Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-22 / 25. szám

- 297 -dévajok, és tréfaüzők kőzött foglalt helyet, -mellém üljön; minthogy a' templom iskola, az iskola pedig templom lévén, hivatalunknál fogva mint mesterek, összevalók vagyunk. Mind ezekből tapasztalhatta, hogy én rajta kényuraságot gyakorolni legtávolabbról sem akarok, — és megértem az örömet, hogy egykor mélyen megilletődve szorította kezemet, mondván: „Tiszteletes uram, megbocsásson, én kegyedet megbántottam, pedig sokszor. Most sajnálom. De nekem papjaimtól annyi méltatlanságot kellett már elszenvednem, hogy kegyedben sem gondoltam mást találhatni , mint zsarnokomat , 's azért azt hittem, hogy ha mindjárt kezdetben ellenszegülök , azután nem tipródik utóbb olly kénnyel rajtam. Engedje, hogy a' conferentiákban részt vehessek, mert látom, hogy tanulnom még lehet is, kell is. — Ez időtől fogva conferentiáink élénkebben folytak , mert megtért barátom sok tekintetben jobb kezem lett. Egy évi gyakorlások után tanítóink szembetűnő előmeneteleket tettek, ugy hogy iskoláinkban akárki is örömmel lehetett jelen. 'S azért a' fiók-iskolákban is nyilvános próbatéteket rendeltem 's azokat ünnepélyesen tartottam, elvivén magammal hol egyik, hol másik tisztitársamat is, a' kitűnőbb szorgalmú, magaviseletű és előmentségü gyermekeket megdicsértem , megajándékoztam, kézírásaikat a' főtiszt, superintendens urnák megküldöttem és annak résztvevő kegyes levelét a1

gyülekezet előtt felolvastam , éreztetvén a' szülőkkel, hogy gyermekeik' jó neveltsége még felsőink' ügyeimét is magára vonja, 's intettem őket, hogy ezentúl azoknak, kik gyermekeiket iskolába nem küldendik, az a' mentségük nem lesz, hugy ott ugy sem tanulhatnának semmit. . Igy töltvén három esztendőt, a' legelőbb bekövetkezett próbatétkor sürgetni kezdettem a' filiákban is, hogy gyermekeiket nyáron át is küldjék iskolába. Eleinte sok volt az cllenszólás, hogy azt tenniök lehetetlen, minthogy nekik mint hegység lakosinak közlegclőjök nincsen 's marháikat saját berkeikben és földjeiken kell legeltetniök , a' mire iskolás gyermekeiket kénytelenek használni. — Azonban kimutatván nekik azt, hogy a' marha közönségesen dél előtti 10 órakor haza hajtatik és dél utáni 3 óra előtt nem hajtatik ki, valakinek pedig a' gyermeken kiviil úgy is kell a' háznál lenni, a' ki annak gondját viselje; 11 órától 1 óráig azok könnyen bemehetnek tanításra : mellynek azonkívül, hogy nyáron által nem felejtenék el, a'mit télen tanultak, az a' hagy haszna is volna, hogy a' mester tanulni valót adván fel a' gyermekeknek, mi őket a'pásztorkodás' unalmas magányaiban hasznosan foglalatoskodtatná; nem könnyen vetemednének ollyan vétkekre, mellyek egészségöket egész életökre megrongálják. — 'Si'ime'sok helyen volt sikere az intésnek! 'sédes örömmel lehetett látni gyermekeket számvető tábláikkal a' hegyek' ormain, és hallani miként harsogtatták énekverseiket azoknak teleikről. 'S azt kérdem: ki mer engemet mind ezekért egyfelől hierarchának nevezni; de másfelől ki meri tagadni, hogy a'szegény 's világi tekintetben semmit jelentő protestáns papnak mégis van hatalma sok jót tenni, ha igazán akar? Mestereim közül még néhányan éleiben vannak és most is szeretnek. (Folyiultim következik J II a u b n e r Máté. Gii$ztáv-A(Iolf-aIai»ítrány> A' szerkesztőséghez legközelébb mult napokban tírossmattn superintedens úrtól Lipcséből a Gusztav-Adolf-alapitványt illető felszólítás és statútumok, olly kérelemmel küldettek be, hogy azokat lapunk' utján közzé tenni és hitsorsainkat az annyira szent ügynek pártolására felszólítani igyeeznénk. Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy az illető okleveleknek elolvastával az ügy kinekkinek egjobban ajánlandja önmagát. Reméljük, hogy ezen alapítvány' gyarapulását minden magyarhoni protestáns a' legszivesbben ohajtandja; de szegénységünket, ínséggel küzdő gyülekezeteinket és a' szüntelen adakozásokat tekintve, tartanunk lehet, hogy egjobb akaratunk mellett is az óhajtás csak nagy bajjal leend cselekedetté. Azonban mivel itt épen a' biztos segedelem a'czél, 's azon meggyőződésben adakozhatunk, hogy minden csekély adomány kamatozni ós szoros számadás által kezeltetni fog, nagyon érdekünkben fekszik csekély tehetségünkhöz képest minél örvendetesebben járulni az ügyhöz. Igénytelen véleményünk szerint legtanácsosabbnak tartanok a' következőket: neveztessék i egy állandó választmány „magyarhoni Gusztáv-Adolf-alapitványi fiókválasztmány" ezim alatt; ehhez küldessenek be mind a' 8 superinlendentiából a' krajezáros vagy garasos segedelmezések; ezen választmány küldje meg ezt, a' lipcsei 's drezdai anyaegyesületnek, mellyel folytonos levelezésben álljon; a' választmány működéseiről tegyen jelentést évenként a' superintendentiáknak 'stb. Itt következtetjük a' középponti választmány' felszólamlását egész terjedelmében, a' külföldi egyházi lapokból különben is ismeretes statútumokat pedig kivonatban. P. P. „Mi alulírtak, választmányi tagjai a' „Gusztáv-Adolf-alapítvány" czím alatt már majdnenutiz évvel ezelőtt, az 1832-ki nov. 6-án, mint a' hitszabadságért megholt hős svéd király' két százados ünnepén, első gondolatképen életbe lépett két fő egyesületnek, — legújabb tapasztalásink által meggyőződtünk a' felől, hogy ezen alapítvány, noha évi tudósításai minden nov. 6-án a' lipcsei újságban megjelentek , 's többször a' darmstadli egyetemes egyházi újság is ismerteié működését,