Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-02 / 9. szám

— 104 -nak , per tot anibages, et tanta discrimina rerum megkísértendő sikeríthetésétöl függesztetik fel és váratik, a' protestáns iskolatanítókat képező intézetek', 's igy a' pesti iskola' ügye is; minek folytában ki kell mondanom : miként én Sz. urnák gondolattöredékiben , szíve' melegében ismételt „Isten látja lelkét" sóhajtásait, a' pesti iskolára nézve csak jámbor óhajtásoknak tekintem Én, minthogy az uniónak nagyszerű ügyét, a' kivitelben mindenkép' több nehézségekkel járónak tartom a' pesti iskoláénál: most még szorosan csak ez utóbbinál maradást óhajtanám ; mert tartok tőle , hogy vagy fel a' magasra — hol kezdeni akarjuk ügyünket — még nem eléggé edzett erőnkkel nem juthatunk; vagy sokat akarván ölelni, mit sem ölelünk. Holott más részről bátrabban remélhetjük: hogy olly bölcs kezdet 's választmány' intézkedései után, millyen a' pesti iskola' létesítésében fáradozik , ez ügy' kivitelére intézett úton, az egész hazában hírűi tett, kényszerítést nem ismerő önkénytes módok szerint, a' testvéri szeretet' lánczába szorosan összeszövetkezvék, szilárd akaratunkkal egyesített erkölcsi erőnk' és anyagi tehetségeinkkel (egyéb rajtunk nem álló 's tőlünk nem függő , de szerencsésen sikerült körülmények közt) olly üdvös alapítványt tehetendünk, mellyből idővel, előbb mint kiszámíthatnók , nemzeti közérdekeink' és legszentebb nevelési ügyünknek közös hatással, csendes , de annál biztosabb folyamatban eszközlött korszerű kifejlesztésével , az alkotmányos haza' javára , nemzetünk' örömére, 's egyházaink' iidvösb fényben feldei ülésére , csak az uniónak áldásos csirái fejlendenek ki. — És én épen e' pontra vezetendő észrevételimet, az unió' ügyét annyiban 's csak azért érintem : a' mennyiben Sz. urnák e' feletti töredék-gondolati által a' pesti iskola' ügyét hátráltatottnak tekinthetem. Sz- ur, indítványában, az unió' megkísértésére három stádiumot említ. Szerinte első főlépés lenne : ,,a' két egyház' administratiójának egyesítése, vagy a' két protestáns egyház' nyolcz superintendentiáinak egyházi és világi tagjaiból választott főtanács , melly suprematialis tekinteténél fogva , mint köz orgánum, kormányozná a' belső ügyeket, orvosolná a' hiányokat, 's eszközlené mind azt, valami az egyházi és iskolai élet' korszerű szükségeire nézve kívánatos." Hogy illy főconsistoriummal dicsekedhessék minél előbb a' két testvér egyház, én egy vagyok, ki legbuzgóbban óhajtom: mert, egy illy fő tanácsnak létezését tulajdon egyházunk' kebelében is mindig ohajtottam, 's annak bel- és külügyeink' igazgatására összehangzóbb erővel 's akarattali munkásságát, mint egyházunknak a' positiv állásra hatalmas emeltyűjét 's valóságos üdvét tekintetlem; 's hiszem , hogy egyházi 's iskolai életünknek sokféle tarkaságai csak egyedül általa fognak kiegyenlítetni 's javítatni Mert az igazat kimondva , institutióinkban olly sok különbözéseket , 's ennél fogva sok , bár igen érdekes ügyeinkben annyi egykedvűséget, hidegséget, tartózkodást , gyanúsítást, félelmet , lassú sokszor költséges procedúrát találunk: hogy minmagunk ugyanazon egyház' íiai elidegenedünk egymástól, nem értjük és nem ismerjük egymást, és szinte ránk illik ama' divatos közmondás : „nálunk a' mennyi ház, annyi szokás." De hát alakulhatna-e, úgy a' mint elgondoltuk vagy ohajtanók, illy főtanács? Nem czélom, e' bizonyosan nagyszerű és csak üdvös czélra nézve, a' két protestáns egyház' mostan élő lelkes fiainak erkölcsi készségét kétség alá venni; csak kérdem: átakulhatna-e mostani állásunknál fogva, illy teljes főtanács ? minden e' czélra az elmélet 's indulatokat előkészítő intézet, vagy valamelly tudományos egyetem nélkül, mellyben , a' magasb műveltségre alkalmas elmék, majd főnöldelkek , közös szellemben az unióra magokat előkészítenék, ifjabb éveik' hajlóbb korában egymással közelebbi ismeretségbe jőni, véleményekben súrlódni, eszméket cserélgetni, magány nézetekel, 's érdekeket nélkülözni, egymást mint testvérek ölelni, előre megszoknák ? Tegyük lel azonban , hogy áll a' fő tanács; mi lesz annak czélja ? az unió' előkészítésére teljes tekintélyiyel — ha talán szükség — komoly hatalommal is fellépni , a' nép' szellemét megkísérteni, 's azt az unióra hajtani. Hát ez nem kényszerítő hatalom, nem lelkismeretbeli szabadság utáni sóvárgás? lehetne-e ezt megegyeztetni a' protestantismus' lelkével ? melly kényszerítést hit' dolgában nem ismer, 's erőszaktól irtódzva, még szélsőkre is vetemedik. Márpedig Sz. ur, javaslata' második stadiumában, az iskolai nevelési ügybe, — tán előbb mint gon-