Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-11-03 / 31. szám

- 39 i -maradván, a' szegény egyházak' segedelmezését javalandja, sok szerencsét kívánok! de néhány pró­batétek után annak, mint csak ephemér palliativának semmi állandóságot nem Ígérek. Miért nem? könnyű kitalálni Szóljon egy legűjabb tény! Tavaszi gyűlésünk' helye Újvár vala, hol sem ur, sem ne­mes vagyonos, csupán adózó szegény parasztok laknak; kik a' gyülés-tartás' költségeit a' termeszt ményeken kivül kétszáz harmincz-kilencz forint' jegyzékét a végett mutaták be most, hogy azon arányt, mi szerint a'leányegyház abban részesül­jön, határoznánk meg. Világi elnökünk száz forinttal segité a' szegény népet; azon érdemes ur pedig, ki közel harmincz-ezer éves jövedelemmel bír, gyűléseinknek a' tervben leirt élethű rajzát rága­lomnak, haszontalan beszédnek mondotta, kiillan­tott a' gyűlésből! Hát ha még évenként kétszer olvasandjuk a'költségek'jegyzékét, fogjuk-e látni a' gyűlésen? A' más két urak, kik ellenzették a' tervet, meg sem szólaltak most segedelemadás végett; és pedig ők magok sem tartának gyűlé­seket, mert csaknem régen ők ellenzék a" mult tavaszi gyűlésnek egyházakban tartását! Es ime a' tény megczáfol minden óhajtást, minden reményt; a' tény, mellyet tagadni sem lehet, nem is szabad! mert akkor és űgy megnevezem a'helyet, időt, sze­mélyt és alkalmat! — Most örömest hiszem, hogy nem értettük egymást, és talán a' tervet sem. Világi elnökünk' nem-helyeslését pedig, kiről mind ezeket nem mondhatni, szivünkből sajnáljuk! Jő idő, és múlnak a' napok egymás után, mellyek a' multak' emlékeit emlékezetünkből kitörlendik, és él keblünkben egy szebb remény, melly biztat, hogy ez ösvényen , mellyen többször találkoznunk kell, hol anyagi érdekeink nincsenek, — az ál­talunk olly mélyen tisztelt vallásos erkölcs jobbot nyujtand a' közérdek' előmozdítására ! Es mi, hogy ezt elérhessük, világi tisztelt elnökünknek tartós nyugalmas életet, hanyatlott napjaibpn csendes vidám örömek' éldeletét kívánjuk.' — E' tárgy­róli közlemény ünket végre azon óhajtásunkkal zár­juk be: ,,több legyen papjainkban az erő és mél­tóság! hogy azt, mit vallásos társulatunk' feldi- ralis conferentiákban figyelmök lasztmány mindnyájokat méltányló dicsérettel inu­tatá be a' gyűlésnek , közülök mégis hármat különösen kiemelvén, u- m. Kun Bertalan bátori, Szorath Lajos kéri, és Nemes Lajos zsadányi lelkészeket ki t ü n ő,— Sütő Sámuel vajdai, Te­lek// Sámuel rásonyi , Liszkay Sámuel szur­doki , és ilenda István csanyi lelkészeket pedig jeles készületüeknek mondotta. Mi lehetett oka e' különbségnek? meg kell mondanunk, hogy senkire homály ne háromoljék! Nézetem szerint, ki magam is tanúja valék a' vizsgálatnak, kü­lönbséget kell tennünk a' tudományok között, és el kell ismernünk , hogy a' dogmatikában bővebb ismereteket találtunk, mint a' több tudományokban, és itt azon okot találjuk fel, hogy a' s. pataki tudós oktatót, Somost/ János űr' széles tudomány­nyal és a' protestantismus' valódi szellemében ké­szült dogmatikája, (melly ritka becsű kézi könyvet óhajtanánk az egész hon' protestáns iskoláival meg­ismertetni ; mert aligha e' szakban jobbat bírnak) kedves éldeletet nyűjt az ifjaknak; holott a' többi tudományokban csak igen hiányos, régi, a' kor' lelkétől elmaradt kéziratok elegendő ismereteket nem nyújtanak, kedvet és hajlamot nem ébresztnek ; de reménylenünk szabad, hogy a's. pataki ifjű tudós oktatók, t. Zsarnny Lajos és Szeremley Gábor urak, szaktudományaik' kéziratát, ifjaink' számára nem sokára kidolgozandják: t. Kálniczky He­nedek ur is az egyházi történettant bővebb, bát­rabb, korszerűbb felvilágosításokkal tökéletesítendi; mert e' szakban különös kevés az, mi eddig elő­adatott, — figyelmezzünk pedig arra, hogy az űjabb korban, különösen a' reformatio' critica his­tóriája a' tudományos vizsgálat' fő tárgyává tétetett a' romai katholika egyházban. Mit mondjunk az űj testamentom' magyarázatáról is? Hol jár a' német hermeneütika és hol a' miénk? Az elv pedig itt is, ott is az, hogy a' szent-irás kútfeje hitünknek és nem más. Ezért papjaink, ha nem oktatók , ke­veset foglalatoskodnak a' szent könyvek' magya­rázatával , ellenkezően mint a' németek , kik rend­szeres dolgozatokon kivül az úgynevezett paslo­főtárgyává teszik csőilésére üdvösnek, jónak ismernek, vallanak, azt. — Óhajtanánk hogy az e' részben tapasztalt — bátor egyenességgel és hatalmokban álló lelkes hiány a* német literatura'bővebb ismeretével pó­szónoklattal védeni, életbe hozni törekedjenek ; toltatnék, és senki papnak addig fel ne szenteltes­liogy igy azon erkölcsi függetlenséget, melly egy- sék, mig a' protestantismus' e' tudós nyelvében házunknak csak díszére szolgálhat, elérhessék!... írott becses munkák' és folyo iratok' megértésére 3-diktárgya vala gyűlésünknek a'papi vizsgá- elegendő jártassággal nem bír; mert ki merem lat. Hét ifjú pap, a' következő superintendentialis mondani, hogye' nélkül mivclt protestáns pap senki gyűlésen fölszentelcndők, állítattak most elő a' sem lehet, de még egyházi főbb hivatalokra és kor­szokásban levő előieges megyei vizsgálatra másod mányzatra sem alkalmazható. Es ez utóbbi állitásom ízben, miután az első vizsgálatot, káplánokká még inkább szükségessé leszi a' német protestáns a\ altatásuk előtt, kiállották. Még csak nem régi literatura'bővebb ismeretét; mert ha csak a'vegyes határozatunk szerint, papjainknak a' dogmatika és házasság feletti vitákra visszaemlékezünk is: nem morális theologiából, papi gondból és homilcti- ütközénk-c azon meg igen méltán, hogy az egész kából, zsidó, görög és német literaturából, az honban alig találkozott egy pár protestáns pap, egyházi történet és jogtanból kelle megvizsgáltat- ki e' szövevényes tárgy felett, melly német hon­niok, és vizsgáltattak is meg. A' vizsgáló vá- ban annyira kifejlődött már, a'megyei gyűléseken

Next

/
Oldalképek
Tartalom