Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-09-15 / 24. szám

- 390 -kem ! s alkalmasint nem is lesz. De ugy-e, ha] a1

Hiysteriumok' felfedezéseért megkergetnek, Te befogadsz? Akkor majd nyissunk zsinatot és akár leszünk arra készen, akár nem: zsinatoljunk reltenetesképen. Isten veled! Török. K.Ö 11 y vi s mertetések. r uagy-euyedi ev. reform, főiskolában mutatkozott események' nyilvános elöíerjesztese. Pest , 1842. — Ki főiskoláink' akadozó haladása' nevezetesebb phasisait a' mult évtizeden keresztül jelenünkig íigyelemmel kisérte: symptomákat, jelenségeket látott, mellyek kisebb nagyobb mértékben rázták meg a' szakállas rendszert. E' rázkódás mint valami tolvajláz, vagy lassú földiugás, elhatott egyik főiskolától a' másikig, és mindenütt hullott a' régi vakolat; ne tagadjuk, egy két régi kőszobor, mellynek háta mögött denevérek fészkeitek, le is esett a falöbölből. Voltak sokan, kivált az antiquárok között , kik mint ereklye-darabokat felszedték a' tört szobrok' kezét lábát, 's velők, mást nem tehetvén , kegyetlenül góráltak jobbra balra ; mások, irtódzva minden efféle rengéstől, megijedtek, 's veszélyes kór jelt gyanítottak benne. Természetesen voltak e' változásoknak hősei, voltak mártyrjai, kik ugyancsak megszenvedtek azért, hogy e' képzelt kórjeleket élet- és egészség-jeleknek mondták, 's e' mozgások közül várták felemelkedni a' régi vizes rendszer' habjai alá temetett új szigetet. Pedig ime látszik az üj föld! — Hogy többet ne említsek, ki nem hallotta az agg Debreezea' morgását és dohogását, mellyet a Lant1 édes hangja sem birt elbűvölni? ki nem hallotta, mint pattogának a' lant' húrjai e' moraj közben ? De, ki nem üdvözli szivéből a' kéregből kibúvó lepkét, a' régi téglaromokon ifjudó sast, az új Debrcczent? — A' pataki Parthenon, a' Kodra /-parton növekedett tulipán hervadt koszorújából szebb virágok hajtnak ki. Pápa, mint gyalázatot 's mocskot nem szivelő múzsa , Apollo' védpaizsa alatt keres hont, édes anyát, szerető kebelt, — és talál ! Kecskemét, még most csecsemő anyja' karján, kibe az óvó himlőt Debreczen, Pápa, és Patak' mérgéből oltották: mind érezték, mindeniken látszottak e' symptomák. Erdélyi főiskoláinkat is megtalálta az átalakulás' lassú láza, 's kivált az élet-dúsabb Enyeden nagyobb gyúladások és rázkódások között ment keresztül mint egyebütt. Itt kis hiján a' fejbe ment fel a' láz, a' mennyiben maguknak az enyedi oktatóknak elvei szálltak sikra, 's maga a főkormányszék vezeté kívánt eredményre az ingerült vitát. Tévesztnők a' dolgot, ha ezen annyi személyeskedéssel mocskolt versengést személy és személyek közöttinek vélnők, mert ez merőben elvharcz vala , még pedig Ormuzd és Arihmán között; csakhogy — mint minden illyen esetekben — annyi apróbb történetet, gúnydalt, katonásdit, lengyel számüzteket 'stb. hordtak rakásra a' körülmények, hogy sok idő kellett hozzá, mig őket mind a' két rész a' maga'érdekében feldolgozhatá. Az erdélyi főconsistorium itt méltóságához illő szerepet vitt, 's megmutatá , hogy ritkán lehet Erdélyben félteni a' jó ügyet, ha a' független közvélemény biróskodik két fél között. Sokszor remegtünk a' derék íS. K.-ért, mert olly veszélyes szirteken hurczolta őt a' kisértő lélek, mellyekrő! polgári épségben ritka jött le, sok ott veszett; de a' felséges királyi főkormányszék megmutatá , hogy előtte az árulásoknak nincs hitele, hogy kevés figyelmére méltatja azokat, kik közjót és bátorságot védő hatalmával, személyes boszújok' kielégítésére akarnak visszaélni. A' munka 40 lapon, tisztán , okleveli adatokban vezeli le az enyedi eseményeket, és a' mennyiben az egész történetet belőlük összealkolva, a' nyilvánosság' firmája alatt, kiteszi a' közitélés'zöld asztalára: czéljának megfelelő. Közlő' véleménye szerint csak egy pontja van nem tiszta az egész procedúrának , hol a' nem árulkodás P.-ve , több helyen, vétkül rovalik ; épen ő reá, kinek fő bűne az árulkodás vala , és a' kit sehol az egész perben szebb színben nem látunk, mint épen ott, hol — nem kérdem miért ? — alaptalanul vádoskodni nem akar. Ez igen furcsa : azért is megróni hogy tette, azért is hogy nem tette. Igy bűne egy eskütt diáknak , hogy egy gúnyiratot be nem árult az oktatói szék előtt. Az Istenért! ne tegyük az iskolai igazgatóság' tagjait erőszakkal alattomos suzsárlókká, delátorokkái Hiába! — mondjuk ki az igazat: Erdélyben ollyan otthonos az árulkodás , ollyan közös paripa, mcllyre nagyon sok ember örömest felkap, 's ha czéljához ugratta, örömest mégis abrakolja. Uraim! régi baj, mellynek históriai feneke van. Népkönyv , irta és kiadja Stancsics Mihály. Llső, második füzet. Ara egy-egy füzetnek 10 p. xr. Pest. 1842. Még igen sokkal tartozunk a' népnek, hogy több százados adósságunkat néki kamatostul lefizethessük. — Kenyere már van, az igaz, mellybői ha a' keresztyén- és zsidórészt lekanyaritja , megmarad neki — hogy éhen ne vesszen — a' héj. Van földje, mellyet megválthat , miután rég elszedtük tőle min megválthatná , tagosztályt kérhet, hogyha még eddig birt földet jó helyen: ott ura üthesse fel sátorát. — Van iskolája, hol a' szó' teljes értelmében sokat kivernek fejéből és sokat belevernek fejébe. Van könyve , ki nem hinné, nézze meg a' magyar máza' földre terített nyakkendőjét, a' ponyvát, rajta a' sok Sigfridet. Sármánt, kalendariomot: mi kell több a'népnek ? majd elfelejtém a' külországi lepkét a' fillértárt, melly a' ponyva alá fúladt, a' szükségben-segítőt y