Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-09 / 10. szám

- 118 -megszűntével veszélyeztettek. Van lelki szabadság:! részletes értelmek is kerülhetnek elü a' nélkül, mert tudjuk, még pedig bizonyosan tudjuk , hogy elébb választunk, 's csak később visszük végbe a' választottakat Bizonyos tehát az emberi sza badság , mert kiki önmagának legjobban hisz; noha meg nem fogható, miképen férhet össze az emberi szabadság az Isten' természetével, kiijönösen az Isten' elöre-elrendezésével. De hiszen sok illy van, mit nem értünk, péld, emberi észen túli feliogni, mikép eredhetett anyagi világa' szellemi okból — az Isten által. Áll ennél fogva az isteni előre-elrendelés (praedestinatio), ha az Istent gondoljuk saját természete szerint; de áll a' lelki szabadság is, minő igaz , hogy van e' világ, hogy volt tegnap és most ma van : ámbár meg nem foghatjuk, mikép fejlődhetett ki e' világ az Isten' akaratjából; noha nem tudjuk , miként változatlan az Isten az idők' változósága mellett Ebben a' nézetben megegyez most, 's valóban mindig is megegyezett mind a' két protestáns felekezet, 's tanjai szerint nem veszélyeztetik a' lelki szabadság. Nagyobb akadálynak, és csaknem oliynak, mellyen a' legjobb akaratú törekvéseknek is okvetetlenül hajótörést kell szenvedniük, tartalik az úrvacsoráraH tan. I)e itt is szép az egyetértés, ha csak a pártos vélemények' ködétől ment szemeink a' dolog' velejét megszemlélni akarják. Ha őszintén kérdezzük: mit akart idvezítőnk olly ünnepélyes intézettel földi pályája' végén ? bizonyosan kénytelenek leszünk megvallani: nem volt czélja, hogy tanítványi's baráti feszegessék, azon intézete miből vagy mi részekből áll. hanem mi hatályú legyen ránk nézve ? 'S ebben a' tekintetben mind a' két felekezet megegyezett eleitől fogva. Mert egyes lélekkel 's akarattal sürgették a' reformátorok , hogy czélja a' szent vacsorának: az idvezítőnkrőli megemlékezés, mi mind a' két résznél kitűnő is volt, 's még ma is az Mert gyakorlatilag egybegyűlvén 's a' szent vacsorát ünnepelvén, nem annyira foglalatoskodnak annak részletes nézeteivel, hanem idvezítőnk'szent élete' lelki szemlélésével iparkodnak szent jellemét sajátukká tenni, 's példája szerint minden ember iránti szeretetben megerősödni. A' szent intézet' czélja' teljes felfogásában léhát már régtől fogva egyetértettünk , és ez jelenkori egyesülésünk is; mert külön részek csak valami felsőbben egyesülhetnek Hát az intézet' részeiről nem szabad értekeznünk ? vagy inkább nem kötelességünk-e az, azokróli értelmet is tisztába hozni, annyival is inkább, minthogy csak a' tiszta rés'ékből keletkezhetik a' tiszta egész ? Erre feleletünk , hogy mind ez illő , sőt kötelességünkkel járó, minthogy az egész' czélját csak megvilágosíthatja 's megszilárdíthatja. De mihelyest részekre átmegyünk, már a' dolog' természeténél fogva több a' tárgy: mert hol részek vannak, ott sokaság is van; 's egyes tárgyak ismét kiilönnézetüek lehetvén, több hogy felbontatnék az egesznek hatálya. Ugyanis tudva levő, hogy a' hány szó vagy fogalom van némelly mondatban, olly különféle értelmű lehet maga a' mondat. Így például az urvacsoráróli tanban előjő ezen latin mondat : „hoc est corpus meum. ' Á' reformátorok csupán csak az ,,est" szócskáról vitatkoztak: noha ezen foglaló szócska a' keleti nyelvekben, valamint a' magyarban is gyakran , különösen a' jelen esetben is, kihagyatik, mert nem mondhatni magyarul: ,ez van az én testem.' Az „estu

szócskáról később bővebben. Most csak azt érintjük , hogy a' ,Jiocu szócskát is feszegetni lehetne, mint azt sok tudós már valóban meg is mutatta. Mert az említett szavaknak „hoc est corpus meum'' igen természetes értelme a' kenyértörésben és a' borkiöntésben is összepontosúl , meggondolván , hogy idvezítőnk kenyeret törve mondá : . „corpus meum est hoc 's akkor ez volna értelme a' mondatnak : , az fog történni testemmel, a' mi most történik e' kenyérrel 's e' borral ; tudniillik meg fog töretni testem 's vérem kiontatni , valamint most e' kenyér megtöretik 's e' bor kiöntetik általam.' Valóban ez is szép 's az egészet igen felelevenítő nézet. Mindazonáltal kezet fogok avval, ki velem megegyez az intézet' egészében, bár ebben a' részben, vagy tán másokban is különnézetű volna. Illyen részletes felfogás pedig sokféle lehetvén igen óvakodnunk kell, hogy a' részt az egészszel fel ne cseréljük: mi nemcsak rút elmebeli hiba volna, ha valaki a' résztaz egészszel egyenlőnek tartaná, hanem gyakorlatilag is igaztalan 's káros , mert másokat 's magunkat is megfosztatnék az intézetnek teljes "s egész jótékonyságától. Már pedig , ha megvizsgáljuk e' részben egyházi történeteinket , nemde borús arczczal kell megvallanunk , hogy e' hibában gázoltunk, 's magunk és felebarátink ellen sokféleképen vétkeztünk. Azért is, hogy az elkövetett hibát helyre hozhassuk , törekedjünk e' részben is a' józant 's igazat kipuhatolni 's a' szerint élni. Méltányoljuk igazságosan kölcsönös vélekedésünket. Ismerjük meg, hogy már a' reformátorok az egészben egyetértettek ; sőt valljuk meg, hogy részletes nézetekben is bizonyos tekintetben igazuk volt. Igaza volt tehát Zwingli meg Calvinnak az ,e#t' szócskát Jelenti1

által magyarázván : mert ez állítás könnyű a' felfogásra , a' nyelv' szabályival nem ellenkezik, 's a' szent intézet' szent czéljával szinte megegyez. De valljuk meg hasonlag, hogy Luther' véleménye is megegyez az egészszel, 's ismerjük meg, hogy neki is okai voltak bizonyos tekintetben részletes véleménye' felállítására Tudjuk ugyan, hogy gyakran hibás véleményekben is megegyeztek a' népek, mindazonáltal nem képzelhetjük, hogy olly szent tárgyban mint a' vallás, hol egész létünk' áthatásáról 's boldogságáról forog a' szó; olly környülállá-