Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-09 / 10. szám

- 119 -halálozások okozta temetések több tudományos férjfinak megjelenését lehetleníték, ugy hogy a' rendelt napon csak csekély számmal gyűlhettünk össze. Mind a' mellett mégis férjfiasan megtétetett az első lépés a' tudományos kifejlődésre szolgálandó intézkedésnek. Az elolvasott szent beszédek épületesek valának, 's a' kitűzött kerületi feladat mind tagadólag fejtetett meg, még pedig nyomadékos okoknál fogva, mellyek a' következőkben pontosúltak össze: hogy a' superintendentialis hivatal' restauratiójának eszméje semmi méltánylatra nem számolhat: 1) már kétséges tisztaságú eredete miatt, mellyből származott, annyira, hogy alig lehet hinni, mikép ez eszmének l'elhozása az azt megpendítöknek díszökre válhalik-e? mit már a' kerületi gyűlésen az indítvány ellen kitört erős ellenzés is igazolni látszik. 2) Balirányú tendenliája miatt, melly könnyen az undok papmarasztásra vezetne 3) A' superintendentialis hivatal' természetéveli, melly nagy gyakorlatot igényel, és méltóságával! össze nem illeszthetősége miatt. 4) Káros, következményiért, mind az egyházakra, mellyeknek a' gyakorta választásoknál korteskedésre 's a' gyakran előfordulandó sup. visilatiók által*, depauperatióra, 's igy bel- és kül-romlottságokra — mind pedig a' papságra nézve, mert csúszás mászás 's bókolásra szolgállatna alkalmat. 5) Mert gyakorlat elleni, — sehol semmi nyoma 'stb. Tudósításomat zárom őszinte óhajtásommal: adja Isten hogy a'conferentiák iránti részvét mindinkább növekedjék, nehogy kénylelenitessünk elmondani Idvezítőnkkcl (Mát. 9, 37.:) „Az uralásra való gabona bizony hogy sok; (le az arató kevés" M a g i n v á r y. Veit let a már maros - uyocsai gyűlésről szóló czikkhez tett kertlésekre. Mármaros-Ugocsa egyházmegyei gyűlésről szóló tudósításom' helyoszlást lárgyazó pontjára , két kérdést mintegy észrevételként telt a' szerkesztőség : 1) „hogy az eddig sűrűn (t. i minden évben) előkerült helyosztás, a" nem marasztás' vagy vándor élet— hezi kedv' vagy más ok' eredménye-e? 2) Az igazgatóság' kezébe adatott rendelkezési hatalom' irányában bizlosítvák-e méltányollalni az ekklézsiának, ha valamelly megnevezendő személyt kivánand lelkészéül, igényei? i?" _ Mellyekre válaszólag a' következőket tudatom ; az elsőre : Változniuk kellett papjainknak eddig, mind a' nem marasztalás, mind a' vándor élefhezi kedv miatt. Hogy sokan nem marasztalnak: annak legtöbb esetben nem magok okai. Mert ha nincsen is — eddig legalább — körünkben olly egyház , melly bátor volna papjátóli szabadulás-vágyát, c' gyalázatos okban (mint ezt olvassuk a' Jelenkor' f. e. 35. számában): „megelégedtünk már ő kegyelmével" nyilván kitárni; de fordúlt elő nálunk is eset (mellyröl a' látogatást telt esperes hiteles előterjesztést lett), hogy a' különben semmi, tekintelbe vehető hiba által meg nem bélyegzett pap' kiturása' kieszközölhetése végett — csak azért mert öreg, — alacsony bujtogatok, egy helyült azon okból, mert a' pap, terményi jövedelme' behordásakor takarékosan osztja a' pálinka-áldomást , más helyütt mivel beszéde közérthetőségű, új szókkal nem tarkázott, 's azt könyv nélkül mondja, — rá sújtaták a' könnyen ingerelhető néppel a' szerencsétlen áldozat' fejére a' „nem marasztjuk" menykövét. *) Mi jó illyenkor,Jia (mint tudósításom' végén Csakugyan divatos e'szerint Máramarosban, mint mint azt gyanítok 's tudni kívántuk de nem szeretjük, mi ág. hitv. rokoninknál rég eltörölteték, a' papinarasztás. Tehát nem hirdettetének ki e' megye' kebelében vagy siker nélkül hangzotlanak el az egyházkerületi következő határozatok?: Egyházkerületi végzés IHlő. 114 sz. A' lelkipásztorok' marasztásábau gyakran megtörtént hibák', illetlenségek'és ezekből következett kedvetlenségek' 's ekklézsiai zűrzavarok' okát abban találván az egyházker. tanács, hogy sok ekklézsiákban az elöljárók a' marasztás' természetét vagy jól nem értik, vagy ha értik is, azzal sz. vallásunknak 's az egyházi hivatalnak nagy megalacsonyítására, ennél fogva az ekklézsiai fenyítéknek elenyésztetésére, 's az igének sikeretlenílésére visszaélnek: amazoknak világosítására, ezeknek magok határában tartására, 's a' jó rend' megállapítására utasításul adatik: Íj Cánonaink az országgyűlése, és a' királyi felség által megerösítetve lévén: reánk nézve országtörvényévé váltak; következésképen azokat általhágni szintén úgy nem szabad, mint az ország' más törvényeit. 2. Ezen cánonok az ekklézsiák' elöljáróit, a' lelki-pásztorok' ügyében bírákká nem teszik, hanem az esperest, és vidéki tanácsol,- és ez az első törvényszék (fórum primae instantiae) mind n egyházi dolgokban. E' szerint 3) azok az egyházi elöljárók, kik lelkipásztorukat, mielőtt az ellen panaszukat az említeti első törvényszékre beadták, és annak Ítéletét elvárták volna, magok oklából nem marasztják őket, lelki-pásztorok' birájokká telték magokat, és ez által a' cánont rontják meg. Hogy tehát az többé meg ne történjék, 's az ekklézsiának is joga sértetlen maradjon, 4) A' melly ekklézsiának a' lelkipásztorra panasza van, jelentse azt a' vidékbeli esperesnek, ki a' panaszt megvizsgáltatja, és az egyházi tanácscsal együtt megítéli. Ha az Ítélet oda menyen ki, hogy az ekklézsiának méltó oka vau lelkipásztora' elbocsátására : akkor, és nem elébb, van joga az ekklézsiának kimondani, hogy lelkipásztorát nem marasztja. .Mert a' XXII. cánon szerint, valamint az esperes az ekklézsiába , eunek akaratja ellen semmi lelkipásztort nem rendelhet, úgy az ekklizsia is az esperes' és E. tanács' tudta és megegyezése nélkül, sem lelkipásztort nem vihet, sem azt hivatalától el nem mozdíthatja. Ezen rendnek megtartását parancsolja az 1784. oszt. nov. 2—ik napján költ k. felséges parancsolat. „Curatores Kcclesiae , in tractandis his et similibus amovendonim nnnistrornm neuotiis, non arbitraric, sed praehabitis sufficientibus et meritoriis rationibus, coram primae instantiae, et superrevisorio foris leiiilimandis , debito ordine agant." 5) A' marasztás, valahányszor a' cánonok'értelme ellen a'