Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-03 / 31. szám

— 374 -velésének nagy gondokkal terhes kormányzását — édes megyénknek a' mult országgyűlésen lelkes képviselője volt — az érdemeket méltányolni tudó jó fejedelmünk1

királyi kegyelme elébb ugyan a' debreczeni váltótörvényszék' elnökévé, majd cs. kir. udvari tanácsnokává emelé ; mint minden jó hazafiaknak, ugy e' nagy polgárnak is politikai hitvallását az egymástól soha el nem választható — fejedelem iránti tántoríthatatlan hűség 's a' haza iránti forró szeretet jellemzé; — ez volt nagy tetteinek rugója 's lelkesítője. Benne koronás királyunk egyik leghüségesb jobbágyát 's ritka értelmi felemelkedéssel biró tanácsnokát, a' vallás 's erkölcsiség egyik szelid nemtőjét, oszlopát, Zemplén és Bihar egyik nagy polgárját — veszté ! — Vérző szívvel kesergik kora gyászos elhunytát vigasztalhatlan szép lelkéről, különösen a' szenvedő emberiség' ápolásában számos érdemeiről tisztelt özvegye, mlgos született Bernát falvi Anna aszszony ő nga 's nagyreményű egyetlen fia Gyula. — Nincs senki, ki igazán ismeré a' megboldogult elnök és udv. tanácsost, hogy legbensőbb fájdalmi részvéttel ne osztoznék méltó keserveikben! — Tündöklő számos érdeme 's nagy tettei maradandó emléket emeltek e' nagy polgárnak minden jobb érzésű szívben. — Áldás kövesse emlékezetét 's béke virasszon hamvai felett!! (V.) Gyászhír a Jász -Kunságból. Fazekas András kir. udvarnok, és 12 évig jászkun alkapitány, a' dunamelléki helv. hitv. egyházkerület' és a'kecskemétir. egyházmegye' táblabírája, több mint 50 évig különbféle diszes hivatalokban megérdemesült féfiu — kimúlt. Mély sebet ejtett e' csapás a' jász-kun polgárság' szivén, melly mindig melegen dobogott a' derék férfiú iránt. (N. U.) Oktatók' választása Dtbreczenben. F évi szentmihályi napi vásár' alkalmával, a' tiszántúli r. egyházkerületnek Debreczenben tartatott gyűlésében, a'debreczeni anyaiskolában politikai tudományok' rendes oktatójaul t. cz. Sápi Sámuel h. ügyvéd ur, — a1

theologicum seminariumba pedig practicumok' tanítására t.cz.JRévész Báliul ur választattak; hivatalba léptük előtt, külföldi egyetemeket meglátogatandók. Göllniczpn egyház- 's iskola-ügy. Göllnicz városában az evang. hivek két tanítóval meg nem elégedvén: espersségi küldöttségre bizták félévi (éli vizsgálat' alkalmával a' káros ügy' elintézését, tízen" küldöttség az ügyben pontosan és kiméivé eljárva és a' népnevelés előmozdításának ihletétől általhatva, írásban jelenté ki, szerény nézeteit egyszersmind egynehány közönséges oktatási eszméket alkalmazva a' gölniczi iskolára. Arra az egész népes egyházi gyűlés egy lélekkel meghatározta, hogy kisebb fiúk1

tanítójának, ki öregsége és iszákossága miatt már nagyon elhanyagolja az ifjúságot, nyári vizsgálat után, melly idő alatt majd más alkalmatosabb tanítóról gondoskodnak , nyugpénz adassék; a' nagyobb figyermekek' tanítója pedig, ki lankadsága miatt tekintetét elvesztve a' megsiratandó oktatók közé tartozik , minthogy papnak is fel vagyon szentelve, máshova ajánltassék lelkésznek. A' jobb elvek' baráti, a' régi kovász' sanyarú gyümölcseit kiirtani, 's a'göllniczi evang. egyháznak , melly a' legtehetősebbekhez tartozik , jobb jövendőt készíteni hajlandók; de fájdalom, csakhamar elaludt ezen mennyei lelkesedés, mert a' templom' falzatit tisztítják 's kimeszelik, de az ész és sziv' homályait és szennyeit jó és czélszerü iskoláztatás által eloszlatni már nem sietnek. Vétkes béketűréssel várják, hogy az egyik tanító halálozása által megszűnjön bénítni az ifjúságot; honnan kőnynyen kövekezhető, hogy a' másik még sokáig szaporíthatja a' biinrovatot. Krompachon jul. 20kán 1842. VVittchen Móricz Er neszt. Lelkész' megtiszteltetés e,N. Károly. Sept, likén Erény-méltánylat szülte örömnapot ültünk, helybeli helv. hitv. lelkész 's esperes H. N a g y András ur' tiszteletére. A' t.cz. férfiú már szinte félszázad óta folytatja az említett város' helv. hitv. gyülekezetében, a' lelkipásztori fontos hivatalt, melly idő alatt ő hallgatóinak valódi oktatója, a' veszélyek közölt, mellyek hivataloskodása alatt egyházunkat kiméletlenül dúlták, mind szóval, mind tettel vigasztaló utmutatója, 's egyszersmind segítője volt, mit számos, 's ma is fennálló rendeletei 's intézvényeí igazolnak. Ezt érezve 's ezt elismerve hallgatói a' tisztelt ősz férfiúnak , hogy a' hálát 's tiszteletet, mellytől sok érdemeiért keblök ég, tetben nyilvánítsák, mellképét, lelkes egyetértésből köz költségen leföstetni elhatározák. — De egyházunkat, mint a' mellynek semmi, vagy igen kevés jövedelme mellett, különben is töméntelen kiadásokkal kell küzdenie, ezen költségi tehertől— mit mondhatlan szükségei között is egyházunk örömmel fogott volna hordozni,—annak egyik, egyházunk' ügyét mindenkor szivén hordozó, lelkes tagja, (kinek nevét, nehogy szerénységét megsértsem, elhallgatom) megszabadította, magára vállalván annak egyházunk' részére tulajdon költségén leföstetését; mit végrehajtván a' mellkép ahoz alkalmazott ünnepélyes szónoklatok közt, mint közönségesen határozva volt, a' paplak tanuló teremébe függesztetett fel olly czélból, hogy az a' szolgálat' hiven teljesítése közben őszült 's meghajlott öregnek éltében, szeretettel párosult tisztelet' emlékeid, elhunyta után pedig, a' helyébe következedő egyházi szolgáknak örökre intésül, "s a' nagyra, szépre törekvésre serkentő például szolgáljon. Az érdemekben őszült lelki atya érzékeny szívvel fogadá hálás hallgatóinak irántai tiszteletét, kik amaz őszinte kívánattal távozának el: adja Isten! hogy a' bölcs nesztor' élete még hosszú évekig terjedjen! En pedig egyszermind felsohajtok: adja Isten, hogy e' nép is, melly az