Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)
TARTALOMJEGYZÉK - Mózessy Gergely: „Tévely volt...” - Prohászka Ottokár a tanácsköztársaság rendszeréről
Mózessy Gergely: „Tévely volt..." Prohászka Ottokár a tanácsköztársaság rendszeréről lől viszont tény az is, hogy a rendszer áldozatai közt is voltak izraeliták: jó nevű orvos éppúgy, mint Szamuely akasztásain méltatlankodó egyszerű kalocsai polgár.57 A hitközségeket pedig éppúgy kifosztották, mint a plébániákat. Csak kérdés, hogy a kor egyszeri emberéhez ezek az információk eljutottak-e a kommün által uralt és cenzúrázott sajtón át. De sokkal fontosabb kérdések vannak a fenti kijelentés jogosságának mérlegelésénél. Meg kéne értenünk, hogy miért alakult ki ez a nézet? Vizsgálnunk kell, hogy a „zsidózás” valóban általánosítás-él S azt, hogy a — vélt vagy valós — felelősség e nézetek vallói szerint milyen következményekkel járt volna együtt? Ezeket kell végiggondolni, mielőtt könnyedén „leantiszemitáznánk” akár Prohászkát, akár a két világháború közti egész magyar társadalmat. A miért kapcsán messziről kell indulnunk, a szekularizáció folyamatát kell felidézni. Ez a 19. században kétségtelenül felerősödött, aminek megemésztése egy konzervatív közeg számára már önmagában is kihívás volt. Egy hagyományosan kereszténynek mondott társadalom a mindennapokban mindjobban elfordult a vallási értékektől és mércéktől. A régi világ tabuit egyre nyilvánvalóbban bontogatták műalkotásokban, színházakban, lokálokban, sajtóban, ponyvairodalomban, vagy épp botrányos perekben. Egyre többen képviseltek olyasmit, ami etikájában nem volt keresztény — és akik ezt képviselték, nagy számban maguk sem voltak azok. Felülreprezentáltság volt érezhető a zsidóság részéről számos, a társadalomfejlődés során épp felértékelődő pályán. S aki azt akarta mondani valamire, hogy amit megtapasztalt, az „nem keresztényi”, az nagyon könnyen fogalmazott úgy, hogy „zsidó” - ha egyszer a kritika alá vont varietéigazgató, újságíró, művész vagy ügyvéd identitása az volt. Még akkor is, ha az általuk képviselt moralitás távol állt a hagyományos zsidó vallási etikától, s még akkor is, ha esetleg szakítottak korábban felekezetűkkel. Egy efféle kritikai hang viszont — a megértés legkisebb szándéka nélkül — azonnal antiszemita-vádakat vont magára a másik oldalról. Jászi Oszkár így fogalmazott erről már az emigrációból visszatekintve: „aki kritizálni merészelte a budapesti metropolis zsidó intellektuel szellemi életének számos ízléstelenségét és ripők amoralizmusát [...]; az ilyen ember rögtön közveszélyes, durva, műveletlen antiszemitaként lett beállítva, akit az egész sajtó lehurrogott, sőt lehetetlenné tett. ”58 - Ha már a szekuus 23.; Romsics Ignác védelmében avagy Meddig lehet az antiszemitizmus vádjával dobálózni? Online: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/antiszemitizmus/ - Letöltés: 2019. március 23. 57 GYURGYAK 2001: 104. 61. jegyzet; Bödők Gergely: A nemzet vértanúinak emlékműve. In: Rubicon, XXIX. évf. (2019) 4. sz. 42-44. bepillantást enged az izraelita áldozatok száma körüli polémia történetébe. Konkrét esetekre: Magóné Tóth Gyöngyi: Zsidók Kalocsán és környékén. Kalocsa, 2009.109.; KOMORÓCZY 2012:19. jegyzet. 58 Jászi Oszkár: Magyar Kálvária, Magyar Feltámadás. A két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai. Bécs, 1920.150-151. Ezúton is köszönöm Ujváry Gábornak, hogy e szöveghelyre felhívta figyelmemet. 90 Prohászka-tanulmónyok, 2018-2022
