Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-10-27 / 30. szám

— 333 -mányzati tekintélylyel nem gyakorolható. Második tárgy vala az egyházmegyei gyűlések' állandósítási tervének dolgozatára már előbb kiküldetett biztosság' egy tagja által beadatott javallat' megvizsgálása. E' javallat az értelem' és akarat' központosítása5

elvéből indulván ki, felfedezi azon hiányokat, mellyek mostani gyűléseink' tartása' módjában találtatnak. Hiányzik, úgymond a' terv, a' nyilvánosság, melly elv szerint ugyan nem, de tettleg az által van megtagadva, hogy a' gyűlések majd itt, majd amott a' világi; uraknál, többször szegény falusi egykázakban , a' szegény nép" tetemes, több százakat meghaladó költségén, alkalmatlan félre fekvő helyeken, őszi és tavaszi sáros nedves időkben tartatnak: melly miatt sokakat , kik az egyháznak vallásos buzgósággal szolgálni 's a' közdolgok' vitelében részt venni kívánnának, a' szerénység és kényelem eltartóztat; innen részvétlenség, köz dolgokkali ismeretlenség, majd kötelesség' és terhek' hárítása következik: holott naponként el kell ismernünk azon igazságot, hogy az egyházi ülnökök' kormánya, bár legbölcsebb férfiakból álljon is, nem képes az egyházban azon teremtő erőt kipótolni, melly a' közelebbről érdekeltek' szabad összemunkálásából eredhet. Maradjon az ülnökök' választottsága továbbra is mint törvényszéki testület az egyházban, mint polgári megyei gyűléseinkben a' tisztviselői kar, tanácskozási és végrehajtási joggal; legyen az ülnökségre választatás a' közjóért buzgó pietismus'diszes jutalma ; de ismerjük el, hogy a' meghatározott számra választottakon kívül sok értelem és akarat van még,r

mellyet nélkülöznünk nem lehet, nem szabad! Es mit mondjak a* függetlenségről , mit még az ülnökök' függetlensége' szükségességéről is, melly most sokat, oh be sokat szenved? — Hiányzik, mond tovább a'terv, a' méltóság. Ugyan is ha eddigi gyűléseink' élethű képét tekintjük; ha az elnöki hivatal rendkívül alacsonyító foglalatosságait, miszerint a' vonakodó egyházak' gazdasági értéke' vizsgálatába, az élelmi módok', eszközök' kijelelésébe olly sok időt 's munkát szaporító , sokszor az erőszakoskodás1 kénytelen szavaival boszús levelezések által bocsátkozik (mert jegyezzük meg, világi elnökeink ritkán veszik magokra e' foglalatosságot); — ha továbbá tekintjük azt, hogy egy szegény családos pap' falusi szűk parochiáján, hol a' konyhán ebédet főznek, sütnek, és a?

nyitott ajtókon behangzó, cselédek' lármái között illően tanácskozni sem lehet; ha a' délutáni gyűlések, mellyek semmiféle testületeknél szokásban nincsenek, egésséget rontó, figyelmet leverő alkalmatlanságait szenvedni kéntelenek vagyunk: meg nem tudjuk fogni azt, hogy nagyobb tekintetű és vagyonosabb világi uraink miként tudák eddig is tűrni ez állapot' rendellenségeit , holott azokat kevés pénzzel rég' megszüntetni lehetett volna. A' külső csin és illedelem nem csak érzelmeinket ragadja meg, de alsóbb osztályzatú hitsorsosink előtt szükséges tekintetünk is megkívánja: hogy egyházi gyűléseink külső ünnepélyességgel is ruháztassanak fel. — És ez mind igaz! fájdalom több is igaz! tagadja bár, ki meri; annak részletes adatokkal is szolgálhatunk. — Hiányzik, mond tovább a' terv, az idő. Ugyanis 80 anya egyházak és iskolák csak mindennapos dolgaira, a jelentések', pénztárak', jegyzőkönyvek', folyamodások' olvasására 's azok feletti tanácskozásokra két nap teljesen elégtelen: innen aztán a' délutáni, éjjeli gyűlések, az unalmas figyelmetlenség, a' kiküldött választmányi dolgozatok miatt a' gyűlések' megüresedése; innen még is a' végezetlen maradó tárgyak' sokasága; innen a' felületes tárgyalások ; innen az elnöki provisorialis rendelkezések' ki nem elégítő szükségessége. Es mégis minden feszült igyekezet mellett is csak a" folyó ügyek vitethetnek, a társasági rendőrség részletei intéztetnek. Történik az , hogy a' status quo, melly nem halad, és bár ne is hanyatlanék, marad fen, az unalmas egyformaság örökös zsibbadásban tart; igen, mert két napon túl maradni nem lehet; mert nincs provisio, pénzért kapni sem lehet; aztán már alkalmatlanok is vagyunk. Igy már a' kor' kivánata felett tanácskozni; egymással, ismereteinkkel barátkozni , egymást serkenteni, vigasztalni időnk nincs; el oszlunk azon öncsalódásban , hogy dolgainkat jól végeztük. Illy meggyőződésből figyelmeztet a' terv a' római catholicismus* haladására , melly mint a' külföldi és honi példák bizonyítják, ez ösvényen felkeresi a' tudomány' és sok oldalú mivelődés" eszközeit, tárházait; holott a' protestantismus' vitorláit rég összevonván, bomlásnak indult. Innen következik, hogy ha elveinkkel ellenkezésbe jönni nem akarunk; minden tekintetben haladnunk, 's mindenek előtt értelmünket 's akaratunkat egyesítesítnünk kell; mert ha nem haladunk és magunk miatt nem haladhatunk: úgy el kell ismernünk, hogy e' meggyőződést nem szülő, sympathiát nem ébresztő particularismus ennyi sok szenvedést és keserűséget nem érdemel. y. (Folylutasu következik.) Nyilatkozat a' pesti föoskola* ügyében. Ki felülemelkedve önzési silányságokon, önámitásokon és előitéleti elfogultságokon, átalában honunknak, különösebben pedig annak protestánsainak érdekei felett komolyabban elmélkedett, czélokat és eszközöket minden oldalról tekintve józanul egybevetett: az a'Pesten felállítandó főoskola' idvei, 's mellőzhetlen szükségessége felöl, egy pillanatig sem fog kételkedni. Es nem is ezek azok, kiknek e' ezikk szól, mert ezekre nézve az fölösleges; sem nem azok, kik különbféle okokból látni nem akarnak, mert ezek nem okot, hanem ürügyet keresnek ügyet ronthatni; azért is a'Nemzeti Újság 81, 82, 83, 84 és 85. számai-