbis, quae prior aliquis occupasset, finiendi: quae ambitio procul aberit a me!" — E' munka' részenkénti bírálata messzebb vinne mint az ismertetés' szük határai engednék. Átalá­ban szerző kevesebbet mondott, mint tudott, 's elke­rülte Íróink' főhibáját, kik felejtik az aranyszabályt, mellynél fogva: „kevesebbet czélszerübb írni a' tu­dottnál." Földünk' képződési procedúrájában jó lett volna párhuzamokat vonni Mózes felél? Buffonés de Lück ezt tenni legalább el nem mulaták; de ez már a' szerző' sajátságai közé tartozik. — Egyéb­iránt a' tudós szerzőnek szerencsés utat, iskolai irodalmunk' töretlen vak ösvényein! Dobos. 2. Földrajzi tanítás a tanuló ifjúság' szá­mura , sok kérdésekkel és feladatokkal, szó-és írásbeli megfejtésre. Első folyam. Tiszta vagg térszeréuti földrajz. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1842. A' munka 138 lapon, meglehetős papíron, nem vedlett betűkkel, hét szakaszra szól: 1-sö a' föld' alakját és térképét, 2-dik a' száraz föld és tengertérek'átalános átnézetét, 3dik a'tenge­rek' — 4-ils a' szigetek' — 5-dik a' földrészek' — 6-ik a föld' felemelkedéseinek és mélyedései­nek , 7-dik a' vizek' térképi leírását kisérti meg nem kevés ügyességgel és szerencsével. Ha visszaemlékezem mint tanultam ezelőtt közel 15—20 évvel a' földleírást: csudálkoznom kell, hogy ugy nem jártam, mint amaz utazó, ki a' hires geographiát városnak gondolván , alatta szerencsésen elutazott, és visszafelé sehogy többé rá nem akadt. Később magam is tanítottam föld­leírást gyermekeknek. Tanítványim, sőt tán ma­gam is hittem, hogy az egész földgömb fejemben van , mint egy egész faváros a' gyermek' iskátu­lájábau : azonban, mindinkább kezdem hinni, hogy én az egész geographiából, a' szó' teljes értelmé­ben , nagyon keveset tudtam , még akkor is, mi­kor tanítottam. De ez nem csuda! mert hiszen, hajdan , nekem is volt egy amúgy révészeseu választott philosophia-oktatóm; ki velem soha nem tudá megértetni, mit maga sem értett; pedig mind ő, mind én nagyon hittük, hogy értjük. Kivált e' jelen munkával — szégyen nem szégyen! meg kell vallanom, úgy jártam, mint Klim Miklós járt más világi madarával A' kötél, mellyen függve vizsgáltam sötét földünket, derekamról leszakadt, és engem e' könyv elragadt földünk fölé, honnan az egészt láttam, felmértem, felszabtam, mint gyermek a' lapta-gerézdeket! — Ki nem hiszi, kisértse meg az én rovásomra! Pedig — kérkedés nélkül legyen mondva — sokat összeolvastam földünkről; a' délvonalakat az egyenlítővel és a' dél-északi körökkel össze­vissza vagdaltam; bevontam hálóval földünket és örültem a' nagy halnak, mellyet fogtam: mégis, magam' emberségéből, tiz—húsz feladatot e' köny­vecskéből alig bírtam volna megfejteni. Eddigi geographiai tanmódunknak legfőbb hibája volt: hogy részeket adott egészt nem; földrészekkel, országokkal, városokkal ismertetett; hegylánczo­kat, tengereket folyamokat nevezett: de óssze­függetlenül az egész föld' térképével. Mindenütt otthon voltunk, még sem tudtuk az egészhez ké­pest megmondani, hol járunk; hetedhét országo­kon vitt keresztül, de ha szabad hasonlílni, háttal, mint a' kötélverőket E' könyvecske' tanmódja el­lenben ollyan, mint Magellan' hajója; azon pontba visz vissza, mellyből kiindult; az egész földet megkerüli és hálóba kötve kezünkbe adja, mint egy laptát. Eddigi szokott tanmódunk szerint nem fért fejünkbe a' nagy föld : e' kis könyv' tanmódja, a' többiéhez képest, természetes mágiával a' kulcs­lukon át, bevarázsolja fejünkbe az egész földet hegyestől, völgyestől, tengerestől. Én azért tiszta szívvel merem ajánlani e' könyvecskét mindenki­nek, ki földünk'térképéről magának teljes, egész előterjesztéseket kiván szerezni. Ki ezt figyelemmel megolvassa, és rajta nyomról nyomra végigmegy: bizonyosan megleli a' hires archimédeszi pontot, mellyből földünket sarkából kiemelve , egyszerre láthatja mindegyik főpontját, mit maga a' nap sem tehet Ki e'könyvecske' feladatait, kérdéseit sor­ban megoldozgatja: felülhet kényelmesen — mint a' dagurerotyp nevü könyv' tábláján látható — a' földgömbre , és egy pillanatban láthatja földünk' minden dicsőségét *) Egyébiránt ezen tanmód nem egészen űj, ki a' többek között Becker, Crüger1 és Beuscher elementar geographiáját , Voigt' vezérkönyvét (Leitfaden) figyelmére méltatá: meglelte bennök a' mondottak' nagy részét, csakhogy nem illy szerencsés rövidséggel és praecisióval. — Az egész munkában minden helyén van; a' sok szám és idegen nevek mellett, nem leltem benne több nyomatási hibát tizenhatnál, — egy-kettőn kivül ezek sem értelmet zavarók. A' könyv' élőbeszédében ajánlott jeles föld­abroszokon kivül, szabad legyen ajánlanom még a' következőket: 1) OhmannWandkarte 16.Blatt, von Criiger. — 2.~) Kummer' nagy glóbusza. — 3.) A' lipcsei nagy átlás' 20-ik kiadása. — 4.) Berghaus' physicalis abroszai. Dobos. *) Az ismertetett jeles földrajz' szerzőjét, ki szerény­ségből nevét elhallgatá, bátorkodunk a' közön­ség előtt megnevezni. Ez Kiss Lajos barátunk, b. Vay Miklós ő mlga' urfiai' nevelője, kinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom