Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-06-30 / 13. szám
nyilatkozata felett: de mi tisztelettel hajlunk meg az a. szabolcsi és hajdu-ken e. vidéki tanács elölt, hogy illyesmik által elrettentetni magát nem engedvén, a' méltatlanul kárhoztatott nyilatkozvány mellé szavazott. Mi lehetett természetesb és egyenesb az e. kerület'azon tetténél, melly szerint, midőn mélyen tisztelt gróf Z. K. úrtól az unió' tárgyábani felszólítást kapta, arra e'kérdésekkel válaszolt: „vájjon a' tisztelt gróf ur magány ohajtatából, vagya' társfelekezet' megbízásából eredt, 's így hivatalos-e azon felszólítás? 's ha ez utóbbi: vájjon mikép vélné letesílhetőnek ez óhajtóit egyesületet a' tárgyat szőnyegre hozó társfelekezet?" Melly oknál fogva bélyegeztethetett az c. kerületnek e' kérdő válasza buvosdi ajtó-keresésnek , átlátni nem birjuk Es mit tettek többet ennél, midőn, a'kölcsönös feltételek' megvitatására a' két rokonfelekezet' főbbjeiből küldöttséget neveztek ki, magok ez ügynek legbuzgóbb hősei is, kik az egyesülésből eredendő boldog! menyországot rajzolgató szópiperével a' hont anynyiszor beharangozák ? De legyen e' tárgyról jelenleg ennyi elég, mert fáj ugyan kimondanunk, de ismerve a' dolgok' állását, hitünk azt tartja, hogy e' fenséges műnek, mi jó, ha alaplerakói lehetünk ; azon nemzedék, melly rá az utolsó követ felteendi, még aligha született. A' zsinattartás az egész prot. egyháznak több korokon keresztül lángolt leghőbb óhajtata, és midőn az a. szabolcsi és hajdu-ker. egyh. vidék ennek szorgalmazása *) mellett nyilatkozott, evvel . (a' mit minden protestáns kebel egyenlően érez) azt mondotta ki: Uraim! czélszerü törvények nélkül, hol volt még boldog társaság? Es lehet-e szomorúbb helyzet, mint azon állományé, mellynek írott szabályai változott idő, körülmények és szükségek miatt, a' nélkül, hogy ujakkal váltattak volna fel, holt betűkké lettenek? E' sors alatt szenved már több évtizedek' során honunkban a' prot. egyház! Cánonainak nagy részét a' kor' haladó szelleme életből kitörülte , 's majdnem feledés' mohával árnyékolja már: és bár élnének azok, miután országgyülésileg megerősítve, törvénykönyvbe igtatva nem voltak soha, alkalmazás' eseteiben hányszor emeltetik kötelező erejök felett kétség ? Rendithetetlen hit él bennünk kegyes fejedelmünk' atyai szíve iránt, hogy két millió hü alattvalóinak hozzá esdő kérését nem utasítja el, de a" haza' atyáival egyesülve, *) Bátorkodunk itt olvasóinkat íFgyelmeztetni az Óramutató' 421, i22-dik lapjaira , hol általunk mélyen tisztelt Fát/ András úr javaslatot tesz eszméinket érlelni egy ideig 's aztán kérni zsinatol; bátorkodunk ismételni, mit a' zsinat'sürgetéséröí lapunk' 6 , 7-ik számaiban , szerkesztői jegyzetinkben kijelenténk: mert félő, hogy reánk illesztetik a' lengyelhoni, thorni zsinatról irott vers: „Quid synodus? nodus: Patrum chorus integer? aeger : Conventus ? Yentus : Glória ? stramen. Ainen.4 í Török. nekik, e' szebb korra viruló hon'lelkileg nyugodt és boldog 's a' nemzeti elmélkedés' nagy czéljára munkás tagjaivá lehetni , utat és alkalmat nyitand. Van kormányzati alapúi eddigelő használt cánonaink között egy, melly azt rendeli, hogy ha valamelly vidékben jobb jövedelmű egyház esik ürességbe, azt ne ujoncz , de azon vidékbe kebelezett kisebb jövedelmű egyházakbani huzamos szolgálattal érdemet szerzett idősb lelkészekkel töltse be az illető vidéki tanács; és vannak kerületi rendeletcink, mellyek a' segéd- és időközi lelkészeket, azon egyházakban, mellyekben mint illyenek szolgáltak-, rendes hivataltól eltiltják: 's ime mind ama cánon, mind e' rendeletek ellen véteni látjuk a' löki és p. ládányi egyházak' betöltésében az a. szabolcsi és hajdu-ker. egyh. vidéki gyűlést. Bocsánat őszinteségünknek, ha kimondjuk, hogy ez nincs rendén. Mert vagy mond!juk ki világosan , hogy az illyesmi többé nem törvény, 's itt egyedül az egyházak' választása, mint ügydöntő , határoz , vagy ha ezt szabályozni akarjuk — minthogy kell is múlhatatlanul — rendszabályunktól, mit egyszer alkotónk, semmi erő és hatalom se mozdítson bennünket el. Ezekben, miket tisztán a' szent ügy iránti érdekből modottunk el, öszpontosul az itt elésorolt tárgyak' irányában szerény nézetünk. % * $ Vegyes közleményül: Felelet // a g y /// áss// urnák a1 kecskeméti egy huzat, várost, es iskolai testületet megtámadó \v becsteleaitő czikkére *) A' Prot. Egyh. lap' 11. és Jelenkor' 49-dik számában, Hagymássy ur, álnév alatt, (de mire való ez a' lappangás ? hiszen előttünk az ámító Csuka Lőrincz1 példája **) mint valamelly 2-ik Don Quixót, iszonyú óriásokat látván Kecskemét felől emelkedni, mellyek már már zsarnok-szellemű ukázokat lehelnek; 's bajnoki hivatást érezvén , az ó-kor' terrorismusi fegyverét ragadva, viadalra szállni, Nem akarjuk lapunkat személyes 's pártérdekek' orgánumává alacsonyítani : annálfogva mindig kötelességünknek fogjuk ismerni a' hasábjainkba igtatott netalán szenvedély sugallotta vagy tévedés szülte közlemények' ellenében, a' czáfolatokat vagy felvilágosító feleleteket elfogadni 's közzé tenni. A'journalistica'mezején támadt lollcsatáknak, ugyanott illik folyuiok 's lefolyniok. A' jelen ezikk azonban kényszerít nyilatkozatra , miszerint boszús kitöréseknek 's szenvedélyes személyeskedéseknek, mellyek Íróiknak 's lapunknak egyiránt gyalázatára válhatnak , felebarátunk 's minmagunk' java' tekintetéből egyiránt, helyt adni többé nem fogunk. **) Csuka Lőrinczet sem nevében, sem tettében, sem történetében nerp ismerik lapunk' olvasói ; ő tehát semmit nem bizonyít és az ő példájára hivatkozás e' körben értetlen beszéd. Csuka Lörineznek, ha ámító, van saját fóruma; ott tessék v föbiró urnák felette Ítéletet mondani! Török.
