Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-18 / 20. szám

343 -csúszva és port nyalva *) fölcseréli az erénynyel. A' mysticismus az érettünk Krisztust bennünk Krisztussá változtatja; a' ralionalismus, a' helyeit hogy énekelné: „Christi Blut und Gerechtigkeit, Das ist mein Schmuck und Ehrenkleid." az erény' rongyait aggatja magára. — 6-dik: tíniütenttéSy Crröl alább. — 7-ik : A' roszul értett maijabuterés. —- 8-ik: A' séminél agiani&mns, melly az emberi feneklett romlottságról, a' végtelen bünmocsárról mitsem akar tudni. A' tiszta iutheránok' értelme szerint az ész: vakszem, rosdás tükör, mellyet az ige nyit meg, és köszörül fényesre; bár mindenestől fogva kiveszett belőlünk az Isten' képe, a1

mysticismus még is keres valamit a' szellemben 's az egyik ott leli a' sugalmukat, a'másik az észt. A' ralionalismus a' philosophiának, a' mysticismus a'fanatizált rationalismusnak hódol. — 9-ik : A1

szellemi, az érzéki, a veuyült illető (léseknek (^aff'ect) őszszezavarasa. Szerinte a' keresztyénség merőben tapasztalati tárgy , de millyen? Ezt eredeti jargonján — nyelvelésén — kell kiirnom :„Das Kristenihum ist dureh und dureh Sache der Erfahrung, berufende, erleuchtende, bekehrende , wiedergebíirende, rechtfertigende, ainwohnende, erneuernde, verherrlichende Gnadenerfahrung." — Már igy maga Hegel sem tudott különböztetni, kinek mystika philosophiája egyébként millió szegletességekből kerekített valami, mint a' légyszem. A' mennyiben a' rationalismusnak is vannak lelkesedései, sentimental szárnycsattogásai, erényes önérzetei, ráfogja erőnek erejével a' mysticismust, ezt mondván: ,,Er ist auch hierin gleichsam der leblose Schatten, das Fleisch, und beinlose Gespensl., die umgestürzte Fa ekei des Mysticismus. — 10-ik: Többxzöritése az irás értelmének. Bár egyenesen kimondja , hogy nincs több egy értelménél az irás' helyeinek, mégis „vorbildliche Geheimsinnige Sehriftinhalts Beziehung" okat feszeget; e' szerint Jónás' czethala a' Krisztus' koporsója , a' természet' országa a' kegy országra, Izrael'története az egyházéra, az egyháztörténete a' mennyei Jeruzsálemre mutat titkosan ; „und Jesus Christus ist das Centrum des Ganzén, die Lösung des Rálhsels, das Ziel der Áonen." — A' kinek van füle hallásra, hallja! — mégis szószerént kívánja vetetni az irás' szavait 's a' mennyiben a' rationalistuus, a' betüszerénti értelmet megkülönbözteti a' szellemitől, ráfogja hogy ez egy kísértetes alvajáró, mysticismus után suhanó árnyék, ,Deíphimim silvis appingit, fluctibus aprum/ H o r a t. Legérdekesb a' negyedik fejezet, hol szerző a' rnysticisinu* nevezet' ele-a varasáról panaszko*) 1 Mós. 111. 14 dík, hol eddig magában forrt elkeseredése végre kifakad , és jobbra balra prófétai sziporkákat szór. — Halljuk magát a' szerzőt: „Az idők megváltoztak, a' mult század' közepe óta az alázatos hit' helyébe a' sz. írás' tartalmában! gőgös kétkedés lépett. A' régi theolog tudományosság' helyébe, melly Isten' világosságában akart látni világosságot, melly Isten dicsőségét szeme előtt tartva buzgó könyörgés között működött, kért kegy vezérlést, — egy új állott, melly merészen bizakodva önerejében Istenétől elszakadt, és igy tőle válva hova tovább lejebb lépkedett az eset' lajtorjáján. Nem Istent hanem önmagát kereste, és megtalálta a' mit keresett. Bölcs akart lenni, de Isten eszét vette. A' speculatio' utján megveté az isteni igazságot, és igy magát fosztá meg a' lehetőségtől , tapasztalás' utján megtudhatni: Istentől van-e ? A' szentléleknek az irás' igazsága melletti belső bizonyságát, melly minden tetsző igaz erősséget felülmúl , nem ismeré *) Ellentállva a' kegyvonatásoknak megveté a' kegy tapasztalásokat, mert őket nem tette, megtérhetlensége miatt nem tehette. Mindig testiebb lön , mert magát Istennek lelke által sem vezettetni sem fenyíttetni nem engedé. Igy az egy örök igazság helyett felemelé fejét az ezer a' millió változékonyságú tévelygés. Egy igazság a' másik után gyanúsítatott, végre lagadlatott és felbontatott. A' szent könyv szerénti egyház' birtokában lévő szók' eredeti tartalma kicsépeltetett, helyökbe új fogalom dugatott. A' biblia és egyházi nyelv lapiájává lön az új istent-felejtett tudománynak , üres rámává lön , mellybe kiki kénye szerént foglalá előítéleteit; az egyházakban az iskolákban addig iirgeték-forgaták, mig a' nép egészen kitanult hajdanti jelentésükből, a' bibliai mystika kirepült a' theolog tudományok' köréből; a' morál , mellyel eddig egybekötve volt , észtani kötelességtanná véknyult. — 'S igy lön a'mysticismus egészen mást jelentő mint valólag jelent 'stb. igy lön az új nyelvzavarban gúnynévvé !" A' 72. lapon az emberi romlottság az ördög és a' pokol mellett buzog. „Es mi faj keresztyénség — folytatja szerző— az, mellyet nyilván , titkon akarnak a' réginek helyébe ültetni ? A' fel nem világosodolt Istentől idegen észnek álkeresztyénsége, mellyet Isten, minthogy igéje által magát felvilágosítatni nem hagyja, igaz ítélete által foglyul a' legnagyobb vakságnak adott; a' Krisztus'elleneinek keresztyénsége, kiknek Istenük a' has; a' keresztyénség, melly a' Krisztus' nevét teszi gonoszságainak csúfos borítójává, melly nem mennyei világosság, hanem az Isten és kijelentés elleni rugodozások' mély mocsárjából kigutladl lidércz ; azoknak keresztyénsége, kik a' helyett hogy a' népet kies mezőn legeltetnék, szalmával *) Michae-lis maga megvallja, hogy soha nem tapasztalt semmit e' bizonyság felöl-