Mózessy Gergely (szerk.): Prohászka-tanulmányok, 2018–2022 (Székesfehérvár, 2022)

ELŐSZÓ (Spányi Antal)

Előszó

Székesfehérvár 15. püspökének 95. halálévfordulójára jelentetjük meg e kötetet, akit sírfelirata - Glattfelder Gyula szavaival - Magyarország apostolának és tanítómesterének nevez. Méltán, mert Prohászka Ottokár valóban az apostolok lelkesültségével és elhivatottságával, egyszersmind elmélyült és alapos tudással felvértezve törekedett kora híveit felrázni és az Örökkévalóhoz segíteni. Hitelessége az, amiért újra és újra megtapasztaljuk, hogy szavai és tettei meszsze a síron túl is, későbbi nemzedékekre is hatnak.

Alig néhány hónapja zajlott Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Ajándékként kapott lehetőség volt ez minden hívő számára, hogy megújítsa kapcsolatát „vándorlásunk társával”, az Oltáriszentségben velünk élő Krisztussal. Prohászka Ottokár teológiája ehhez sok segítséget adott. Szavai az Oltáriszentségről azért hatnak ma is frissen, mert mélyen át- és megélt, elmélyült kapcsolatból fakadnak.

Prohászka Ottokár életének középpontjában az Úr Krisztus állt, akit az Oltáriszentségben naponta hosszú időn keresztül imádott, akihez elvitte a maga életének a fájdalmait és keresztjeit, és akinek a szeretetébe ajánlotta mindazokat, akiket az isteni gondviselés pásztorként rábízott. Példakép számunkra ebben - miként abban is, ahogy próbált elmélyedni Isten üzenetében. De példakép abban is, ahogy tevékenyen és fáradhatatlanul szerette a felebarátot, s ahogy odafordult a teremtett világhoz.

Ha ezekből a tulajdonságokból megsejtünk valamit, elénk áll egy fenséges ember, és Isten kegyelméből látjuk, hogy azt, amit Krisztus mondott, meg lehet élProhászka-tanulmányok, 2018-2022

5