Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-08-18 / 20. szám

- 241 -tudósok siketek a' feukiáltó történet' szavára , és a' nép' feje alól — mig aludt — ellopták kátéját." stb. E' néhány szó mutatja, mit várhatni a' mun­kától. Első fejezetben meghatározza a' t mystika' nevezetnek pogány, azután ker., utóbb az új pla­tonismus által eredetiségéből kiforgatott értelmét; megkülönbözteti a' mystikát a' mysticismustól, az elsőt tapasztaló lélektan (Erfahrungsseelenlehre) név alatt vallásos tanná magasztalja 's a' hit- és erkölcstan közé mesterkéli be; az utóbbit mint félszeg merengést kárhoztatja. Tovább, a' közép­kori mystika theologiát a' scholastika' ellenében kiemelve, a' rcformatiót ennek ködéi közül tolja fel, még pedig nem úgymint külön, hanem mint vele ugyanazon nemű és elemű eredményt. Ezért tartja tömjény-füstje fölébe a' nyers Taulert, ezért halljuk! mit mond Kempis Tamás ismere­tes munkájáról: „Ez a' több éves istenikegyta­pasztalásoknak quintessentiáját magában foglaló munkácska a' legszebb és legérettebb gyümölcsei közé tartozik egy szent 's az istenige' folyama' partjára ültetett mystikának.'*... Ezért teszi magát Luthert a' protestáns mystika' főpapjává, és — ezt németül kell kiirnom — „so gewann durch Luther die Mystik, die bis dahin eine vereinsamte Krscheinung innerhalb der Kirche gevvesen war, eine feste Stellung, als cin fruchttragender Zweig auf dem YVeinstocke den Gott aus Egypten geholt." Hsaim. 80 — Fordítsa le a' ki tudja! — Már illyesmit állítni Luther felől, ki egy helyen *) nyilván kimondja: „hogy a' mystika theologia csupa mesebeszéd, hazugság 's ördögnek való a' pokolban", — csakugyan egy kis merészség Nemcsak, hanem egyenesen Luther' egyházát te­szi fészkévé a' protest. myslikának, mikor a' 17. lapon azt állítja: ,,hogy Luther az ágostai vallás­tételnek legnagyobb mestere, 'sennélfogva ő kép­viseli ennek szentséges mystikáját, 's az egyház itt egyebet nem tett, mint hogy nagy mesterének nyomaiba lépve átkot mondolt minden érzelgésre, spcculalióra melly ellenkezik a' kegymunkálatok­nak szentírás utáni tapasztalásával és a' szentlé-lek' közlődésenek wesenhaftigste IVesenhaftiij­keit és nothwendigste Nothwendigkeit jávai. — Értse a' ki érti! — „Mert, igy ir ő, egyházunk' symbolikus könyvei nem kopár legelők ! nem elet— öres iskolai futkározások ; olvasd csak , meglásd egy kegynap világította élénk vidor mezőre lépsz, hol te lelki fegyverzörgések, és szent buzgalom­dörgések között a' szentlélek' szelid hűvös lengé­iét és kegymunkálatinak ható balzsamos illatját tapasztalandod." Ezek után egy nagy symbolikus hálót köt a' schmalkaldi czikkekből cs concordiá­ból, mellyel a' ker. lelkeket sz. Péter' halaiként megfogja és a' szárazra rántja. •) Tischges^rfiche. Gap. 1. Második fejezetben az igazhitű egyháznak a' mysticismussal folytatolt harczairól beszél, és ki­fejti az irás szerinti mystikát. Harczolt az isten­igéje' alapján protestáló egyház mindjárt kezdete­kor Münzer Tamással 's anabaptistáival; szám­űzte kebléből Scbicenkfeld' eredendőbűn- 's iga­zulás-tagadó seregét; Osiandert kárhozlatá, mert a' megszenteltetést elébe tette az igazulásnak ; fíöhme Jakab görliczi varga' égi sophiáját lelep­lezé ; Petersen chiliasmusát légbe oszlatá. Mig aztán az igazhitűek' serege homlokán fellépett Arndf symbolikus zászlóján hét alapigazságot lo­bogtatva ; és jött utána nagy sereg fejérruhákba öltözve pálmaágat tartván kezökben: Gerbárd János, Liitkeman, Geíer, Qnirsfeld énekek' é­nekéből travestált myrha kertjével, Porst, íHar­perger, Uoyatzky , Breilhaupt, Storr, Red­dersen — mind, mind! koszorús keresztyén my­sták, de nem mystikusok?? — Harmadik fejezetben megírja a' myslicismus' tíz alapvonásait. Lássuk rendre, mert már itt a' ra­tionalismusra is kerül a' sor. Első alapvonás, az Isten irt igéjének háttérbe tolása, a' belvi­lágosságnak vagy a' rationalisták' okosságtör­vényének az irásfeletlisége. Szorul szóra mint ő mondja: ,,A' myslicismus nem éri meg vele, mi a' csecsemőknek és gyermekeknek kijelentetett, nem éri meg az isteni bolondsággal és isteni gyengeséggel, meily bölcsebb és erősebb az em­bereknél *), hanem magas lelki dolgok után nyúl, mellyek magának az Írásnak fölibe vágnak; minden valóéletnek forrását mellőzve kísérletes álélelbe jut, 's minthogy az igével együtt elveszté bíráló szemvilágát, az ördögtől és önérzéscitől ámítatik; bölcsessége egy mocsárban ingó lidércz. — Itt olvad egybe a' mysticismus a' rationalismussal; emez egy természetfeletti belvilágot, amaz egy természetszerű belvilágot tesz legfőbb ismereta­lappá ; emez érzést amaz észt keres, mindkettő kegy helyett természetet." 'slb. — 2-dik. A' sz. sákramentomoknak és az egész kai isteni szol­gálatnak becsmérlése. A' ralionalismus ilt is czinkostárs. — 3-dik : .1' vallásos i/idiffcren­tismus, a' mennyiben az Istennek örök igéje (Chri­stus mysticus) a' kijelentett és irva hagyott ige nélkül is jmunkásnak mondatik lenni a' népek között , 's a' rationalismus szerint őskijclentés az ész. — 4-ik: A' tisztulásnak, vilugosodás­nak , egyesülésnek mint az isteuikegymunkuta­tok' fokozatának összevissza forgatása. — 5-ik : Az igazolásnak és szentelt elésnek egy­masba zavarása. Itt gúnynyal illetetlnek mondja a' Krisztus' bársony palástját , 's a' lúlszéleken itt is találkoznak a' myst. a' rationalismussal; az első a' Krisztus' tulajdonított igazságát fölcseréli a' bennünk lakó igazítással, a' második földön •) i Kor 1. 25 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom