Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-02 / 9. szám

- 107 -miként hathatunk , tegyünk a' mennyit tehetünk; és meglátandjuk, vagy — bízzunk a'jóltevőegekben — meglátandják utódaink: mikint a hazaQ közbuzgóság élesztette szikra nagyobb szikrát gyújtva tüzet gerjesztend, kö kőre emelkedve majd épület álland elő, mellyben polgár polgárhoz , testvér testvérhez csatlakozva, a' közös szellemben fölállított tanítószékek' szabad de józan működésű útmutatási után eszméket ad 's vesz, farag hol szögletességeket, simít hol simítni, újít hol újítani valókat vcend észre; — és a' polgárok 's a' testvérek egymáshoz simulvák, az idővel 's időben kiavult dogmáikat s azok szerint idomúit penészes kedélyeiket elhagyogatják; hit' dolgában: az egy örök Istent tiszta szent valója szerint ismerve imádni; erkölcsileg: az egy üdvözítőtől mutatott úton szabad akarattali működésben tökéletesedni — egymás mellett egymásért futni, 's egy czélra törekedni elégnek tarlandják; —és a' két testvér, de már szellemileg 's erkölcsileg összerokonult egy evangelikus egyház' dicsőségére, — csak a' nemzet 's alkotmányos haza' javára; leend egy dicső reform, leend unió, leend egy akol és egy pásztor! Tegyünk hát hazafiak! mindnyájan a' mit tehetünk a' nemzeti közérdekért, — és mi testvérek az egyházért is! A' ki elsőbb többet ad's tesz: elsőbb 's több részt vegyen a' boldogított utókor' hálájából. Én 1842ikéven kezdve, ha élek, négy egymásuláni éveken keresztül, csekély erőmhöz képest , a' pesti iskolára minden évben 10, 's így összesen 40. p. ftot ajánlok. Kolmár István, jászkiséri reform, pap. Vegyes közlemények. Eperjesi százados ünnepély. Folyó évi május' i-jén tartatott a' jelenleg ev. német-tót, eredetileg pedig ev. magyar gyülekezetnek szentelt egyház' teljes két század előtt, az az, 1642. maj. l-jén történtalaptételének emlékünnepe. — Eperjesre is, a' reformatio' helyétől olly távol Eperjesre, hamar terjedtek el a' megtisztított tannak áldásai. Már 1339 tért vissza a' buzgó Stöck^l Lénárd, Luther' és Mclanchton' nevendéke s benső balálja, a' vittebergai főisko'ából 1549. szerkesztette ismeretes vallástételét az öt felső-magyarországi városnak, melly I. Ferdinándnak is előterjesztetett. Nem sokára csaknem az egész város fogadja el az emberhagyományoktól tisztított vallást, 's az akkor egészen prot. városi hatóság saját költségén taníttat távol országokban ifjakat. Az előbb kalh. templomok következéskép hitsoisosink' kezébe jutának. De nem sokára elkövetkeztek a' történetkönyvünkben véres betűkkel megírt vésznok napjai. Az irtóztató vallási üldözések elkezdődtek. Eperjest is mind azon fergetegek, mik hazánkat majdnem végveszélybe döntölték, sujtolák. Majd elvétettek a' templomok, majd ismét visszaadattak , vagy legalább engedelmet kaptunk ujakat építeni , de csupán hogy ismét elvétessenek tőlünk. A' gyászemlékü harminczesztendős háború egész dühében tombolt's keserű csepjeit hazánk is megizlelé. Akkor viták ki a' csüggedetlenség, szilárd állhatatosság , melly híveinket vértezé 's halálveszélylyel emberül szembeszállani tanítá, hogy az eperjesi ev. gyülekezet egy magyar, — mellyet most a' német-lót község bir, — egyháznak alapköve letétetheték 1642. maj. 1. a szentháromság' tiszteletére, nemes Lenfelhter Daniéi birósága alatt A' német gyülekezet a' jelenleg kath. Sz. Miklósnak szentelt, a' tót pedig a'most minorita-egyházat birták. 1647. jun. 15. végeztetett be a' magyar, de már 1672. jun. 6. királyi biztosok 's az egri püspök Szegedy Len rd által erőszakosan elvétetett; a' collégiommal ugyanaz még 1671. april' 23. történt. 1672. sept'. 30. megadván magát a' város a; l'etroczy István vezérlése alatt álló elégületleneknek , visszanyerte az ev gyülekezet azon egyházat is, de csakhamar, a' királyhoz állván újra a' város, eljőve gr. IVolkra Ferdinánd kamara-igazató 'sSzegedy számos seregeivel 1673. maj. 10. 's az egyház és collegioin ismét elfoglaltattak 's 1677. átadattak a'jezsuitáknak. 1682. aug'. 18. Tököly latre' mozgalmai alatt újra mind a' három egyház- és collegiomnak birtokába jutottak hitsorsosaink; de 1687. jan'. 7. újra mind a' három egyház- 's a' collegiomtól megfosztattak, 's a' magyar egyház 's collegiom ismét a' jezsuitáknak adattak át; hitsorsosinknak pedig a' városon kivül, a' víz' kiöntéseinek kitett hely jcleltetett ki imaház' építhelésére. — liakoczy idejében 1705. a' német és magyar egyház 's collegiom ismét az evangélikusok' kezébe került, de már 1711. legfelsőbb parancs' következtében, királyi biztosoknak át kellett adniok azokat , 's a' külvárosban mutattatott ki nekik hely egy imaházra, melylyel 1785-ig meg kellett elégedniük. Miután 1784. nov'. 25. nyilvános árverés' utján az azelőtt magyar egyháznak birtokába jutott az ev. német-tót község — magyar akkor már nem volt — az máj'. 15 ünnepélyesen beszenteltetett. Mennyi változáson, mennyi zavaron ment keresztül ezen sok vérrel, áldozatokkal szerzeit egyház! Valóban ez egy egyház' történetében az egész magyarhoni prot. egyház' története befoglaltatik. Es ezen egyháznak , melly majdnem száz évig idegen kezekben volt , két százados ünnepét ültük mi, május' elsején. Illő volt tehát, szívet és lelket emelő ünnepélylyel a' reformatio' elleneivel bátran szembeszállt őseink iránti tiszteletünket nyilvánítani, kik ez egyházat olly zavaros időkben építették 's folyvást csügiredellen buzgalommal, szent ihlettel és lelkesedéssel védték. A' külső tisztelkedéseket mellőzve, 's azt említvén meg, hogy a' római kalholikusok szíves részvéttel osztakoztak ünnepélyünkben , mi az