Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-06-30 / 13. szám
— 154 — JI felsőbbségéhez alázatos folyamodást intézett: mellyben vagy a' meglevő átalános többség' kihirdettetéseért, vagy az egész tárgynak, úgy a' mint álla, közgyűlés' elébe terjesztéseért könyörgött, azzal pedig soha nem fenyegető dzött *) hogy törvényes felsőbbsége' elmellőzésével fogna felsőbb helyeken panaszolkodni; van-e ebben rendbontás-, anarchia-, csín-, merény- engedetlenségre felhívás? 'stb.'stb. miben lát itt H. ur zsarnok-szellemű ukázok' előkészültét? hol lát hatalmaskodókat, kik „püspöki firma" alatt parancsokat kívánnának osztogatni? lássa édes H. ur, az, miben ön olly iszonyú lázító rémképet láta , nem egyéb mintegy egyszerű folyamodás! — — De fordítsuk meg már most a' dolgot jó H. ur, ön czikkelye lehel ukázok' készültét; mert szelleme ide megy ki: hogy mertek ti látni és tudni? hiszen csak a medárdi vásár' napjaiban masottaték le a szavazatbontó küldöttség jegyzőkönyve egy egyházi tanácsnoktó'. Hőbb azt látni nemlehete; hogy' mertek ti okoskodnia' lelett, a' mi elétekbe szabatik ? hogy' mertek ti folyamodni? ti csak higyetek és cselekedjetek, az a' mi dolgunk itt Pesten **), mit kelljen nektek hinni és cselekedni. Logicátokat ne emlegessétek, az gyanúsítás, becsületsértés; fájdalmatokat másnak ne mondjátok, mert ez lázítás, rendbontásra felhívás. — Elmúlt az idő, édes H. ur! senki sem fog többé ön, és elvrokoni' sipja mellett medveként tánczolni; az ész' korát éljük, és ez igazságot kíván , mind a' vizsgálatok' mind az erkölcs' országában, 's az illy terroristák' síri hangjától vissza nem retten. De szűkség még H. ur' némelly pontjaira különösen is felelni. Azt kérdi ön: „vájjon ezen küldöttség' emberei vad emberek-e, kik 240-ig (ezen szám nem tudom hol vette magát, minthogy csak 238 szavazó egyházak vannak) nem tudnak számolni; vagy becstelenek, vagy nem baráti Kecskemétnek?" Felelet: sem vademberek, sem becstelenek, sőt mindnyájan derék és becsületes férfiak ; de nem iufaUibUisek, és a legtisztább kebel, a'legjobb szándék s akarat mellett is tehetnek ollyat, a' mi másnak sérelmére eshetik ; és épen azért, mivel őket derék, és kiderült jellemű férfiaknak lenni hittük 's hisszük, minden aggódás nélkül hiszsziik róluk azt is. hogy valamint a' mélt. királyi tábla' szinte derék jellemű férfiai sem lobbannak böszús indulatra , ha valaki tiszta lelkismeretök szerint hozott Ítéletüket sérelmesnek érezvén***),'s *) Mi is bizonyságot teszünk, hogy a' gróf-elnökhöz irott levél' szavai csak ezek : ,,«' panaszoknak felsőbb helyekre is jut hatását megelőzni.^ HogyHagymássy ur Pesten lakik és intézkedik, ezt mi közleményének egyik sorából sem tudjuk kipréselni; ez tehát alkalmasint csak gyanítás , gyanúsítás és személyeskedés. Török. ) Itt csak az a' kérdés : sértve érezhetné-e magát a' törvényszék, ha felöle e' szavak íratnának: okokkal támogatva is nyilvánítván; ügye' orvoslását az illető felsőbbség előtt keresi: úgy , a' szóban levő igen tisztelt választmány' tagjai sem gerjednek boszúra és haragra (még pedig H ur' ingerlésére sem) azért, hogy a' kecskeméti egyház sérelmét, a' maga törvényes egyházi utján orvosoltatni törekszik." Azt is mondá: „azért ha valaki, gróf Ráday kivált, Kecskeméttől kivált, nem érdeinle illy fekete hálátlanságot." Az országszerte tisztelt gróf Ráday'nevét a' kiszórt, de visszapergő szennyek ellen kár, sőt vétek köpönyegül használni; mert meg vagyon írva: „az úrnak nevét hiába fel ne vegyed." Szebb és valódi férfihoz illőbb lett volna ezen cselfogás helyett a' Hagymássy bőrből kibúni, és a' maga emberségéből nyilt sisakkal vitézkedni : *) mert hogy Kecskemétnek mind városi, mind különösen ref. egyházi községei ezen hazánk' derék szülöttjét, mint fényes érdemű eldődeit, nem szájaskodásból, hanem tettleg 's valódilag becsüli és tiszteli, a' ki akár városi, akár egyházi teremünkbe lép, azonnal meggyőződhetik. Nem személyről, nem is személyekről van itten szó édes H. úr; hanem a' kisgyülésnek egy ollyatén lépéséről, melly szerint magát ugy vevé, mintha nagy gyűlés által, a' szavaztatásnak bármelly új rendszabálya's modora' kikészítésére, sőt rögtöni foganatba vételére is, kirendelve és meghatalmazva lett volna, a' miről mi semmit sem tudunk. — Azt gondolja talán H. ur, hogy a' honszerte tisztelt jellemű gróf örül annak, vagy becsületének tartja, hogy ön illy alacsony rágalmi iratában, maga, bátorság végett Hagymássy alá búva , őt rémítő paizskérit villogtatja?! — igen téved a1 nagy emberek, kivált a' még közpolgári jogokat is éleszteni 's terjeszteni kivánó nemes gróf ismeretében: sőt Kecskemét teljes meggyőződéséből hiszi, hogy a'hazája'virágzását, polgárainak értelmi kifejlődését meleg kebellel óhajtó nemes gróf annak tapasztalásán örül, havalaki, vagy valamelly testület, még a' legnagyobb személyes tisztelet 's hála mellett is (mert tisztelet, becsület, de igazság is) nem vakon és oktalanul, hanem meggyőződésből és okosan engedelmeskedik; mivel csak az illyenektől lehet tiszta 's valódi tiszteletet és hálát várni, nem a' rabszolgai lélektől. Mondja továbbá: „rendén van-e, az elnök és közgyűlés' igazság-szeretetét eleve kétségbe hozva felsőbb helylyel fenyegetőzni? bar ez betanult modora Kecskemétnek Pest vármegye' irányában is.í ( **) Ugyan édes H. ur, honnan ^megmagyarázható önkény nyel (tehát nem törvény szerint és lelkismeretesen) olly véleményt adott 'stb. 'stb. *) Nem ki, de mit? T ö rjök. **) Gazdálkodnunk kell lapunk' szük szeleteivel; ez az oka, hogy Hagymássy urnák e' pontot illető, hasábokra telő idézeteit, 11-ik számunkban, nem közlök. Annak megmutatására, hogy Hagymássy
