Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1842 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1842-06-02 / 9. szám

- 99 -hannoverai nagy lelkű Leibnicz , a' helmstadti theologusok, Jablonszki superintendens, berlini ev. püspök Ursinus , és odera-frankfurti tanár Strimesius között Berlinben , Ilí-dik Fridrik első porosz király' buzgó unszolására tartott egyesülési tanakodások elhangzónak a' pusztában *); 's Magyarhonban a' Két testvérfél továbbá is úgy áll szemközt egymással, mint két mostohának szülöttjei. Kik közt a' esepregi colloquium , 's a' volt késmárki pap Fabrieius elválasztó kőfalat emeltek, —azok fájdalom ! az értelmesbeket kivéve, eddig is egy vallástörzsökü atyafiúi vérségöket alig vevék szemügyre , hacsak midőn egy közönséges csapás mindkettejöket egyenlően nem érte. Azon felséges szent ügyet „redeat ad dominum (J. Christum), quod fűit ante suum'* ezen ügyet, mondom, sokan ollyba veszik, mint Tantalus' működését, vagy amaz egek' ura ellen felbőszült Gigás' megigézett köszálát , melly , mihelyt a' hegytetőhöz közelít vala, azonnal visszagördült. Ezen a' confessiók' betűihez szigorúan ragaszkodó conservatívek újjal mutatnak a' poroszhoni unióra; 's a' pesti német hirlap fejcsóválva roszat jósol, mivel egynehány pap találkozók a' porosz tartományban, ki unio után, mint ó lutheránus hit' mentora, tavai előállott, 's több ezer hasonszenvü lelket gyűjte maga körül. De mind ezen aggodalmak' daczára lássunk közelebb a' dologhoz! Azt kérdem tehát, magyarhoni conservativ protestáns barátjm! Van-e annyi különbség a' két iker fél közt , mint a' napnyugati és napkeleti anyaszentegyház között? És ha nincsen , nem szégyenít-e meg e' két k. anyaszentegyház közti honunkban történt egyesülés ? Országszerte tudva van , hogy a' görögszertartásu egyház a' latin szertartásúval három főpontban megegyezett légyen : 1) Amaz elfogadá eme' hitczikk-szót „filioque'S az az, hogy a' Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem a' Fiútól is jő és ered. 2) Elfogadá hasonlólag azt is , hogy van purgatórium , mellyből kiszabadúl a' lélek lelki áldozatok által. 3) Elismeré a' pápát egyetlenegy főpapnak , közönséges pátriárkának , és az egész keresztyénség' csalhatatlan legfőbb itélöbírájának. Mire nézve azt is kell emlí-•} Henkes alig. Kirchengescliichle, 4. rész 563—64 lap. tenem , hogy a' napnyugati egyház a" napkeleti püspökök' és a' papság' apostoli jellemét azelőtt is nemcsak kétségbe nem hozta , hanem szakadatlanúl elismeré. Egyébiránt ezen egyezkedésnél továbbá is változatlanul meghagyatvák a' napkeleti híveknek az ö sajátságaik, úgymint aJ hogy a' sz. vacsorával két szín alatt élhessenek ; ()J hogy ősi ünnepeiket szokott időben megülhessék, szertartásaikat 's böjti rendszerüket, régi modor szerint tovább is tarthassák ; vj hogy a' liturgiát, régi egyházi glagolít nyelven gyakorolhassák; dj hogy a' laicusok', vagyis a' világiak' negyedik házasságukat átokmondással is gátolhassák; e) hogy papjaik szakált viselhessenek , csak egyszer házasodhassanak , a' püspökök azonban és a' szerzetesek nötelenek legyenek. Illy különböző jellemeknél , szertartásoknál , és vallási 's nyelvbeli sajátságoknál fogva, alig lchete sejdíteni , hogy a' két egyház egy testté olvadand, 's az értelem' és a' szerelet' egyességére vezéreltetendik. 'S még is a' sok nehézségek' daczára e' szövevényes munkát , nem ugyan rögtön, hanem fokonkint minden eröletés nélkül ki tudá víni a'keresztyén szelídség, béketűrés- s vas szorgalommal karöltve. Jer, fordítsuk már figyelmünket a' két protestáns egyházra ! Itt egy a' hit' kútfeje; mit hinnünk, cselekednünk, reménylenünk kell, azt merítjük ezen közös kútfőből, a' sz. írásból. Krisztus és apostolai mindnyájunkra nézve azon egyetlen minta, miszerint a' vallás'körében, mindent elhatároznunk, rendelnünk, intéznünk kell Egy itt az Isten, egy a' Megváltó, egy a' sz. keresztség, egy a' sz. vacsora, egy a' sz. ige, egy jellemű a" papi rend , mint Krisztus urunknak lényeges intézete, mind a' két felekezetnél maga rendjén van a' papi házasság, egyszerű az anyanyelven járó isteni tisztelet, egy az apostoli hitszabály, egy a' reménység, egy az egyház, valamint annak feje Krisztus; csak a' confessió az, melly két nemzet' bélyegét viseli , 's ha az egyikből eme' szókat: „in, cum, et sub", a' másikból pedig az jjabsolula'' szócskát kiveszem , ugy megkísértheti akárki, ha vájjon a' két confessio egy minden czikkjeibcn tökéletesen öszhangzó hitokirat-e? És íme ezen említett pár szó, fájdalom! szolgál vala ürügyül arra, hogy a' két testvér közölt olly elválasztó *