Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-07-07 / 14. szám

- 158 -titkos seregből, egy pár kápláraljt kiugratni a' bokorból ? Három fő neme van tudtommal az unio' el­lenzőinek. Elsőhöz tartoznak a' teljes gyözödé­süek, kik erős hittel hiszik : miként az unio' esz­méje csak jóakaratos ábránd, emberiség' költői ideálja, létesíthelési alap nélkül, angyalok'vá­gya , jobb emberek' álma, zordon vaióra ébre­déssel. Szerencse, hogy e'seregecske igen gyér, inert a'tiszta győződés nem mindenki'dolga; de szerencsétlenség , hogy mindegyik ellenzője az uniónak , sőt minden jónak , idvesnek , — ennek zászlója alásiet szegődtetni; mert úgymond, győ­ződés nélkül csak botor szokott ellenzeni jót és — gaz. Illy alkudókkal együtt e' sereg' valódi vagy ál-hite jóakaratjának és őszinteségének mutoga­tása meltett, a' jó ügyeknek sokat árt. Ugyan is, ha valami czélnak kivihetése felől, győzödésünk után, előlegesen kétségbe esünk, annak eszközeit is vagy nem , vagy csak félakarattal fogjuk hasz­nálni. Veszélyesek ezeknek példaadásaik is. Mert őket szabadelmütlen és haladástól borzadozó fér­fiaknak nevezhetnünk nincs okunk; ők nem ellen­zik a' jót, csak sikeretlen és hasztalan munkát tenni, tétetni vonakodnak, 's bár malasztosnak ismert czél után kapdosni, mi győződésöknek el­érhetetlen. Ezeknek fő tám-okuk ez: mindjárt a' refor­rnátió után, szakadás előtt és után, megkezdettek magok a' tekintélyes és hatalmas reformátorok által az irenioák, egymást űzték az e' végetti levelezések , viták , beszélgetések , 's végre is mi lőn eredménye mind ezeknek, mi a' híres lipcsei és poissy beszélgetéseknek ? Lipcsei liquidalio ós szakadás! Mennyit 's milly lelkesen fáradoztak fejedelmek, fő urak, tudósok, papok, az egye­sülés' nagy munkájában , 's a'siker mi lőn? foly­tonos szakadás! mi nálunk magyar honban az is­mételt próbatéteknek, a' csepregi beszélgetésnek, a' pilisi, bugyi 'stb értesüléseknek, Institoris , Radvánszky' javaslatainak 'stb. Kevés vagy sem­mi, sőt gyakori felfeszegetések, viták, 's vesz­tett sikerek miatt, nőtt az ingerültség az egye­sülendők közölt ! Nem győznek-e meg tehát , több mint három százados sikervesztósek valahára bennünket a' felöl, hogy a' protestánsok' uniója kivitelben lehetetlen, 's csak a' jámbor óhajtások­sorába tartozó? Legyen szabad e' nem épen valószínűtlen tám-okra megtennem ellenészrevételeimet. Úgy szellemi mint anyagiczéljainknak eszközei, főkép az elsőbbek, ritkán olly átalánosak a'világi élet­ben, mint melegségnek tűz, tudománynak szor­galom 'stb. Lám, mi később, reformatio' dolgában, Luthernek sikerült: az , pedig kisebb mercny mel­lett , Husst és többeket máglyára vitte. A' katho­likusok' emancipaliója, sikeretlen évtizedek, par­liamenti viták, ingerültségek után, végre még is sikerült. 1817-ben három-százados hasztalan to­jrekvések után, Németország* több tartományaiban csakugyan történtek protestáns egyesülések; si­került a' kalholikusok' és görögök' egyesülése is; 's hazánkban mennyi sikerült feleli — mellynek kivihetlenségét sírjáig hitte a' mult század' em­bere — nem meredne el ennek bámuló szeme , ha halottiból kikelve honunkban széttekintene ! Van­nak eszmék és ember-ivadékok, miknek egymás­hoz érlelődniük kell! A' 19—ik század sokra meg­ért már, 's még többre fog megérni, mire a' 18-ik még éretlen vala. 'S ha ezen átalános igaz­sághoz , még azon különösebbet is kötjük, hogy az unio' eszközei, szinte a' mai napig mindenütt kivétel nélkül fonákul használtattak, mert alap­vetés nélkül történt az építés, felülről erösza­koltattak, vagy dogmák' egyesítésein kezdetlek az uniók, mielőtt iskolák készítheték vala elő a' véleményeket és ivadékokat, —lehet-e ütközésre okunk, hogy vagy teljesen kimaradt az óhajtott siker, vagy gyakori visszaesések hiúsílák meg azt ? Nem volna nehéz kimutogatnom, ha e' la­pok' köre engedné : miként eddig maga az egye­sülési eszme is , ferde fogalomban fogatott fel annak eszközlői által. Mindegyike rögtönös, elő­készítés nélküli , szellemi és anyagi egyesülést érteit azon. Továbbá: hol azt fejedelmek, hatal­masok vevék czélba , physikai erőt, összehajtást használtak, mi lelkiekben, győzödésiekben min­denkor czélszeríítlen eszköz. Papok és theolo­gusok pedig, kik ez ügyben fáradoztak, a' scho­lastico-polemica theologia' kérdéses tanjait vitat­gatták, gyakran nem legtiirelmesebb buzgóság­gal, 's így vélemény-egyesítés helyett kedélye­ket ingerlettek. Tudjuk azt is, miként az unio' ügyvivői hajdan gyérek 's mintegy kivétel' férfiai valának , kik alig néhány rokonkeblünek és vi­lágosodottnak pártolására számolhatának ; igy csak egyes előcsatázók valának , csekély re­ménynyel a' derék sereg' nyomon-követéséhez. Legtöbben az unio' férfiai közül vagy félakara­tuak valának, kik nagyot nem eszközölnek soha, vagy nem valának kivitelnek férfiai vagy is vas­karú és érez-mellű praoticusok; a" próbatétek' kora, főkép az egyháziakban, legtöbbnyire nem vala barátja az újnak, szokatlannak, javításnak és haladásnak ; makacs stabilismus és polémiák állal felingerlelt felekezetességek állták útját min­den jobbnak, minden kibékülésnek. Ez annyira ment . hogy gyakran magok a' protestánsok , egyes hittani lényegtelen különbözés miatt inge­rültebbek valának egymás, mint pogány ellen is , ki vallásuk' fő ágazatit sem hívé. Természetes ; mert vallási viták és osztályi czivakodások ritkán vezetnek békére, szeretetre soha! Helyesen mondja Erasmus (praef. in Hilaritim): „Summa nostrae religionis, pax est cl unanimitas. Ea vix con­stare poterit, nisi de quam potest paucissimis de­finiamus, et in multis liberum relinquamus suum cuique judicium; propterea quod ingens sit rerum

Next

/
Oldalképek
Tartalom