Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-09-08 / 23. szám
- • -sisl"*'4 Hel\cs-c közvizsgálaton e' túlságos türelmetlenség, mellyet még a' f. t. egyházkerület' bizoltja', tek- Síjanj Pal úr' kérései sem csilapíthattak. — A' helybeli iskola-szék elismeri, 's jegyzőkönyvébe is tétetni rendelé, hogy igy háborgattatva : ,,a' szoros vizsgálatok nem helyes renddel mentek; ezt lehet mondani a' nyilvánosokról is. Jövőre határoztatik, hogy , mig egy egyén felel, a'tételt más kihúzhassa, a' fölött elmélkedhessek , és mig a' felelő a' felvett tételről beszél , addig mellékes kérdések által ne zavartassék." (L. Iskolai jegyzőkönyv) Illyen előzményei, 's jelene volt annak a' közvizsgálatnak, mellynek eredményéről N. ur panaszolkodik. - 'S 5 kimeri mondani: „iskolánk' hanyatlásának okát a' tanítókban látjuk/' Egy iskola-tanácsnok szövetkezik, hogy a'nyilvánosság' utján kimondja, hogy ö hibát lát! Mért nem az iskolai gyűlésben mondja ezt ki ? ott lehetne és kellene azt orvosolni. Igen is, tisztelt ur! ezt várnánk. ezt várná a világ egy iskolai tanácsnoktól. Ön látja a' hiányt! ha az intézet ettől mindig ment lehetne, mi szükség volna akkor iskolatanácsra?! Nem a'hiba' meglátására ésmegorvoslására bizá-e önt meg a' közönség?! — Ön hibának látja, hogy ,,a' tanító, vagy az iskola-igazgató főoktató' szeszélyétől függ, azon évre milylyen tanítmányok' 's mikép előadása": miért nem ennek orvoslására szövetkezének N. urék ? — hogy „egyik 50 évre akarja vissza vinni a' nevelést, a' másik 50 évvel előbbre rúgtatni.'' Mi könnyű volna a' kettőt egyítni, csak „lélekerő és tiszta szeplőtlen jellem kellene.4 ' A' két tulság egyítve épen a' jelen évet adná. A' különböző elvekből a' helyesebbeket össze válogatni, ebből egy állandó tanítási rendszert alakítni volna az, a'mi megérdemlené, hogy N. urék szövetkezzenek. Így osztán nem lenne ok attól is félni, hogy a' jövő évben a' nemzeti osztályokban philosophiai vagy görög nyelv tanítatik. N. ur iskola-tanácsnok, 's nem meri az iskolai gyűlésen indítványozni, hogy ez ne történjék: különös clménczkedés! Ha igy alapított rendszer állana, akkor mondhatná. N úr ki, de ott, a hol helye van: „Mig az elöljáróság által kiszabott 'stb '' Ha ez iskolai rendszer megvan alapítva, és érzi N. ur, hogy bir lélekerövel 's tiszta szeplőtlen jellemmel : akkor szövetkezzék annak kivitelére , hogy még az alsóbb osztályok' tanítóinak választásában is, ne az legyen a' fő czél, hogy a' tanítói hivatal 130. váltó forintnyi díjjal legyen betöltve, hanem hogy a' tanítás jól menjen. A' felsőbb tudományok ne csak ugy tanítassanak, a' mint legkevesebbe kerül: hanem a' mint legczélszerübb.. Igen is, ezekre pénz kell! — a' város igy is eleget áldoz; hogy többet áldozzon, azt senki sem követelheti; igen is, nem. — De hát mért nem elégszik meg , ha keblében olly iskola létez, millyen a' reá szánt költségből virágozhatik ? Mért kívánja áldozatit nagyobbaknak láttatni ? „Tegyünk uraim keveset, de inkább jól, mint sokba kapván semmit!!" Vannak hát okok, mikben ez iskola'hanyatlását keresse, 's lássa N. ur. Ezeknek helyéni orvoslására szövetkezni illő egy lélekerő, 's tiszta szeplőtlen jellemmel biró iskola-tanácsnokhoz. Csudálkoznunk kell, hogy a' bajok' elhárítását azzal vélte eszközölhetőnek N ur, ha társakat keres, kikkel egyesülve ezt a' nyilvánosság' utján a' közönséggel tudassa! — Tán azt vélte, hogy majd ez iskola' állapotját megszánó közönség ezensegítni fog? — A' közönséget ez iskola' növendékei iránt szánakozásra, vagy tanítóik iránt gúnyra akarta indítani? a' gúny kétségkívül el nem marad: de az először is önök' közleményét éri. Az olvasó felkaczag, hogy egy iskola-tanácsnok, látva az iskola'hanyatlását, társakat keres, hogy azokat a' nyilvánosság' utján a' közönséggel tudassa, 's ezzel, minta' ki kötelességének eleget tett, öntudatával kibékülve, végzi be közlését: „mert csak igy véljük azt, mi szivünkön olly régóta fekszik, legördíthetni, csak igy véljük a' bajt -orvoslandónak."*) Tolnai. fi.« nyvis mertetések. Dajka könyv, irta Kimoss tűidre , fíndán a' magyar kir. eg tetem betűivel. 1842. — £' 49 lapra terjedő, Fejér megye' rendeinek ajánlott könyvecske, mellyet én inkább Dajkakáténak neveztem volna, méltán helyet foglal azon kedves ajándékok között, mellyeket korunk a'gyermekvilágnak osztogat, és méltán előtte áll a' Glatzféle fordításoknak, mellyek németesen érzelegve, alig hagynak meg a' gyermeken egyéb egésséges magyar szint a' festett képeken látszó piros melénynél és sujtásos kék nadrágnál. Szerző előszavát — kevéssé fenhangon — a' gyermekeknek mondja el; előismérelekre az emberről gyermekeket tanít, de első és második részében , a' testi és telki gondviselésről, iníább okos dajkát vagy szülét oktat, mint gyermeket. Szerző' tapintata még nem a' legszerencsésb annyiban, a'mennyiben sok nehezet, mesterkéltet mond a' gyermekeknek , és a' definitivus csomókat — mellyeket a' gyermek-könyvekben eléggé kerülni nem lehet — nagyon szereti. A' szakaszok előtti versek sok helyen talpra esetlek, könvük, de sok helyen csomósak. Kivált kerülni *) Uraim! nincs szükség, e' tárgyban, több közleményre, mik személyességekké fognának fajulni. Az eddigiekből eléggé világosan láthatni, mikép „Iliacos intra muros peccatur et extra." Inkább szövetkezzenek egyesitett erővel orvosolni 's orvosoltatni e' bajokat jobbról és balról, alulról és felülről! ^ Török
