Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1842-06-30 / 13. szám
- 150 -megyei pénztár csalhatatlan segélyforrás, ellenkezőleg a' némelly egyházvidékeken segedelmi alapúi felvenni tervezett ágyszámmal, mellyböl nyerendő jövedelemnél, mint egyházaink' rováson penészedő temérdek befizetetlen ágybél i illetményei tanúk , nincsen semmi ingatagabb. Ez itt számított segélyi összeg, tekintve a' megtisztelendő főhivatalt, felette parányi ugyan , de csekély pénzértéken sínlő egyházmegyéink' irányában váltig tetemes. És nekünk, valamennyiszer illy szent ügy áldozatra hí: kínos nagyon, tehetetlenségünk' érzetéből felmerülő fájdalmát kebelünknek elfojtanunk ; kínos érzenünk, hogy e', vallást mindig olly szent hévvel pártfogolt honnak, illy ügyefogyott gyámtalan gyermekei vagyunk. — Azonban, merjünk-e felhozni itt igénytelen nézetünkből egy javaslatot ? javaslatot, mellynek tény' mezejére átvitele több szempontokból milly üdvös, szőnyegen forgó jelen ügyben egyedül czéldöntő lenne? Kimondjuk uraim, bár érte fejünkre követ dobjatok is. Szerény javaslatunk semmi egyéb, mint egyházainkban a' divatozó társastisztség' (collegatus) eltörlése. Atyáink' kora és miénk, egymástól igen eltérők. Nekik szorgos iparral kellett gondot viselniök, hogy az egyházak — mindenik saját népszámához iránylag — lelkészekkel ellátva legyenek; azonban egy rendes mellé időnként nyerendő segédlelkészekről, e' pályára készülőknek az egyházakéval iránylag kevés száma miatt, szó sem lehetvén: gyülekezetenként annyi rendes lelkészi állomást kellett alapítniok, a'hány illy egyedet a' hely' népessége szükségessé tett; inkább reménylhetvén igy biztos állomásokra kinyerhetni a' szükséges személyzetet.Nekünk nincs okunk lelkészi pályára készőlők'hiánya miatt emelni panaszt : mert hála Istenünknek érte, miveltség'fénylőbb időszakát virasztott ránk is e' század : de míg egyfelől az átalános értelmi felvilágosodás lelkészbe míveltebb főt, gyakorlottabb szónoki erőt igényel, másfelől a' kor' divata (nehogy a' kellő tiszti tekintély külsők miatt szenvedjen) ugyanattól, öltözetben , háztartásban 'stb. fentebb rangfokozatú életrendszelt követel. Mivel lehetne e' kettős feladatot inkább megoldani, mint a' társas-tisztség' eltörlése, vagyis ugyanazon gyülekezetbeni több lelkészi állomások' egy rendes lelkészre leszállítása, 's e' mellé a'kívántató "számig segédek' alkalmazása által ? Ez úton nyerne az egyházi rend: részint, mert a' segédi hivatás e' szent pályára kijelelt ifjúságnak hasznos gyakorlati iskola lenne; részint, mert a'jelenleg szerte szivárgó — legnépesb gyülekezeteinkben is. bizonyára nem szertelen dús—jövedelem egy kézbe folyva, egy családnak, a' gyülekezet' fényével idomlag (nagyobb egyházainkban levén különben is iliyesmire főbb szükség) tiszteletes kitartást engedne ; részint végre, mert az egyházirend a' társas életben ollykor eléfordulni szokott azon szomorú bizonyítványoktól, mellyek tanúk arra, milly nehéz bármelly karban és helyzetben magunkról levetkezni a' gyarló embert, teljesen ment lenne. Nyernének ez által a' hallgató gyülekezetek is, mert az ideigleni segédek' gyakor változása még a' netalán gyengébb tehetségű szónokok iránti megunatkozást is lehetlenítené. Ha már illy szempontoknál fogva is üdvös jelen javaslatunk felekezetünk' sorsosinál elfogadtatást nyerne : e' tény bennünket püspökeink' illően díjazásának terhes gondjától nagy részben felmentene; mert díszlenek kerületenként néhány olly népes egyházak, mellyeknek egy kézbe jutandó lelkészi adaja, azon kerület' főpásztorának, ha nem is elegendő, legalább a' jelenleginél jóval méllányosb jövedelmet adna. Nőjük ki, uraim! valahára ama konok erkölcsöt, melly előítéletesen tapad mindenbe , mi avas óság; mondjuk fel ama gyarló hitet, melly üdvét és sérthetetlen szentséget csatol mindenhez, mit mint agg-szülöttét hátrahagyott egy elment kor. Mint a' sas, koronként megifjítja magát a' vén idő; ifjodni kell intézményeinknek is: különben bennünket, mint hozzá nem illő fiakat többé, ez ősz vándor boszúsan maga tipor el. Szinte méltánylanunk kell ez e. vidéknek az egyházi gyámintézet' tárgyában kelt nyilatkozatát is. Legyen áldva főtiszt <Sz. P. /. úr érte, hogy a' fő és gyám nélkül maradó papcsaládok' valóban árva ügyét szőnyegre hozá: de a' milly üdvös az intézet által tervezett czél , feladatnak épen olly súlyos az, és hogy csak valamennyire is szerencsés sikerrel oldathassék meg, a' lehetőségig éber figyelmet követel. Külföldön minő eredményeket fejtenek ki illynemü intézetek, nem levén csalhatatlan adatok kezeink közt, határozottan megítélni nem akarjuk: de miket honunkban ismetünk, azoknak czélszerütlenségét túlemelte minden kétségen az eddigi próba és tapasztalás Itt tiszti bekebeleztetésekor tetemes összeget fize * amott évenként adózik illy intézetek' javára e. vif * dékenkint a' szánandó lelkészirend, melly tekint" ve jövedelmi forrásereit , nem megsarczolásra ~ gyámolílásra lenne érdemes. Es mi sikert gyü-> mölcsöz az emelő vállakkal iránylag e' valóban nehéz teher? Azt, hogy mit éltében az adózó egyházi egyed éhező családja' szájától kínosan elszakaszt: az neki és övéinek kezébe soha meg nem tér; — és hogy elhunytával nyomorú özvegye időnként az intézet' pénztárnokához könyörgő járdalatokat lesz tenni kénytelen, kisírni, kikoldúlni ennek kezéből arezpirító alamizsnaként azon — legtöbbször — párforintnyi illetményt, melly már leapadt gyér maradványa csak annak, mit ő és férje egykor erőködve befizettek , 's melly most érte tett fáradalmas utazási költségeit fedezni nem elég. Lehet-e kárhoztatnunk bárkit is, ha illy tapasztalati tan után, kerületileg öszpontosított gyámintézettől 's ennek alapjaúl , erőtlen vállait rogyaszlással fenyegető örökadó' elvállalásától idegen? — olly intézettől,
