Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-07-07 / 14. szám
— 160 -Luther maga ezt mondja: „Proinde videte , ut íd quod scitu est utile, et vobis necessarium , atque a Deo praeceptum , amplectamini, posthahitis nugis futilibus, non aedificantibus, et nihil perinde, atque contentiones producentibus, juxta sapientis viri consilium; quod supra ingeniii tui oaptum est, ne perquiras, sed mane in iis, quae aDeo tibi praeeepta sünt.4 ' Maga Calvin, a' praedestinatioról irt czikkében így szól: „Neque tainen ex arcano Dei consilio petenda nobis est salutis notilia. Vita in Christo proposita est, qni se in Evangelio nonmodo patefacit, sed fruendum cxhibet. In hoc speculum delixus sit íidei aspectus; nec penetrare appetat, quo aeeessus non patet. ouando haee via est, in ea ambulent filii Dei, ne. altius, quam fas est evolando, in profundiorem, quam optandum sit, Iabyrinthum se demergant " — Mi szükség tehát gyűlölködnünk, szakadoznunk, Isten' titkaihoz tartozó praedestinatio és urvacsorai supernaluralis vagy spirituális jelenlét felett ? adhatnak-e e' tanok tettnek normáját élőnkbe? Maga a' sz. irás (5-Mós. 29 : 29.) megczáfol itt bennünket e' szókkal: ,,a' titkok a' mi urunknál Istenünknél vágynák: a' kinyilatkoztatott dolgok mieink és a' mi fiainké mindörökké , hogy a' törvénynek minden igéit beteljesítsük." Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy lényegtelen tanainkat, szertartásainkat is, kölcsönösen kíméletlen kézzel illessük, vagy épen gúny-tárgyul téve ostromolgassuk. Nyilt-szívü, jóakaratos nyomozás, kölcsönös felvilágosítás, 's ezekre idő kívántatik meg, a' hittani különbségekre nézve, hogy az egyesülés, erőszaktalan egygyésimulásnak, önkényes győződésnek váljék gyümölcsévé. És korunk' miveltebbjei immár bírják ezt, miveltjei készek rá, nem-miveltjeire nézve pedig századunknak szelleme kedvező , melly megszokott nem rómedezni az igazságnak fényeitől, csak azértr, mert szokatlan az az elszoktatott szemnek , nem riadozik a' jobbtól viszsza csak azért, mert előítéleteknek, százados rögzéseknek vázai állnak előtte. Űram//fa/ómban , úgy vélem, eléggé kimutatám , miként a' protestantismus' lényeges hittanainak nincs okuk remegni a' haladás' és vizsgálódás' fáklyáitól, 's mást hinnünk, szent vallásunknak fogna lenni gyalázása, mintha az csak vakoskodásnak homályában lappangva bírhatna tenyészni! Bizton tehát előre! unióra int minden körülmény , csak az akarat legyen edzve, miként annak illy nagy munkához erősen edzettnek lennie szükség! Harmadik nemét az unió' ellenségeinek — mert ezeket már úgy illik neveznem — az önzők teszik; tudniillik azok , kik magányérdekeket féltnek az unió' változtatásitól Vannak uraink közt, kik patronusi tekintélyök' csökkenését féltik, 's vallási oszlopságukat; papjaink közt, kik Lévinemzetségök' genealógiájának történhető megszakadta iránt féltékenyek , mások egyházi hivatalokrai, tiszlességekrei nagyobb csődtől, ennek vetél) i fáradalmaitól, több munkásságtól, miro őket a' számosabb jelesek'példája felhíná , remegnek 'stb. Ezek kifogyhatatlanok az akadályok' és nemakarás' gondolat-vonalaiban ; de mindenek felett a' mentális reservátákban; mert ezeknél rendszerint több a'titkos rugó, mint kitalálható gáncs és ellenvetés. Ezek sokat, igen sokat suttognak (mert az a' gonosz haladási szellem nem igen engedi meg maga ellen a' nyílt szót) aggodalmakról, calvinisták' gorombaságairól, lutheránusok' kétszinüségeiröl, és igy ellenlábuságról; szeretnek jósolgatni de futuris protestantium unionis male contingentibus ; lelki szemekkel látják előre az eddigi szép egységnek (!) uniói próbáink által leendő felzavarodiát; munkások suttogással, s hol még ez is erős a' viszhangnak , két értelmű vállvonítással, feleik közt játszani az aggodalmak' apostoli szerepét; hagyják lelkesedni a' meg nem menthetőket, határozni az illető gyűléseket: do ők kéz alatt élőket szedik a' testületi határozatoknak, leöntik jéghideggel a' lelkesedéseket; idvezítő fontosságot adnak minden lényegtelen szertartáskának, hittanocskának, hogy a' választó közt annál biztosabban tágíthassák, 'stb. Ezek ellen valamint fölösleges, úgy nincs is fegyver. Ezeknek csak tükröt szükség minél gyakrabban mutogatni, hogy láthassák benne ön undokságukat, és mind azokét, kik az egy Isten teremtésu, áldású, 's eg ymással rokon emberiségetjobb önhasználhatásért, inkább részecskékre felosztani, mint jótékonyan egygyéolvasztani törekednek. Részemről ez egygyel vigasztalhatom őket: „ne remegjenek!" bizonyossá tehetem őket a' lelől, hogy ők az olly uniót, millyentől remegnek, már megérni nem fogják; íiaik pedig vagy unokáik, kik azt megérhetik, már fényes napvilágnál nem fognak remegni tőle! De minthogy ezen urak igen szeretnek takarózni a' néppel, melly felett különben szívesen gyámkodnak, 's rebesgetni, hogy a' népet unióra birni lehetetlen, habár a' reformatio' története 's egyes uniói példák ellenkezőt bizonyítnak is : színlett aggodalmaikra szólnom kell valamit. Az unió' eszközlésében bizonyosan tekintettel szükség lennünk a' népre, folytonosan szemügygyei tartanunk annak előítéleteit, gyarlóságait, és műveltségi fokait; de vele takaróznunk, vagy reá már eleinte számolnunk nem lehet, 's nem is szükség, miután az előkészítés' munkája'a' két felekezet' miveltebbjeit illeti, 's e' nagy munkának rögtöninek, erőszakoltatottnak lennie nem szabad. Egyébiránt hány tudja a' köznép közül azt, mit tanított. Luther vagy Calvin? és mit tartnak a' confessiók a' nem lényeges tanokra nézve? ö csak a' szertartások' gyakorlatait ismeri, és ha ezekben a' miveltebbek türelmet hirdetnek, türelemben példát mutatnak, minden szóban,és tettben egyértést bizonyítnak, elfoszlanak nála aprónkint
